„Erejüket az emberek félelméből nyerik” – A krími tatár parlament volt elnöke az orosz elnyomásról

Külpol

Ha ma nem állítjuk meg az oroszokat, holnap még több területet hódíthatnak meg – mondja Musztafa Dzsemiljev, akivel Strasbourgban beszélgettünk.

magyarnarancs.hu: Ön hosszú ideig Andrej Szaharov barátja és harcostársa volt, egész életében egy kisebbség jogaiért küzdött, idén pedig bekerült a Szaharov-díj döntősei közé. Mit jelent ez önnek?

Musztafa Dzsemiljev: Igazán sokat, hiszen Szaharov igaz barát volt, a szovjet rezsim ellen együtt harcoltunk vagy húsz évig. Két peremet is végigkövette, egyszer Omszkban, máskor Taskentben, még úgy is, hogy be sem jöhetett a tárgyalóterembe, a meghallgatás zárt ajtók mögött folyt. Szaharov mindig határozottan kiállít a krími tatárok jogaiért, azért, hogy visszatérhessenek a hazájukba, arra a helyre, amely megilleti őket. Sokan közülük talán nem is tudták, ki a vezetőjük, de Szaharovot mindenki ismerte, és hálás volt azért, amit tett értük. Nekem személyesen is sokat jelentett, megmentette az életemet, amikor kiszabadultam a börtönből. Most, hogy jelöltek erre a díjra és a krími tatárok ismét egy nehéz időszakon mennek keresztül, az jutott eszembe, hogy Szaharov megint segít rajtunk – a síron túlról is.

Musztafa Dzsemiljev

Musztafa Dzsemiljev

Fotó: wikipedia

Névjegy

Musztafa Dzsemiljev a krími tatárok Medzsliszének (a tatár parlament) volt az elnöke, volt ukrán parlamenti képviselő, emberi jogi aktivista. 1943-ban született, féléves korában a krími tatárokkal deportálták, Üzbegisztánban nőtt fel. Fiatal korától kezdve a krími tatárok jogaiért és hazatéréséért küzdött, többször ült börtönben és volt munkatáborban orosz- (és szovjet-) ellenes tevékenység miatt. Az ő nevéhez köthető az emberi jogi mozgalmak során véghezvitt leghosszabb éhségsztrájk: 303 nap. 1989-ben választották a Krími Tatár Nemzeti Mozgalom vezetőjévé, abban az évben vissza is tért a Krímre, ahonnan a terület 2013-as orosz annektálása után ismét kitiltották.

magyarnarancs.hu: A díjátadó előtti sajtótájékoztatón azt mondta, fél attól, hogy a krími konfliktus sok évre befagyhat. Mit értett ez alatt pontosan?

MDZS: Úgy, hogy egyetlen elfogadható nyugati kormány sem ismeri fel a krími népszavazás illegitimitását, ahogy a Krím annektálását sem. Az, hogy ezekről nem vesznek tudomást és semmit sem tesznek ellene, az állapotok több évtizedes konzerválását idézheti elő. Úgy, mint például a balti államok esetében 1940-ben, amikor elfoglalták Észtországot, Lettországot és Litvániát a szovjetek, és erről a nyugati államok nem vettek tudomást, majd ötven évig úgy is maradt. Nekünk most nincs 50 évünk.

A díj

A Szaharov-díjat az Európai Unió 1988 óta minden évben olyasvalakinek ítéli oda, aki az emberi jogok védelméért és a gondolatszabadságért küzd. A díjat Andrej Szaharov szovjet fizikusról, emberi jogi aktivistáról nevezték el.

magyarnarancs.hu: Mit kellene a nyugati országoknak tenniük a Krímért?

MDZS: Legelőször is szankciókat kellene bevezetni azok ellen, akik elfoglalták a területet. Az 1979-es afgán hódítás utáni szankciók például automatikusan a Szovjetunió dezintegrációjához, széteséséhez vezettek. Ha a retorziók hatásosak, ezúttal is meg tudnák mutatni az oroszoknak, hogyan viselkedjenek, hol a helyük, vagy akár Oroszország széteséséhez is vezethetnének. De sajnos nem mindegyik nyugati ország egységesen érdekelt ebben, sok a gyenge láncszem, mind az Európai Unióban, mind a NATO-ban. A cseh kormányfő, Miloš Zeman például azt mondta, a Krím Oroszország része, és ez az ottani lakosok akaratának kifejeződése, nekik köszönhető. Sokan nem néznek a jövőbe, csak a mának élnek. Pedig ha ma nem állítjuk meg az oroszokat, holnap még több területet hódíthatnak meg.

magyarnarancs.hu: Milyen most a helyzet a Krímben?

