Mintha két különböző történetet láttunk volna, annyira ellentmondónak tűnik az amerikai félidős választás eredményeinek értelmezése a kongresszus két házában. Való igaz, hogy sok tekintetben befagyott a térkép, és csak erősödött az eddig is éles polarizáció. De az eredmények alaposabb vizsgálata azért egyértelmű demokrata előtörést mutat. Lássuk a választás 7 legfontosabb tanulságát!
1) A gerrymandering és a strukturális különbségek elfedik a demokraták valódi sikereit
Mire minden szavazatot megszámolnak, várhatóan nagyjából 7 százalékponttal több szavazatot kapnak a demokrata képviselőházi jelöltek, mint republikánus ellenfeleik. Ez jelentős különbség: összesen mintegy 8 százalékponttal mozdult az inga a demokraták felé a két évvel ezelőtti választáshoz képest, ami a két egymást követő választás közötti eltéréseket tekintve rekordközeli. Csak a 2010-es „republikánus hullám” volt hasonló mértékű, de például a demokraták felülmúlták saját 2006-os eredményüket, amit akkor egyértelműen George W. Bush elnökségének elutasításaként értelmeztek. (A Fivethirtyeight számításai szerint 1948 óta nem volt ilyen elmozdulás demokrata irányban.)
Akkor miért is érezhetjük szorosabbnak az eredményt? Egyrészt a várakozások miatt: a demokraták által megszerzett körzetek száma (34 körül lesz) ugyan nem marad el jelentősen az előrejelzésektől, de a „kék hullámról” szóló közbeszéd egyértelműen növelte az elvárásokat.
| ||
Ennél is fontosabbak azok a strukturális tényezők, melyek megakadályozzák hogy a demokraták a valós erőviszonyoknak megfelelő sikert érjenek el. A „gerrymandering”, azaz a képviselői körzethatárok mesterséges kialakítása sok államban a republikánusoknak kedvez, de ha ez nem is lenne így, a szavazóik nagyvárosi koncentrációja akkor is megnehezítené a demokraták dolgát. Az izgalmas szenátusi versenyek eközben egyértelműen republikánus terepen zajlottak, ezért az kevésbé szembetűnő, hogy a 35 szenátusi versenyből 22-t még így is a demokraták nyertek meg tegnap (köztük megnyerték az eddig republikánus Nevadát és a vártnál szorosabbá tették Texast) - ha ez sovány vigasz is az elvesztett szenátori helyekhez viszonyítva, összességében messze nem olyan rossz a demokrata eredmény.
2) Az elővárosok lakóinak elegük van Trumpból
Az „elővárosi háborúkat” egyértelműen a demokraták nyerték: parttól partig, de még a kontinens szívében is hódítottak el republikánus körzeteket a nagyvárosok körüli településeken. Demokrata lett New York, New Jersey, Virginia, Kansas, Illinois, Kalifornia több kulcsfontosságú körzete – főleg olyanok, melyekben Hillary Clinton már két éve is legyőzte Donald Trumpot, de még néhány olyan is, ahol akkor Trump nyerni tudott.
Az üzenet egyértelmű: az átlagosnál jobb módú, magasabban iskolázott és vegyesebb összetételű körzetek lakói nem kérnek Trump faji megosztásából, és ezt akkor se nézik el, ha anyagi helyzetük esetleg javult az elmúlt két évben. (Persze ez is komplikáltabb kérdés, mert Trump adótörvényei csak a leggazdagabbaknak kedveztek – az egyébként jobban teljesítő középosztály nem feltétlenül volt vele elégedett.) A korábbi felmérések és az exit pollok alapján ráadásul ezekben a körzetekben a nők nagy tömegekben utasították el Trump politikáját és nőket degradáló megjegyzéseit.
3) 2018 felemásan lett csak a „nők éve”
Sok szó esett előzetesen arról, hogy a demokraták színeiben minden korábbinál változatosabb jelöltsereg indul el, és összességében nem okoztak csalódást: számos körzetben váltottak fiatalabb női politikusok idősebb, fehér republikánus férfi képviselőket. Bár az nem volt meglepetés, hiszen az egyik legdemokratább körzetben indult, de Alexandria Ocasio-Cortez 29 évesen a valaha volt legfiatalabb képviselőnő; Michiganben és Minnesotában muszlim női jelöltek győztek, és a Kansas City elővárosaiban nyerni tudó Sharice Davids az első indián képviselőnő a kongresszusban.
