Saját apjának portréját kezében tartva haladt szombaton a Vörös téren Vlagyimir Putyin elnök, mintegy 250 ezer felvonuló élén a náci Németország felett az európai hadszíntéren aratott győzelem 70. évfordulója alkalmából – írja az MTI.
| ||
A hírügynökség lelkesült tudósítása szerint „ez a felvonulás az immár negyedik alkalommal megrendezett Halhatatlan Ezred menetének a keretében zajlik a győzelem napján. Kalinyingrádtól Vlagyivosztokig, akárcsak külföldön, mintegy ezer lakott településen a menetelők szeretett apáik, nagyapáik, a frontharcosok nagy arcképeit viszik fejük felett a magasba emelve. Az orosz államfő apja is részt vett a nácik elleni harcokban. Büszke vagyok apámra, itt tartom kezemben az arcképét – mondta korábban az orosz televíziónak Vlagyimir Putyin.”
Abban a bizonyos másik történetben Putyin soha nem ismerte az apját. Még a nevét sem tudta.
A keményen dolgozó háborús hős
A hivatalos életrajz főbb elemeiről Stier Gábor A Putyin-rejtély című, 2000-ben megjelent könyvében így ír: „Pályájának meredek felívelése után a hazai és külföldi lapok sorban nyomozni kezdtek életének titkai után, személyiségének megfejtésétől remélve a jövő kifürkészését. A feladat nem volt egyszerű, hiszen Putyin eddigi életének jelentős része a nyilvánosság kizárásával zajlott. Végül maga az elnök is segített. Négy orosz újságírónak mesélt önmagáról. Nagyapja az első világháború után szakácsként dolgozott Leninnél, majd Sztálinnál, míg apja szinte az egész életét a Jegorov vagongyárban dolgozta le. A második világháborúban részt vett Leningrád védelmében, a lábába szilánkokat kapott, így élete végéig sántított. Fia miniszterelnökké történt kinevezésével egy időben, 1999 augusztusában halt meg. Anyja már korábban távozott az élők sorából. Egyszerű, egész életében nehéz fizikai munkát végző asszony volt. Putyin két bátyja nagyon fiatalon halt meg, az egyik diftériában, Leningrád blokádja idején. – Putyin szüleinek nagyon nehéz sora volt – emlékezik az elnök általános iskolai osztályfőnöke, Vera Gurevics. – Képzeljék csak el, micsoda akarat kellett ahhoz, hogy édesanyja 41 éves korában vállalkozzon szülésre. 1952-t írtunk akkor – meséli a tanítónő.”
Nagyjából ugyanakkor, amikor Putyin először mesél részletesen a gyerekkoráról az életrajzi könyvét szövegező négy újságírónak, a grúziai csecsen külképviselet egyik vezető tisztségviselője videofelvételeket készít egy falusi asszonyról, aki azt állítja, Oroszország miniszterelnöke az ő fia.
| ||
Bizonyíték hiányában
A Die Zeit cikkének fő újdonsága, hogy rekonstruálta a csecsen férfi történetét, akire a cikk Rustam Daudov néven hivatkozik, bár ez nem a valódi neve. Ő volt az első ember, aki megpróbálta nyilvánosságra hozni mindazt, amit Vera Putyinától és a falubeliektől hallott.
A cikk szerint hozzá indult magánrepülőn Artyom Borovik orosz oknyomozó újságíró és Zia Bazajev, a csecsen származású olajmágnás, amikor a gépük tisztázatlan körülmények között lezuhant egy moszkvai reptéren.
Vele találkozott Antonio Russo olasz újságíró, akit aznap éjjel elraboltak, és tisztázatlan módon megöltek – a Die Zeitnak egy olasz parlamenti képviselő azt mondta: áthajtottak rajta egy teherautóval. A szállodai szobájából elvitték a dokumentumokat, amelyeket Daudovtól kapott. Az esetet kivizsgáló rendőrök közül az egyik öngyilkos lett, a másikat megmérgezték.
