A cikksorozat Szlovéniáról szóló részét itt, a Szerbiáról szólót pedig itt olvashatja el.
A romániai magyarlakta területek – amelyeket közkeletűen, ámbár történelmileg és földrajzilag is pontatlanul, egységesen Erdélynek szokás nevezni – számos szempontból különböznek a Muravidéktől és a Vajdaságtól, így az Orbán-kormányzat is másképpen kezdett neki ottani projektjének.
Egyrészt a romániai magyarság számít Európa egyik legnagyobb kisebbségének, hiszen a legutóbbi, 2011-es népszámlálási adatok szerint több mint 1,2 millió magyar élt Romániában, területileg viszonylag elszórtan. Ez teljesen másfajta intézményi struktúrát igényel, s a szükségletek is mások, mint a jóval kisebb muravidéki vagy vajdasági magyar közösségeknél. Politikai és kulturális jelentősége is nagyobb, mint a többi határon túli magyar kisebbségé – és persze Erdély különlegesen fontos politikai szimbólum Magyarországon. A Fidesz virtuális nemzetegyesítésének egyik legfontosabb terepe ez a térség, már csak azért is, mert Romániából érkezik a legtöbb határon túli szavazat.
Várniuk kellett
A Fidesz erdélyi előretörését hátráltatta, hogy 2010-ben, a második Orbán-kormány hatalomra lépésekor az erdélyi magyarok legfontosabb politikai szervezetét, a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ) 2011-ig még Markó Béla vezette. Markó irányítása alatt az RMDSZ ellenállt a Fidesz nyomulásának. Emiatt 2011-ben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) a Fidesz hathatós támogatásával új erdélyi magyar pártot alapított az RMDSZ ellenében – ám hiába kapott jelentős támogatást Magyarországról, a Tőkés László-féle Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Amikor azonban Kelemen Hunor lett az RMDSZ elnöke, megkezdődött a Fidesszel való viszony rendezése, s 2013-ra már az RMDSZ-hez kerültek azok a honosítással kapcsolatos források is, amelyeket addig az EMNT kezelt. Vagyis az RMDSZ Magyarországról kapott támogatást arra, hogy segítse az erdélyi magyarokat szavazatukat leadni a magyarországi országgyűlési választásokon. Romániából 2018-ban 109 ezer levélszavazat érkezett, ez az összes határon túlról érkezett voks 65 százaléka. Noha ezen a választáson a mandátumelosztást érdemben nem befolyásolták a határon túli szavazatok, azok 96 százaléka a Fideszt támogatta.
Az RMDSZ és a Fidesz közötti kiegyezés szükségszerű volt: egyrészt Kelemen Hunor felismerte, hogy nem tud szembemenni a Fidesszel. „A párton belül ezt meg nem támadási szerződésnek tartják. Az erdélyi magyarok alapvetően jobbközép beállítottságúak, és a magyarországi pártok közül a Fideszt támogatják. Az RMDSZ vezetése pedig el akarta kerülni azt a helyzetet, amikor a Fidesszel való konfrontáció károkat okoz a pártnak” – kommentálta a fordulatot a Narancsnak az RMDSZ ügyeit ismerő forrásunk.
Szimpla meg nem támadási egyezségnél azért többről van szó a két párt között, hiszen például az RMDSZ nyíltan kampányolt a magyar kormánypárt mellett a választás előtt. A párt képviselői rendre a Fidesznek kedvezően szavaznak az Európai Parlamentben és az Európai Néppártban is. Kelemen Hunor is hajlamos átvenni a Fidesz migránsellenes retorikáját, ami amúgy nem jellemző az erdélyi közbeszédre – hívták fel figyelmünket többen is. Ugyanakkor a Fidesznek is szüksége volt az RMDSZ-re, és nem csak a brüsszeli szavazatok miatt. A román politika ugyanis az RMDSZ-t tekinti a magyar kisebbség hivatalos képviselőjének – fordítva viszont már nem ilyen egyértelmű a helyzet, mert a Fidesznek az erdélyi magyarságon belül több szövetségese is akad az RMDSZ mellett.