MDZS: Igen rossz és minden nappal egyre rosszabb, főként, ha marad az elnyomás. A területet elfoglaló rezsim ebből az elnyomásból táplálkozik, erejüket az emberek félelméből nyerik, a demokrácia viszont talán elpusztíthatná őket. Gazdaságilag is elég megviseltek az ottaniak, hiszen izoláltan élnek, és nincs turizmus, ami régen a fő bevételi forrásuk volt. A szegényes szolgáltatások miatt senki sem akar odamenni, ráadásul csak az oroszokon keresztül juthatnak el oda. Néha az oroszok a saját turistáikat, a politikusok a saját tisztviselőiket küldik, hogy azzal demonstrálják, még mindig él és virul a turizmus. Az egyik képviselő például bemutatott egy igazolást arról, hogy a nyaralását a Krímben töltötte, holott igazából Monacóban volt.

magyarnarancs.hu: Korábban azt mondta, lát némi hasonlóságot a tatárok 1944-es, Sztálin által elrendelt kitelepítése és a terület legutóbbi annektálása között. Milyen azonosságokra gondol?

MDZS: A párhuzam nem teljes, de amikor az orosz hadsereg bejött, úgy tűnt, ugyanúgy deportálni akarnak minket, mint 1944-ben. Aztán az oroszok változtattak a taktikájukon, és sokkal inkább úgy viselkedtek, ahogy azt a Krím első elfoglalásakor, 1783-ban, Nagy Katalin cárnő alatt tették. Akkor is az volt a cél, hogy az embereknek elvegyék a földjét, kiürítsék a falvakat, hogy a lakosokat messzire küldjék onnan, vagyis minden erejükkel azon dolgoztak, hogy látszólag finoman, de mégiscsak kiszorítsák a tatárokat a hazájukból.

magyarnarancs.hu: Hogyan látja a krími tatárok jövőjét?

MDZS: Abban az esetben, ha az elnyomás folytatódik és a Krím továbbra is az oroszoké marad, nincs a krími tatároknak jövője. Úgy, mint egy egységes nemzet, kisebbségi csoport Oroszországon belül, biztosan nincs. Ahol nincs jogállamiság, ahol a Dumán kívül nem lehet döntéseket hozni, ahol a saját bőrünkön érzékeltük és érzékeljük, hogy félni kell, hogy bármikor, bármiért letartóztathatnak, ott elég nehéz bármi pozitívumot mondani az orosz hatalomról. Mint amikor a betiltott irodalom után kutattak és sem ők, sem mi nem tudtuk, hogy mi van a tiltólistán, de bármit elvettek, ami nem tetszett nekik, vagy nem oroszul volt és letartóztattak érte.

A krími tatárok

A türk etnikai csoporthoz tartozó, krími tatár nyelvet beszélő, szunnita vallású népcsoport a Krím-félszigeten élt, ám ott ma már csak néhány százezren vannak; sokan élnek közülük Törökországban, Üzbegisztánban vagy Bulgáriában. Egységes néppé a 15. században, a Krími Tatár Kánság létrejöttével váltak, területükön azonban állandó harcok dúltak. 1783-ban az oroszok magukhoz csatolták a területet, később a krími háború hatására, a 19. században sokan elmenekültek, majd 1917 végén egy igen rövid időre kikiáltották a Krími Népköztársaságot. Ezután a bolsevikok vették át a hatalmat a terület fölött, lakosságát a második világháború alatt a szovjetek náci kollaboránssá nyilvánították és kollektív büntetésként 1944-ben Sztálin száműzte őket a mai Üzbegisztánba és más távoli szovjet területekre, sokan munkatáborokba kerültek. 1967-ben ugyan eltörölték e vádat, ám a tatárok hazatérését nem segítették elő, az csak később, az 1980-as évek közepén, a Krími Tatárok Nemzeti Mozgalma Szervezetének közbenjárásával történt meg. A viszonylag békés állapot 2014-ig tartott, amikor Oroszország az Ukrajna ellen indított háború következményeként annektálta a Krímet; azóta de facto ismét hozzájuk tartozik a félsziget.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.