Természetesen esély sincs rá, hogy bármelyik halálesetet Putyinhoz vagy az orosz titkosszolgálathoz kössék. Nincs egyértelmű bizonyíték Vera Putyina állításainak igazolására sem. Ugyanakkor ez a két „baleset” arra figyelmeztet, hogy valami súlyos titok veszi körül a most 89 éves, fejkendős nénit.
Horgászni szeretett
Mikor teherbe esett Platon Privalovtól, Vera még nem tudta, hogy nős férfiba szeretett bele. Azonnal szakított vele, és azután sem találkoztak, hogy megszületett közös gyermekük, Vlagyimir. A kis Vova kétéves volt, amikor anyja megismert egy grúz sorkatonát. Tbiliszitől nem messze, egy Metekhi nevű faluban telepedtek le. Összeházasodtak, de a férfi nem tudta elfogadni Vera korábbi, törvénytelen gyermekét. Vlagyimir először a nagyszüleihez kerül, majd 9 évesen nevelőszülőkhöz adják, Vera Putyina távoli rokonaihoz. Új apját Vlagyimir Szpiridonovics Putyinnak hívják, az ő képét hordozta körbe a Vörös téren tegnap.
Putyina ezenkívül azt is állítja, hogy a nevelőszülők megváltoztatták Vlagyimir születési anyakönyvi kivonatát, és két évvel fiatalabbnak tüntették fel, hogy újra elkezdhesse az iskolát első évtől, és ott rendesen megtanuljon oroszul.
Amikor Daudov bizonyítékokat kért tőle, Vera Putyina csak a fejét rázta. Azt mondta, a KGB elvitt mindent. 2008-ban a Daily Telegraph talált egy dokumentumot a szomszéd falu archívumában, amelyből kiderül, hogy az 1959–1960-as tanévben volt egy Vlagyimir Putyin nevű tanulója Metekhi iskolájának. A faluban többen is emlékeznek rá. A Die Zeitnak az egyik osztálytársa elmesélte, hogy nyáron sokat játszottak a folyóparton. Mert Vlagyimir odavolt a birkózásért is, de a horgászás volt a kedvence.
| ||
Nincs gáz
Tovább is van, de aki teheti, inkább olvassa el Steffen Dobbert hatásvadász, krimiszerűen izgalmas cikkét (itt németül, angolul és oroszul is elérhető). Eszerint Daudov mindent megtett, hogy nyilvánosságra hozza Vera Putyina meséjét még a 2000-ben tartott orosz választások előtt. Okkal gondolta, hogy ez a sztori meggátolhatja Putyin győzelmét. De az orosz újságíró gépe lezuhant, egy török televízió pedig ígérete ellenére nem adta le az anyagot, miután az orosz nagykövetség egyik munkatársa kilátásba helyezte, hogy leállítják a Fekete-tengeren áthaladó földgázvezeték, a Kék Áramlat építését. Daudov azonban nem adta fel, találkozott az olasz újságíróval, de őt szintén meggyilkolták. A mainstream orosz sajtó az elmúlt 15 évben nem foglalkozott az esettel, Putyint pedig egyszer sem szembesítették ezekkel a kérdésekkel.
Persze, nehéz elhinni Daudov és Putyina történetét. Valószerűtlenül vad az egész, sok benne a homályos pont, és nincs perdöntő bizonyítékuk. A Kreml természetesen határozottan cáfolta az állításaikat, a világ vezető lapjai pedig nem is foglalkoztak velük érdemben, és a Die Zeit cikke is több helyen inog. De Putyin életrajzának hiányosságai, a vele megegyező nevű iskolás fiú Metekhiben, a Die Zeit cikkében szereplő fotók és főleg a gyanús halálesetek épp elég okot adnak, hogy kételkedjünk a Putyin gyerekkoráról kialakított hivatalos narratívában. Az ügy kezelése és utóélete pedig világosan megmutatja, milyen hely ma Oroszország. Ahogy azt is, miért nem változtatna már döntően az orosz politikán, ha végre kiderülne az igazság. Bármi is legyen az.