Kelemen Hunor elnökké választásán túl a Fidesz felé terelték az RMDSZ-t a román belpolitika bizonyos eseményei is. „Traian Băsescu (Románia elnöke 2004 és 2014 között – a szerk.) megerősítette az ügyészséget, a titkosszolgálatokat, a rendőrséget, azaz a politikai intézményrendszer nem választott struktúráit – magyarázta a Narancsnak Kiss Tamás, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa –, ezekben az intézményekben pedig magyarok jellemzően nincsenek jelen, tehát csökkent a magyarok politikai érdekérvényesítő képessége.
Ezzel párhuzamosan a 2012-ben induló középosztálybeli protest-mozgalomnak is a korrupcióellenesség lett a jelszava, amit tovább erősített a Nyugatról érkező antikorrupciós nyomás. Mindennek pedig az lett az egyik, nem szándékolt következménye, hogy a magyarok integrációs modellje összeomlott. Romániában ugyanis nincs formális etnikai hatalommegosztás: nincsen autonómia vagy törvényileg garantált kisebbségi képviselet. Ezért a magyarok patronázsalapon voltak integrálva a román politikai mezőbe. Informális alkufolyamatok nyomán dőlt el, hogy mire mennyi erőforrást kapnak a magyarok, illetve a magyarlakta területek.”
Kiss Tamás szerint ugyanis lehetnek bármennyire erősek a kisebbség törvényben biztosított jogai, az, hogy ezekből mennyi valósul meg, folyamatos politikai alkuk tárgya Romániában. „Az antikorrupciós küzdelem pedig pont azokat az informális csatornákat támadta, amelyeken keresztül a magyarok részt vettek a romániai politikai életben. Az RMDSZ érdekérvényesítő képessége jelentősen csökkent, és egyre kevesebb forrást tudott Bukarestből a magyarlakta területekre csatornázni.” A Fidesz pedig akkor kezdte el robbanásszerűen növelni a határon túli támogatásokat, amikor az RMDSZ kiszolgáltatottá vált.
Gazdaság
A legfontosabb forrás, ahonnan erdélyi szervezetek magyarországi közpénzeket kapnak, a Bethlen Gábor Alapkezelő (BGA) Zrt. A BGA-n keresztül kifizetett pénzek 2015 után pörögtek fel látványosan. Míg 2015-ben 10,7 milliárd forint érkezett innen Erdélybe, 2016-ban már 33 milliárd fölé emelkedett az összeg; egy évvel később 46,7 milliárdra, 2018-ban pedig 47 milliárd forint fölé nőtt az Átlátszó Erdély összesítése szerint. Sem a magyar kormánynak, sem a BGA-nak nincs olyan átfogó adatbázisa, amely az összes határon túlra érkező forrást tartalmazná. „Az egyes bizottságok döntései beszkennelt PDF-ekben elérhetőek a BGA honlapján, ezeket kell egyenként végignézni, hogy megtudjuk, végső soron ki mennyi pénzt kapott. Néhányszor Budapesten is voltam iratbetekintésen, hogy megnézzem a konkrét elszámolásokat. Ha nehezen is, de lehet információhoz jutni arról, kinek és mennyi pénzt ad a BGA” – mondta Sipos Zoltán, az Átlátszó Erdély főszerkesztője. „Nagyobb probléma viszont, hogy a pénzelosztás módja egyáltalán nem transzparens. Ráadásul az utóbbi időben nagyon megnőtt az »egyéb támogatások« kategóriába sorolt pénzek nagysága, és semmilyen információ nincs arról, hogy ezekről a rendszerint nagy összegű támogatásokról milyen kritériumok szerint döntenek” – tette hozzá az egyetlen erdélyi magyar nyelvű oknyomozó portál vezetője.