Nem sikerült azonban mindenhol legyőzni az ellenállást. A Kentuckyban induló Amy McGrath hamar országos népszerűséget szerzett azzal a kampányfilmmel, amiben arról beszél: államának képviselői és szenátorai (köztük Mitch McConnell többségi vezető) nem segédkeztek abban, hogy női vadászpilótaként éles bevetéseken vehessen részt, de ő mégis elérte ezt. A képviselőházi bevetés azonban egyelőre elmarad, republikánus ellenfele, Andy Barr nagyjából tízezer szavazattal többet szerzett.
A szenátusi versenyek pedig ebből a szempontból kifejezetten fájdalmas eredményt hoztak. Brett Kavanaugh legfelsőbb bírósági beválasztása már eleve árnyékot vetett a „nők éve” kitételre – Missouriban és Észak-Dakotában pedig két demokrata szenátornő (Heidi Heitkamp és Claire McCaskill) szenvedett vereséget, gyaníthatóan részben a Kavanaugh ellen leadott szavazatuk miatt.
4) Az egészségügy volt a demokraták nyerő témája
2010-ben a republikánusok a Barack Obama egészségbiztosítási törvénye elleni tiltakozáshullámot kihasználva szerezték meg a képviselőházat – az idők változását jól mutatja, hogy 8 évvel később a kampányukat ugyanerre a témára építve szerezhették vissza a demokraták az alsóházat. Az exit pollok szerint öt emberből négyen mondták, hogy az egészségügy különösen fontos téma volt, mintegy 40 százalék egyenesen a legfontosabb témának nevezte – köztük pedig jóval többen választottak demokrata jelöltet.
A kezdeti nehézségek ellenére az Obamacare egyre népszerűbb, ráadásul a republikánusoknak – Trump ígéretével szemben – az elmúlt két évben nem sikerült vonzó alternatívát kínálniuk. Az egészségügy persze még így is további kihívásokat jelenthet: egyre többen támogatják az eredetileg Bernie Sanders által felvetett „Medicare for all” javaslatot, ami gyakorlatilag az időskori biztosítást terjesztené ki univerzálisra – a republikánus szenátus viszont ebben szinte biztosan nem lesz partner.
5) Felemásan működött a migránsokkal való riogatás
Magyarországról nézve a választási kampányt amiatt aggódhattunk, hogy mennyiben válik be Donald Trump erősen megosztó és olykor kifejezetten rasszista bevándorlásellenes kampánya. A „migránskaravánozás”-t vagy a Soros által betelepített bevándorlókkal való riogatást sajnos itthon nagyon jól ismerjük, és azt is látjuk, hogy a félelmekre való építés meglepően hatásos lehet.
| ||
Amerikában azonban messze nem egyértelmű, hogy ez működött. A bevándorlás tényleg fontos témává lépett elő a választás előtti hetekben: a választók mintegy negyede egyenesen azt állította, hogy a legfontosabb volt számukra a téma, és közülük sokan (mintegy 75 százalékuk) valóban a republikánusokra szavaztak. De összességében a CNN korábbi felmérése azt mutatta: az amerikaiak közel 60 százaléka ellenzi Trump bevándorláspolitikáját – az ő szavazatuk döntő lehetett bizonyos billegő körzetekben.
Az európai szélsőjobbal kiváló kapcsolatot ápoló (és Orbán Viktor politikáját is dicsérő) Steve King alig nyerte meg egyébként erősen republikánus iowai körzetét: a körzet 22 ponttal republikánusabb, mint az egész ország, de King előnye kevesebb, mint 4 százalékpont. Ez tehát a rasszista kampány korlátait mutatja. Georgiában és Floridában viszont a vártnál nagyobb különbségű vereséget szenvedtek progresszív fekete jelöltek, ami azt jelezheti, hogy volt, ahol a rasszista kiszólások célt értek. A Georgiában tapasztalt választási irregularitások ráadásul azt is jelzik: ha szándékosnak nem is biztos, hogy lehet mondani, de a fekete szavazók még mindig több nehézségbe ütköznek, ha élni akarnak választójogukkal.
