Az aktivitásra jellemző, hogy bizonyos választói körzetekben – a többszörös túljelentkezés okán – sorsolással döntik el, hogy kik lehetnek szavazatszámlálók. Az érdeklődést persze az is fokozza, hogy a lengyel baloldal többéves vergődése látszik kiteljesedni a választásokon.
Az elnökválasztás kiváló lehetőséget kínálna arra, hogy a politikai baloldal pártjai jelezzék szavazóiknak, képesek és hajlandók összefogni egymással. Ez kínálja jelenleg az egyedüli, mégoly csekély esélyt a győzelemre a baloldalnak, de fontos üzenet lenne az őszi parlamenti választások előtt is a baloldal hagyományos szavazóinak, az új alternatívát kereső és a konzervatív pártoktól elforduló választóknak. Ezzel szemben a baloldal pártjai önállóan indulnak, akik együttesen és szerencsés esetben is maximum 10 százalék körüli eredményre számíthatnak, ami – ha így alakulna – nem is lenne rossz, tekintettel a közvélemény-kutatások által mért jelenlegi 5-6 százalékra.
Miller is menni fog
A Demokratikus Baloldali Szövetség (SLD), a posztkommunista utódpárt 1989 óta két kormányt adott Lengyelországnak. Ám a 2005-ös választási vereségét követően folyamatosan csökken a népszerűsége. Alig tud új, pláne fiatal szavazókat megszólítani. Ismerős? A másik befolyásos baloldali párt a Janusz Palikot vezette „Mozgalom”, amely a megalakulásának évében rendezett 2011-es parlamenti választásokon rögtön elérte eddigi csúcsteljesítményét, a 10 százalékot, azóta – az SLD-hez hasonlóan – folyamatosan veszít népszerűségéből. Parlamenti frakciójuk több tagja kilépett, elsősorban a párt kiszámíthatatlan vezetésére hivatkozva, és ez odáig vezetett, hogy márciusban a párt már a parlamenti frakcióját sem tudta megőrizni (15 fő kéne egy frakcióhoz).
| ||
Szorult helyzetéből az SLD új arculatot mutatva próbál kimászni. Jelöltjük, a fotogén 36 éves Magdalena Ogórek, politikailag talán kevésbé tapasztalt, de történettudományi doktorija van. S éppen az ellentettje Leszek Millernek, az SLD vezetőjének, aki 2001–2004 között miniszterelnök és 1989 előtt a Lengyel Egyesült Munkapárt politikai bizottságának tagja volt. Jelöltségét megelőzően Ogórek asszony médiaszemélyiségként volt ismert. Láthatóan azonban neki sem sikerül az SLD szavazóit felrázni, és új, fiatal, városi szavazókat megszólítani. Sokak szerint Ogóreknek ugyan rengeteg kedvező tulajdonsága van, de azok egyike sem teszi őt alkalmassá a köztársasági elnöki pozíció betöltésére. A neki mért alig több mint 3 százalékos támogatottsági adatot csak tovább rontja az a körülmény, hogy Ogórek egyre kevésbé hajlandó az őt jelölő SLD szabályai szerint játszani, sőt igyekszik egyre nagyobb távolságot tartani a párttól. „Független jelölt vagyok, egy jelölt, akit támogat az SLD” – mondja szűkszavúan. Az SLD kampányfelelőseinek egyre inkább elege van ebből, és nyíltan hangot adnak elégedetlenségüknek. A Gazeta Wyborcza napilap – az SLD által hevesen tagadott! – értesülése szerint még az is elképzelhető, hogy az SLD még a választások előtt kihátrál Ogórek mögül. A borítékolható bukás lehetséges következményei között kell számba venni, hogy az Ogóreket jelölő Millernek is mennie kell, s ez az SLD vezetésének utódlási válságát is kirobbanthatja.
„Felkapnám a telefont, hogy beszéljek az orosz elnökkel”
Janusz Palikot „Mozgalma” még az SLD-nél is rosszabb állapotban van. Közvélemény-kutatások szerinti támogatottságuk ugyanis alig haladja meg az 1 százalékot. Ennek oka nem csupán abban gyökerezik, hogy a korábban a Polgári Platform befolyásos embereként számon tartott Palikot politikában járatlan emberekkel vette magát körbe, de az is közrejátszik, hogy provokatív, főleg a katolikus egyházat támadó viselkedése sűrű nemtetszést vált ki a mélyen vallásos lengyel társadalom bizonyos szegmenseiben.
Külpolitikai kérdésekben mindkét baloldali jelölt kritizálja a Polgári Platform kormányát, annak erősen Oroszország-ellenes magatartása miatt. A kampány korai szakaszában Ogórek például azt mondta, hogy„felkapnám a telefont, hogy beszéljek az orosz elnökkel”, mindez persze üres szavaknak bizonyult, tekintettel arra, hogy Miller a varsói orosz nagykövetség segítségét kérve – a Rzeczposolita értesülése szerint – már hónapokkal ezelőtt próbált egy találkozót megszervezni Ogórek és Putyin között. Eredmény nélkül. Mindeközben Palikot a pacifista jelölt szerepét próbálja felvenni, aki hevesen kritizálja a lengyel kormánynak a hadsereg modernizálását célzó törekvését.
Így látja Kwaśniewski
Az egykor elnök, Aleksander Kwaśniewski szerint a lengyel baloldal „nem találja a helyét”, túlságosan is széttagolt. Az egymás esélyeit is gyengítő, egymással együttműködni nem képes lengyel baloldali pártok mellett nem csoda, ha továbbra is a konzervatív pártok – Ewa Kopacz Polgári Platformja és Jarosław Kaczyński Jog és Igazságosság Pártja – uralják a belpolitikát. A vasárnapi választások pedig nyilvánvalóan felszínre hozzák a lengyel baloldal hibáit és hiányosságait, és nem sok jóval kecsegtetnek sem az SLD-nek, sem pedig a Mozgalomnak.
Kwaśniewski szerint a jelenlegi választások legfontosabb kérdése, hogy a lengyel baloldal hanyatlása átmeneti vagy véglegesnek tekinthető-e? Teljesen igaza van.