A BGA-tól a legnagyobb pénzeket az erdélyi egyházak kapták. A támogatások mintegy fele templomfelújításokra és egyéb ingatlanberuházásokra ment el, s tetemes összegek jutottak oktatási intézményekre (bölcsődétől az egyetemig), illetve az egyház által fenntartott szociális és közösségi programokra. Ezt a kiemelt támogatást több tényező is magyarázza. Egyrészt az egyházak társadalmi beágyazottsága Erdélyben igen erős. Minimális a felekezeten kívüliek száma, ráadásul számos magyarok lakta településen egyedül az egyházak vannak jelen társadalomszervező erőként. Az oktatási intézmények szinte mindegyike kötődik valamilyen módon hozzájuk. A támogatáspolitikára rálátó egyik forrásunk ennél pragmatikusabb szempontot is megnevezett a forrásbőség okaként. „A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy a román állam könnyen ráteheti a kezét egy civil szervezetre, egy állami iskolánál pedig nem lehet garantálni, hogy a magyarok oktatására fordítják a támogatásokat. Az egyházi vagyont viszont nem olyan könnyű kisajátítani, és a keresztény iskolákban magyar nyelvű az oktatás.”
A Kató Béla vezette Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) az elmúlt években mintegy 50 milliárd forintot kapott Magyarországról, a 2017-es támogatásoknak például a 60 százaléka vándorolt a reformátusokhoz. Kató Béla kifejezetten jóban van Orbán Viktorral. A püspök a Maszolnak (az Új Magyar Szó című lap internetes portáljának – K.-A. Á.) úgy fogalmazott, hogy „a személyes viszonyokat, az emberi tényezőt soha nem szabad semmiből kihagyni”.
A jellemzően műemléknek minősülő templomok felújításának szükségessége nemigen vitatható, a pénzek elköltése viszont teljesen átláthatatlan. Sipos Zoltán arról beszélt a Narancsnak, nem tudni, hogyan választja ki a beruházókat az EREK, ahogyan arról is minimális az információ, hogy ki és mi alapján dönti el, mit újítsanak fel. „Azt viszont tudjuk például, hogy egy 942 millió forintos, magyar támogatásból megvalósuló ingatlanfelújítás kivitelezője a Constructii Comert Ilcom nevű cég, amelynek 50 százalékos tulajdonosa egy Kató elnökölte alapítvány.” De nem csak templomok és iskolák felújítására kell gondolni az ingatlanoknál. A református egyház magyar támogatásából jutott olyan közösségi tér felújítására is, amely ma piaci alapon működő kávézó és rendezvényközpont. A református egyház nyugdíjintézete egy 1,3 milliárd forintos beruházási költségű parkolóház építésébe is belevágott Kolozsváron. A magyar támogatásokból létrejött székelyföldi hokiakadémia tulajdonosai is egyházi intézmények, igaz, nem a reformátusok, hanem két római katolikus plébánia: a csíkszeredai és a csíkkarcfalvi.
Az oktatási szervezetek közül a legtöbb támogatást a négy erdélyi magyar történelmi egyház által alapított Sapientia Alapítvány kapta. A Sapientia Egyetem működésre, illetve ingatlan- és eszközfejlesztésre 2018-ban majdnem 14 milliárd forinthoz jutott Magyarországról. Érdemes megemlíteni az RMDSZ által alapított, oktatási és kulturális programokkal foglalkozó Iskola Alapítványt: a 2018-as 2,5 milliárdból az oktatási programok mellett egy angol nyelvű honlapot is létrehoztak a külföld tájékoztatására.
Azért is nehéz teljes képet kapni az Erdélybe érkező magyar adófizetői pénzek mértékéről, mert a BGA-n túl számos csatornán keresztül mennek források a határon túlra. Például a Köldökzsinór Program keretében a határon túli magyarok is jogosultak magyarországi családtámogatásra. Számos magyar állami vállalat szponzorál erdélyi szervezeteket, a Molnak társadalmi felelősségvállalási (CSR) programja is van Romániában. Két fociklub, a Sepsi OSK és az FC Csíkszereda pedig nemcsak a BGA-tól, de az MLSZ-től is kap komoly összegeket stadionépítésre és fociakadémiára – az utóbbiaknál a felcsúti Puskás Akadémia a szakmai partner. A Csíkszereda tavaly nyár óta egyébként a Mészáros Lőrinc-féle 2rule mezben játszik.