6) Amerika erőteljesen polarizálódik, bár van reménysugár
Ahogy arra számítani lehetett: a „piros Amerika” és „kék Amerika” közti különbségek csak nőttek, és bizonyos értelemben befagyott a térkép: Donald Trump országosan ugyan kifejezetten népszerűtlen, de ahol korábban jól teljesített, ott még növelhették is a republikánusok a támogatottságukat. (Ez alól csak a Közép-Nyugat iparvidéke jelent kivételt, itt a demokraták visszaszereztek elvesztett pozíciókat.) A politikai szembenállás olykor a botrányokat is felülírja: a demokraták simán újraválasztották a korrupciós ügyekbe keveredett Bob Menendezt New Jersey-ben, miközben a republikánus szavazók még olyan képviselőket is visszaküldtek a kongresszusba, akiket a választások előtti hónapokban őrizetbe vettek.
A választók mintegy kétharmada az exit pollok szerint ugyanis kimondottan Trumpról mondott véleményt. Történelmi összehasonlításban is jelentős az, hogy nagyjából 40 százalék kifejezetten Trump ellen szavazott, de az sem kevés, hogy a szavazók negyede az elnök mellett akart kiállni.
A polarizálódás azért nem teljesen áthatolhatatlan. Az este egyik nagy meglepetése, hogy Dél-Karolinában Joe Cunningham demokrata jelölt nagyon szoros versenyben legyőzte az erősen Trump-párti Katie Arringtont. Arrington korábban az előválasztáson azt a Mark Sanford volt kormányzót buktatta meg a republikánus előválasztáson, akinek egyetlen „bűne” igazából az volt, hogy időnként kritizálta az elnököt. Trump beavatkozott a küzdelembe Sanforddal szemben, de ennek végeredménye az lett, hogy a republikánusok buktak egy kifejezetten nyerhető körzetet.
7) Impeachment egy darabig még biztosan nem jön, de Trump így is kellemetlen helyzetbe kerülhet
Megosztott hatalom lesz Washingtonban, a demokrata többségű képviselőház pedig az előzetes jelzések szerint élni is fog azokkal az ellenőrző jogkörökkel, melyeket a republikánusok az előző két évben visszafogottan alkalmaztak. Ha az impeachment eljárás elindítása jelenleg nem is reális (hiszen ha vád alá is helyeznék az elnököt, a republikánus szenátus minden bizonnyal felmentené), kellemetlenséget így is bőven okozhatnak: kezdésként már kedd éjjel megszellőztették, hogy a megfelelő képviselőházi bizottság Donald Trump eddig eltitkolt adóbevallásait bekéretné, majd sorban jöhetnek más, problémás ügyek.
| ||
A következő két hónap döntő lehet a Mueller-vizsgálat szempontjából is. A demokrata többségű képviselőház csak januárban ül össze, tehát ha Trump igazságügy-minisztériuma gyorsan le akarja zárni az orosz befolyás vizsgálatát, akkor nyomást gyakorolhatnak, hogy a különleges ügyész még az új kongresszus összeülése előtt készítse el jelentését (vagy ha ezt nem teszi meg, akár el is mozdíthatják posztjáról). Ez azonban veszélyes játék: a demokrata képviselőház ugyanis újra előveheti ezeket az ügyeket.
A kongresszus megosztottsága miatt vélhetően a nagy törvényhozási sikerekről le kell mondania Trumpnak a következő két évre. Elnöki rendeletekkel megpróbálhatja kiterjeszteni a hatáskörét, de ezeket – ahogy a bevándorlási ügyben is megtörtént – vélhetően bírósági úton megtámadhatják majd. Elképzelhető, hogy a két ház nem tud majd a költségvetésről megállapodni: ebben az esetben a „shutdown”, a kormány leállása sem elképzelhetetlen. A szenátus megtartása viszont a felsőházi jóváhagyást igénylő bírói (és esetleges további legfelsőbb bírói) kinevezések szempontjából jó hír Trumpnak: a következő két évben még inkább saját nézetei szerint formálhatja a harmadik hatalmi ágat.
(Felhasznált források: a Fivethirtyeight élő közvetítése, a New York Times oldalán szereplő választási adatok, a CNN-nél elérhető exit poll és közvéleménykutatás.)
