A választók a versenyt már a magas, több mint 60 százalékos részvételt hozó első fordulóban eldöntötték. Hétfői lapzártánkkor Petro Porosenko nemcsak behozhatatlan előnnyel vezet Julija Timosenko előtt, de 54 százalék fölötti eredményével ő lehet az első ukrán elnök, akit már az első fordulóban megválasztanak.
Mindenki őt akarta
A részvételi arány kiváltképp az ország nyugati és középső részén volt magas. Porosenko azonban képes volt arra is, amire korábban senki: sikerült valamennyi megyében és a fővárosban is győznie. Az ország nyugati részén lévő Lviv megyében a voksok több mint 70 százalékát szerezte meg, de 60 százalék fölötti teljesítményt nyújtott Kárpátalja mellett Vinnyica, Ivano-Frankivszk, Ternopil és Kijev megyékben, valamint a fővárosban is. További kilenc körzetben ért el 50 százaléknál jobb eredményt; de legyőzőre még az ország keleti részében sem talált. Harkiv megyében csaknem 35 százalékot gyűjtött be, az ország délkeleti részén lévő Zaporozsjén közel 39-et. A két megyében, ahol a szeparatista fegyveresek akadályozták a választást, 30 százalék fölötti eredményt produkált (Luhanszk - 32, Donyeck - 36 százalék). Ez a győzelem példátlan. A választási térképek rendszerint két részre bontották Ukrajnát, a győztes hol a keleti, hol a nyugati országrész világosan kirajzolódó politikai támogatását élvezte. Petro Porosenko a modern Ukrajna első olyan elnöke, akit területi hovatartozástól függetlenül mindenütt támogatott a többség.
E fényes győzelem nemcsak annak köszönhető, hogy a keleti országrésznek nem sikerült komoly jelöltet állítania, hanem annak is, hogy az ukrán társadalom többsége Porosenkóban látja azt a vezetőt, aki - miközben kitart az ország nyugati integrációs törekvései mellett - kész és képes megegyezni Moszkvával. Ezt az ukránok jó része Timosenkóról a legkevésbé sem feltételezi. A mérsékeltebb csoportok idegenkedve fogadták az egykori miniszterelnök Ukrajna NATO-tagságát sürgető nyilatkozatait, a nemzeti érzelmű szavazók pedig radikális retorikája ellenére sem bíztak abban, hogy a narancsos forradalom Jeanne d'Arcja Moszkvával szemben következetes magatartást visz majd, s egy adott pillanatban ne adná fel az ukrán érdekeket és egyezne ki Moszkvával. A csokoládégyáros fontos kampányüzenete volt az is, hogy már az első fordulóban dűlőre kell vinni az ügyet, mert Ukrajna nem bír ki újabb heteket megválasztott államfő és működő államapparátus nélkül. Minden elvesztegetett nap csak tovább növeli annak az esélyét, hogy az eddig csak a luhanszki és a donyecki körzetre kiterjedő szeparatista fegyveres ellenállás átterjed más területekre is.
Fontos fejlemény az is, hogy sem az ultranacionalista Szabadság Párt elnökének, sem a Jobboldali Szektor vezetőjének nem sikerült komoly eredményt elérnie. Oleg Tyahnyibok alig egy százalék fölött végzett, Dimitro Jaros még az egyet sem érte el. Egyértelműen kiderült, hogy a Moszkva által emlegetett "fasisztaveszély" csupán alantas propagandafogás. Az ukrán választók a legkevésbé sem szeretnék országukat fasiszta szédelgőkre bízni - ebben a tekintetben is bölcsnek és érettnek bizonyultak.
Moszkva enged?