A Sepsi OSK többségi tulajdonosa Varga Károly, Mészáros Lőrinc korábbi üzlettársa, aki aktív szerepet játszott Habony Árpád körének szlovéniai médiabevásárlásainál is.
Az a gazdaságfejlesztési program, amely Szlovéniában és Szerbiában már évek óta fut, és amelyről előző cikkeinkben (lásd: Láb az ajtórésben, Magyar Narancs, 2020. február 6. és Bevált receptek, 2020. február 20.) részletesen beszámoltunk, Erdélyben csak 2019 második felében kezdte osztani a támogatásokat. Magyar Levente külügyi államtitkár tavaly májusban arról beszélt, hogy a kormány mintegy 100 milliárd forintot juttat az erdélyi mezőgazdaságba. A mezőgazdaságból élő gazdák legfeljebb 15 ezer euró (5 millió forint) vissza nem térítendő támogatásra pályázhatnak tenyészállatok vásárlására, ültetvények megvalósítására, eszközök beszerzésére. Azt nem említette az államtitkár, hogy nem csupán pár milliós támogatásokra lehet pályázni – lesznek százmilliós, sőt milliárdos nagyságrendű támogatások is. Sőt, olyan beruházásokat is támogat a magyar kormány, amelyek csak távolról vannak kapcsolatban a mezőgazdasággal. A támogatásokat a Marosvásárhelyre bejegyzett Pro Economica Alapítvány osztja ki, és az alapítványon keresztüli kifizetésekkel még inkább követhetetlenné válik, hogy ki, miért és mennyi magyarországi pénzt kap Erdélyben. A Pro Economicára ugyanis (a szlovéniai Pro Futurához és a szerbiai Prosperitatihoz hasonlóan) Romániában bejegyzett magánalapítványként nem vonatkozik a közérdekű adatokról szóló magyar törvény. Az alapítvány csak azt hoz nyilvánosságra a saját működéséről, amit jónak talál, és – hiába van szó magyar közpénzekről – a magyar állami szervek sem közölnek semmit a Pro Economicáról. Éppúgy homályban maradnak a részletek, mint Szlovéniában és Szerbiában. Igaz ugyan, hogy 2019 végén a Pro Economica feltett néhány listát a honlapjára a kifizetésekről, de ezek egyrészt hiányosak, másrészt a nyertesek nevén és a megítélt összegen túl nem derül ki semmi. Az alapítvány közlése szerint mezőgazdasági fejlesztésre 4986 pályázó összesen 20 milliárd forintot kapott, míg mezőgazdasági termékek feldolgozására 66 pályázónak 24 milliárdot ítéltek meg. Ehhez képest a nyertesek nevét felsoroló listán mindössze 848 pályázó és 11,7 milliárd forint kifizetés szerepel, tehát 32 milliárd forint sorsáról egyelőre semmit nem tudni.
