Magyar Narancs: A magyar kormány azt hajtogatja, hogy minden segítség keletről, nagyrészt Kínából érkezik. Ez a kínai segítségnyújtás jótékonykodás vagy biznisz?
Luke Patey: Kicsit mindkettő. Nemes dolog, hogy Kína adományokat küld és megkönnyíti az orvosi kellékek értékesítését. Ebben persze az államnál talán még nagyobb szerepet is játszanak az alapítványok, cégek, magánszemélyek. Ezért hálásnak kell lenni. Ha csupán ennyiből állna az egész, azt mondhatnánk, hogy Kína így akar megágyazni a jó kapcsolatoknak Európával és a világ más régióival. De a helyzet ennél bonyolultabb.
| ||
Sok esetben kis országok és egy meglehetősen autoriter nagyhatalom kapcsolatáról van szó, s ilyenkor elvárás, hogy a megtámogatott országok hivatalosan is kifejezzék a hálájukat Kínának. Ugyanakkor a segítséggel próbálják elterelni a figyelmet arról, hogy az ország nagyon is felelős a járvány kirobbanásáért, közben pedig egyes kínai politikai szereplők – akik feltehetőleg a központi kormányzattól kaptak rá parancsot – nyilvános csatornákon olyan állításokat tesznek, hogy a vírust az Egyesült Államok fejlesztette ki, s valójában Olaszországban tört ki először a járvány, és Kínába is csak onnan gyűrűzött be.
MN: Kit céloz ez a propaganda?
LP: Úgy tűnhet, a saját állampolgáraikkal akarják elhitetni, hogy otthon rózsás a helyzet. De az ország vezetése már megtanulta azt is, hogyan tudja az otthoni politikai modelljét kiterjeszteni külföldre. Ez nem azt jelenti, hogy azt szeretnék, ha a jövőben minél több ország úgy működne, mint Kína, inkább az a cél, hogy egyre több országban normálisnak állítsák be azt, ami Kínában történik, legitim véleményként tűnjön fel a hamis kínai narratíva, s ez csendesítse a nyugati kritikákat. Meg persze örülnének annak is, ha átmenne az az üzenet, hogy Kína milyen hatékonyan kezeli a járványt. (...)
MN: Sok ország azért óvakodik felszólalni Kína ellen, mert félnek a bosszútól. Amikor Norvégia Nobel-békedíjat adott Liu Hsziao-po emberi jogi aktivistának, Kína gazdasági bojkottal sújtotta az országot.
LP: Az, hogy komoly gazdasági szankciók várnának a Kínát feldühítő európai országokra, nem több mítosznál. Az európai kereskedelem mindössze 5,5 százaléka irányul Kínába, tehát Peking, ha akarna, sem tudna komoly szankciókat alkalmazni egyik európai gazdasággal szemben sem. A norvég konfliktus is kimerült annyiban, hogy Kína leállította az onnan származó lazacimportot – de a haltenyésztés kis része a norvég gazdaságnak. (...)
Luke Patey-t, a Danish Institute for International Studies (DIIS) vezető elemzőjét arról is kérdeztük, jól kezelte-e Kína a járványt, követett-e el hibákat, hogyan próbálja a távol-keleti nagyhatalom befolyásolni az egyes országokat, mikor válik a világ legerősebb gazdasági hatalmává és mivel jár majd ez ránk, európaiakra nézve. Részletek a friss Magyar Narancsban.
A lap kapható az újságárusoknál, a boltokban, vagy előfizethet rá itt.
Magyar Narancs
Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?
(Nyitóképünkön Hszi Csin-ping kínai elnök a Kínai Népköztársaság fennállásának 70. évfordulója alkalmából tartott fogadáson a pekingi Nagy Népi Csarnokban 2019. szeptember 30-án. MTI/EPA/Hou Hvi Jung)