Nem így a moszkvai propagandagépezet. A választás napján az egyik vezető orosz csatorna, a Pervij kanal hosszan időzött az ukrán központi választási bizottság honlapjának ama képén, amely szerint Jaros csaknem 10 százalékos fölénnyel vezet Porosenko előtt. A műsorvezető tanácstalanságot színlelt - az akkor már nyilvánosságra hozott exit poll adatok Porosenko fölényes győzelmét mutatták. Csakhogy ez a hamis adatokat tartalmazó kép egy pillanatra sem jelent meg a választási bizottság honlapján - a hekkelt oldal mégis valahogy eljutott a moszkvai szerkesztőséghez. És távolról sem ez volt az egyedüli eset, amikor az ukrajnai történéseket nem pusztán tendenciózusan mutatták az orosz tévécsatornák, hanem tényeket hamisítottak. Alig egy héttel az elnökválasztás előtt az állami televíziós és rádiótársaság, a VGTRK egy hírműsorában Kijev kelet-ukrajnai "antiterrorista" akciójának áldozatait egy korábbi, Dagesztánban végrehajtott orosz titkosszolgálati művelet képeivel illusztrálta. Később a csatorna vezérigazgató-helyettese a szerkesztők figyelmetlenségére hivatkozva próbálta menteni a menthetetlent. Az effajta manipulációknak több orosz tévécsatorna is részese. (A VGTRK adásait a posztszovjet térség több más államában, így Ukrajnában is lehet fogni.)
Oroszország nemcsak jelentős katonai erőinek felsorakoztatásával, az orosz piacokra tartó ukrán termékek feltartóztatásával gyakorolt nyomást Kijevre, de számos egyéb eszköz is a rendelkezésére áll. (Ezért is érthetetlen, hogy - a Krím annektálásával - miért kellett a súlyos reputációs veszteségekkel járó erőszakhoz folyamodni.) A magas részvétel mellett megtartott voksolás után azonban a Kreml aligha vonhatja kétségbe az államfő legitimitását, s a választást követően talán változtatni fog magatartásán. Ennek már korábban is mutatkoztak jelei. Az önmérséklet felé terelheti Putyint és környezetét az a körülmény is, hogy a fehérorosz, a kazah és az orosz elnök május 29-én írja alá Asztanában az "Eurázsiai Gazdasági Szövetség" alapító dokumentumát. A megállapodás 2015. január 1-jével lép hatályba. Moszkva nyilván el akarja kerülni, hogy e számára oly fontos politikai aktushoz az ukrajnai konfliktus éleződése adjon hátteret; a válság már eddig is erősen próbára tette legszorosabb szövetségeseinek türelmét és bizalmát. Putyin a nyugati szankciók újabb körét sem szeretné magára szabadítani, hisz az orosz gazdaság e nélkül sincs jó állapotban. A növekedés 2012 elejétől lassul, az első negyedévet már csak 0,8 százalékos GDP-bővüléssel tudta zárni, az elemzők többsége idénre egyenesen recessziót jósol. S jóllehet még mindig jelentős tartalékok állnak a kormány rendelkezésére, azok is hamar kimerülhetnek, ha a gazdaságot nem sikerül belátható időn belül ismét növekedési pályára állítani. Ráadásul az elnök a rendszer támaszát jelentő vidéki Oroszország politikai lojalitását már egy ideje a GDP-növekedést meghaladó reálbérnöveléssel próbálja fenntartani. Ez azonban a végtelenségig nem folytatható.
Moszkva tehát most hátralépett: az ukrajnai feszültség fokozását túl veszélyesnek érzékelte. De Ukrajna evvel együtt is roppant súlyos helyzetben van. Az ország a Szovjetunió felbomlásakor még durván ugyanazt a gazdasági erőt képviselte, mint Lengyelország, ma jó, ha a harmadát. Immár hetedik negyedéve recesszióban van, 2014-et várhatóan 3 százalékos visszaeséssel zárja. Külső segítség nélkül a recesszió akár a 10 százalékot is elérhetné. Ezt a gazdaságot kell konszolidálnia Porosenkónak, s emellett letörni az oligarchák hatalmát, visszaszorítani a mindent átható korrupciót... Mindezt úgy, hogy a megválasztott elnöknek nincs szervezett politikai hátországa a Radában (jóllehet parlamenten kívüli pártja a közvélemény-kutatások szerint ma a legnépszerűbb ukrán politikai erő). A várakozások szerint mielőbb új parlamenti választásokat ír majd ki, s kétségtelen, hogy a törvényhozás többségének támaszára nagy szüksége lesz. De még inkább az ukrajnai politikai közösség többségének türelmére, áldozatvállalására és kitartására.