A kisebb összegekre pályázók között 3 milliárd forintot osztottak ki, átlagosan 3,6 millió forintot kapott egy pályázó. A nagyberuházásoknál mindössze 24 nyertes nevét hozták nyilvánosságra, köztük 8,7 milliárd forintot osztottak szét. Ez utóbbi lista alapján a Magyar Hang arra jutott, hogy a százmilliós támogatást kapó cégek eredményesen működő székelyföldi vállalkozások, de a milliárdos kategóriában már felbukkannak érdekesebb nevek. Az egyik ilyen Balázs Attiláé, akinek két cége (Plazmontech, Batlas Holding) is kapott támogatást összesen 4,5 milliárd forint értékben. A probléma az, hogy a két céget nem sokkal a pályázatok kiírása előtt jegyezték be, és több szempontból sem feleltek meg a pályázati kiírásoknak. Balázs Attila Magyarországon is igen aktív, Bayer Construct nevű cégével részt vett a Puskás Aréna felépítésében, januárban pedig Mészáros Lőrinccel és Tiborcz Istvánnal közösen vásárolta meg a balatonfüredi kikötőt. Erdélyben hűtőházat, valamint tejfeldolgozó- és tejporgyárat épít 28 millió euró értékben, ennek felére kap pénzt Magyarországtól. A lap arról is beszámolt, hogy az Igazi Csíki Sör gyártója, Lénárd András is kap legalább 2 milliárd forintot – bár az ő cége nem szerepel a nyilvánosságra hozott listán – arra, hogy a sörgyára mellé maláta-, illetve csipszgyárat húzzon fel. A Pro Economica részéről megerősítették a lap értesüléseit, kiegészítve azzal, hogy Lénárd András cégeivel még nem írták alá a szerződést, a vonatkozó támogatás tényét ezért nem hozták nyilvánosságra.
A Magyarországról Erdélybe irányuló támogatásokról többféle véleménnyel találkoztunk. Kiss Tamás „intézményesen fenntartott etnikai párhuzamosságról” beszélt. „A cél egy olyan intézményrendszer létrehozása és fenntartása, amelyben a magyarok úgy élhetik a mindennapjaikat, mintha nem Romániában lennének. Az oktatástól a médiafogyasztásig magyar nyelvű közegben akarják tartani az erdélyi magyarokat. Idővel akár a gazdasági szereplők között is létrejöhet egy magyar enklávé” – magyarázta a szociológus. A magyarországi támogatások jelentős része ezen párhuzamos intézményrendszer bővítését szolgálja: „A sportberuházásoknak van egy olyan hatása, hogy míg tíz évvel ezelőtt Kolozsváron a román és magyar gyerekek vegyesen jártak futballozni például, addigra ma már minden magyar gyerek az etnikailag szegregált struktúrákban sportol. De a már meglévő párhuzamosságok is tovább mélyülnek, például az oktatásban. A román–magyar vegyes szekciók lassan kifutnak, és egyre inkább homogén magyar intézmények jönnek létre. Ilyen az óvodaprogram, amit az egyházakra bíztak, és ez azt is jelenti, hogy onnantól kezdve a magyar és a román gyerekek külön helyre fognak járni.” Kiss Tamás ugyanakkor fontosnak tartotta kiemelni, hogy az etnikai párhuzamosságot nem a magyar kormány erőlteti, hanem az erdélyi magyar elitek programja már Trianon óta.
Sipos Zoltán úgy látja, túl sok a Magyarországról érkező, könnyen elérhető pénz, ennek pedig hosszú távon kellemetlen hátulütői lesznek. „Az EU-s támogatások megszerzéséhez érdemi pályázatot kell letenni az asztalra, egy uniós pályázat lebonyolítása komoly kapacitásbővítést, professzionalizálódást jelent egy civil szervezetnek. A magyarországi támogatások viszont nem ilyenek, pályázni nagyon egyszerű, emiatt a szervezetek zöme inkább Magyarországra pályázik, akkor is, ha ugyanarra a célra uniós források is rendelkezésre állnának. Így amikor ezek a források elapadnak, az erdélyi magyar szervezetek bajba kerülhetnek, ugyanis a Magyarországról jövő »könnyű pénz« nem kényszerítette rá őket, hogy megtanuljanak támogatásokat felhajtani, nem gondolkoznak fenntarthatóságban, nem tudnak romániai uniós forrásokat megpályázni.”
Eckstein-Kovács Péter jogász, korábbi kisebbségügyi miniszter viszont azt mondta a Narancsnak, hogy „az a segítség, amit a magyar kormány Erdélynek juttat, tökéletesen rendben van. Lehetne több is, ezek az összegek aprópénznek minősülnek ahhoz képest, hogy Erdély mit adott Magyarországnak az idők folyamán – utalt Eckstein-Kovács elsősorban az Erdélyből Magyarországra költözők nagy számára. Vannak azonban olyan területek, ahol valóban szégyenteljes, ahogy a magyar kormány haveroknak juttat hatalmas összegeket, és itt elsősorban a sajtóra gondolok.”
Média
Az anyagi támogatás mellett a „virtuális nemzetegyesítés” legfontosabb eszköze a megfelelő kontroll alatt tartott magyar nyelvű média. Az erdélyi magyarok szinte kizárólag magyar nyelvű médiából tájékozódnak a felmérések szerint. A legfontosabb források a magyarországi tévék: a Duna, az M1/M2, a Tv2, valamint az RTL Klub. Utóbbi kivételével mindegyik a magyar kormány propagandájának szolgálatában áll, és ennek számos következménye van. Egyrészt az erdélyi magyar politikusok, ha a saját választóikhoz szeretnének eljutni, akkor azt a magyarországi médián keresztül tudják a legkönnyebben megtenni. „Ez aztán óvatosságra inti az RMDSZ politikusait” – fogalmazott a párt ügyeit ismerő egyik forrásunk. Hozzátette, hogy ezt az „óvatosságot” az is indokolja – túl a két párt közötti „meg nem támadási szerződésen” –, hogy a Fidesz egyre több erdélyi sajtótermékre van befolyással; jóval többre, mint az RMDSZ.
Bár az erdélyi média nem riogat a migránsokkal, a magyarországi csatornákon ez a fajta rasszizmus eljut az erdélyi magyarokhoz, és ott van is erre fogékonyság. „A magyar közösség etnikai alapon határozza meg magát, és ezért nagyon erős a kultúraféltés. Emellett az erdélyi magyarokra jellemző egyfajta reflektálatlan rasszizmus – elsősorban a romákkal kapcsolatban –, amit a romániai politika nem használ ki. De eljut az erdélyiekhez Magyarországról a politikailag támogatott rasszizmus, aminek következményeként gyakorlatilag közmegegyezés lett az idegenellenességből” – mondta Kiss Tamás. A szociológus szerint a vidéken élő erdélyi magyarok körében jóval magasabb az idegenellenesség, mint általában Romániában vagy Magyarországon. Ez néha elég látványos. Például 2017-ben a magyarországi neten is körbement egy székelyföldi óvodában készült videó, amely azt mutatta be, hogy a farsangi ünnepségen a fegyveres rendőrnek öltözött kisfiú letartóztatja a szíriai migránsnak öltözött, kisbabával menekülő lányt. 2018-ban pedig Székelyudvarhelyen migránsnak néztek egy izraeli turistacsoportot, és rendőrt hívtak rájuk. Erdélyi forrásaink szerint a közösségi médiában gyakran találkozni hasonlóan rasszista vagy sorosozós kommentekkel is, amit szintén a Magyarországról érkező propaganda hatásának tudnak be.
A romániai magyar nyelvű sajtó a többi határon túli magyar médiapiachoz hasonlóan alulfinanszírozott. Románia 19,5 milliós lakosságához képest az 1,2 milliós magyarság aránylag kis piac. A helyzetet tovább rontja, hogy a magyarok nagyjából fele falvakban él, a másik fele nagyvárosokban, így a nagy hirdetőknek egyszerűen nem éri meg ezzel foglalkozni. És persze Romániát sem kerülte el a hirdetési bevételek globális visszaesése, ami lehetetlenné tette a kisebbségi sajtótermékek piaci alapú fenntartását. Ebben a forráshiányos környezetben nagyot robbant a hír, amikor 2017-ben és 2019-ben összesen 3,35 milliárd forintot kapott az Erdélyi Médiatér Egyesület a magyar kormánytól. Ez a szervezet addig csupán a Főtér nevű kisebb portál kiadója volt, és évi mintegy 40 millió forintból működött. Hamar kiderült aztán, hogy a támogatás – és az erdélyi sajtóprojekt mögött – a Petőfi Irodalmi Múzeum élére 2018 végén kinevezett, székelyföldi születésű Demeter Szilárd áll. A támogatások bejelentése után nem sokkal az Átlátszó Erdélynek nyilatkozott terveiről, ahol komoly fejlesztésekről, „21. századi erdélyi magyar webről, Erdély 3.0-ról” beszélt. Demeter azt mondta, a „koncepció lényege nem az, hogy az Erdélyi Médiatér Egyesület felvásárolja az erdélyi médiapiacot”. Pedig valami ilyesmi körvonalazódott az elmúlt években. Az egyesületé lett a leglátogatottabb erdélyi magyar honlap, a Székelyhon, valamint a Székelyföld legfontosabb sajtótermékeinek számító helyi napilapok (Vásárhelyi Hírlap, Udvarhelyi Híradó, Csíki Hírlap, Gyergyói Hírlap), amelyeket aztán, e lapok helyi jellegét megszüntetve, Székelyhon néven egyetlen színes újsággá gyúrtak össze. A csoporthoz tartozik a legfontosabb erdélyi napilap, a Krónika, számos kisebb, illetve tematikus kiadvány és azok online oldalai (Előretolt Helyőrség, Nőileg, Nethuszár, Erdélyi Napló, Háromszék stb.), néhány helyi rádió- és tévécsatorna, valamint egy álláshirdető portál. A kiadványok mögötti céges háttér is kezd egységesülni, a portfólió hirdetési felületeinek értékesítésére külön cég jött létre. Mindezek ellenére az, hogy mire ment el a több mint 3 milliárd forintnyi támogatás, egyelőre nem nagyon látszik, mert komolyabb fejlesztések egyik lapnál sem történtek, és az anyagilag nem túl nyereséges kiadók felvásárlása sem kerülhetett milliárdokba. Ami e lapok tartalmát illeti, a Magyarországon megszokott propagandának nincs nyoma, de a Fideszről vagy az RMDSZ-ről semmiféle kritika nem jelenhet meg. „A cenzúra nem úgy történik, hogy megmondják, konkrétan mi legyen benne a cikkben, hanem a szerzők maguktól tudják, mi az elvárás, és nagyon sokan öncenzúrát gyakorolnak” – fogalmazott egy forrásunk.
Fall Sándorral, a Főtér főszerkesztőjével a portál szerkesztőségében találkoztunk. A Kolozsvár belvárosában lévő kis irodánál egyszerűbbet elképzelni sem lehet, a pár szobából álló, földszinti szerkesztőségben csak a munkavégzéshez legszükségesebb berendezési tárgyak kaptak helyet. „2014-ben szemleportálként indultunk, később egyre több saját anyagot készítettünk, végül az Erdélyben újdonságnak számító véleményes tényújságírásnál kötöttünk ki. Az indulás óta nem sokat változott a szerkesztőség összetétele, nyolcan indultunk, és van még egy betöltetlen pozíciónk” – mondta Fall Sándor. A főszerkesztő szerint az a fajta „vérre menő, egymás fejét leharapó stílus”, ami a magyarországi sajtóra jellemző, Erdélyben ismeretlen. „A Főtérben csak annyiban foglalkozunk politikával, ha annak konkrét közpolitikai vonatkozása van, az ittenieket áttételesen érdekli a politika. Külpolitikáról, így a magyarországi történésekről pedig egyáltalán nem írunk, arról más csatornán is informálódhatnak az itteni olvasók.” Amikor az Erdélyi Médiatér Egyesület által kapott hatalmas magyarországi támogatásról és az azt követő átalakulásról kérdeztem, Fall Sándor azt válaszolta, hogy a Főtér életében a kiadó bővülése nem hozott komolyabb változást; új layoutot kapott, és volt lehetőség a szerkesztőség már említett kis bővítésére. „Nekünk szinte maximális függetlenségünk van. Néha előfordul, hogy átveszünk egy témát a portfólió egy másik lapjától, de nincs egy központ, ahonnan irányítanák akár a Főteret, akár a többi kiadványt. A Főtér tartalmába senki nem próbált beleszólni” – mondta a főszerkesztő, és visszautasította még a feltételezést is, hogy az oldalon ne jelenhetnének meg kritikus írások. Amikor arról kérdeztük, hogy akkor mire költhette el a kiadó a Magyarországról kapott támogatást, azt válaszolta, „erről nem tudok nyilatkozni, mert nem az én asztalom. Én a Főtérről tudok beszélni.”
A magyar nyelvű közmédia Romániában az RMDSZ közvetett irányítása alatt van, az ottani szerkesztők jelentős része kötődik a párthoz. A Székelyhon után a második legolvasottabb híroldal Erdélyben a Maszol, amelynek az RMDSZ a kiadója. A lap nemcsak az RMDSZ-t, de a „meg nem támadási szerződés” értelmében a Fideszt sem bántja, mondta a Maszol működését ismerő, névtelenséget kérő forrásunk. A Maszol igazgatója Kelemen Hunor kabinetvezetőjének a felesége, Nagy-Debreczeni Hajnal, aki korábban az RMDSZ sajtófőnöke volt. „Nem kell letelefonálni a pártból, másképpen érvényesül a befolyás”, tette hozzá forrásunk. Persze a Maszolon megjelenő vélemény nem feltétlenül az RMDSZ véleménye; „megjelenik egy cikk, másnap hívják a Fidesztől az RMDSZ-t, hogy »mi történt, mi a bajotok velünk?«, de nincs baj, csak a sajtó így működik”, meséli forrásunk. Fontos honlap még a Markó Bélához köthető Transindex, ahol a véleményrovatban jóval nagyobb teret kapnak a kritikus írások is.
A Narancsnak több erdélyi szakértő is beszámolt arról, hogy az utóbbi években teljesen kiszorult a nyilvánosságból: míg korábban rendszeresen kikérték véleményüket különböző kérdésekben, az ilyen jellegű megkeresések mára teljesen elmaradnak – ennek oka az, hogy kritikusan nézik a Magyarországon történteket és azt, hogy ennek az RMDSZ is a támogatója. Eckstein-Kovács Péter például azt mondta, őt technikai hibára hivatkozva szerkesztették ki az Erdély Tv egyik adásából, pedig valójában a véleményével volt problémája a szerkesztőknek. Parászka Boróka újságíró lapunknak adott korábbi interjújában arról beszélt, hogy az erdélyi médiatámogatásról szóló cikke után „beindult egy primitív médiagépezet, ami manipulációs anyagok átvételével és ismétlésével próbált lejáratni”, ami után ő és családja is kapott fenyegetéseket. De hallottunk olyan esetről is, amikor egy folyóirat szerkesztője aggódva hívta fel kollégáját, hogy „mi hiába pályázunk támogatásra, ha te olyanokat írsz a Facebookra”, utalva a magyar kormány politikáját bíráló bejegyzésekre.
Sipos Zoltán szerint „az újságíró feladata, hogy ellenőrizze a hatalmat, és feltegye a fontos kérdéseket, de ez nem történik meg. Ilyen értelemben nincsen normálisan működő média Erdélyben.”
(Kolozsvár)
A cikksorozat Szlovéniáról szóló részét itt, a Szerbiáról szólót pedig itt olvashatja el.
A cikk eredetileg a Magyar Narancs nyomtatott kiadásának 2020 március 5-i számában jelent meg.
A cikk rövidített formában megjelent a BIRN-en. Ez a cikk a Resonant Voices Initiative in the EU projekt keretében jelent meg, amit az Európai Unió Belső Biztonsági Alapja – Police támogat. A cikkben leírtak semmi esetre sem tekinthetők az Európai Unió hivatalos álláspontjának.
