"Ezek rosszabbak a zsidóknál" - Mohamed Szaidi Afana üzletember

  • Jászberényi Sándor (Kairó)
  • 2008. július 24.

Külpol

Tavaly a Hamász fegyveresei véres harcok árán elfoglalták a Gázai övezetet, elmélyítvén ekképp a konfliktust nemcsak Izrael állammal, hanem a mérsékeltebb, megbékélést hirdető Fatahhal szemben is. A háromoldalú polgárháborúról, a blokád és a Hamász-uralom alatti életről kérdeztük a Fatah egy tagját.
Tavaly a Hamász fegyveresei véres harcok árán elfoglalták a Gázai övezetet, elmélyítvén ekképp a konfliktust nemcsak Izrael állammal, hanem a mérsékeltebb, megbékélést hirdető Fatahhal szemben is. A háromoldalú polgárháborúról, a blokád és a Hamász-uralom alatti életről kérdeztük a Fatah egy tagját.

Magyar Narancs: Januárban a Hamász felrobbantotta a Rafaht és Egyiptomot elválasztó határfalat, palesztinok ezrei jöttek át Egyiptomba. Ön hogy hagyta el az övezetet?

Mohamed Afana: Én évek óta külföldön élek, az üzleti kapcsolataim miatt, gyakorlatilag Szaúd-Arábiában, Jemenben és Egyiptomban is van lakásom, másfél évvel ezelőtt csak házasodni mentem viszsza a szülővárosomba, Rafahba. Azt terveztük, hogy az esküvő után azonnal egy körutazást teszünk a világban nászútként, ám ez a Hamász hatalomátvételével meghiúsult. Csak az én családomban tíz embert végeztek ki azért, mert Fatah-tagok vagyunk. A határok pedig mindkét oldalról le vannak zárva, nem volt civil közlekedés januárig. Januárban rengetegen mentek el. Nekünk egy évet kellett várnunk, hogy át tudjunk jönni a feleségemmel. Mi is Egyiptomon keresztül mentünk. Persze nyilván könnyebb lett volna, ha kérünk valamilyen segítséget a Hamásztól, de az apám, aki húsz évig volt Rafah rendőrkapitánya és nyíltan támogatta a Fatahot, ezt megtiltotta. Elég nagy a családunk, voltak, akik látván, hogy ez az egyetlen út ahhoz, hogy hús kerüljön az asztalra, átálltak a Hamászhoz. Csak a Hamász-tagok esznek egészséges húst a Gázai övezetben.

MN: Mit ért azon, hogy a Hamász segítségével könnyebben át tudtak volna jutni a határon?

MA: Nézze, évtizedek óta háborúzunk Izraellel, az utánpótlások megszervezésének egyik bevett módja az alagútásás, az egész Gázai övezet olyan, mint egy nagy lukas sajt. Minden mecsetből, házból, nagyobb épületből alagutak indulnak Rafahban, gyakorlatilag minden össze van kötve. Az izraeli blokád eredményeképpen sem élelmiszer, sem gyógyszer nem jut a lakossághoz, a Hamász mindenre ráteszi a kezét, ami a térségbe érkezik. Hiába jön segély vagy olaj, az elosztást háborús gépezet működteti. A civilek már régóta nem járnak autóval. A Hamász azért képes kitartani, mert rengeteg alagútja van a szomszédos országok, főleg Egyiptom felé, ha Izrael felrobbant egyet, kettőt ásnak helyette. Az alagutakon keresztül garantált az utánpótlás. És persze ki és be is lehet csempészni embereket. Az viszont nincs ingyen, ha valaki a Hamásztól kér segítséget. Cserébe elvárják, hogy a család férfi tagjai harcoljanak az oldalukon.

MN: Azt mondja, a családjából tíz embert kivégzett a Hamász. Politikai tisztogatás folyik?

MA: Maga is ott volt a rafahi határon, hallotta, mit kiabálnak vissza az emberek a palesztin oldalra a Hamásznak. A legenyhébb az, hogy "rosszabbak vagytok, mint a zsidók". Ez annak köszönhető, hogy a Hamász, amint elfoglalta az övezetet, elkezdte a leszámolást a belső ellenzékkel. A családomból hatan a tűzharcok során haltak meg, kettőt börtönbe zártak és ott ölték meg őket, mert náluk volt a rendőrségi fegyverük, ketten pedig egy utcai lövöldözés során estek el. Ha a Hamász egy civil autót lát az úton, amit nem valamelyik nemzetközi segélyszervezet vezet, azonnal megállítja és elkobozza. Rosszabb esetben megölik a benne ülőket, mondván, biztos izraeli bérencek. Amióta bevezették a sáríát (iszlám törvénykezés), gyakorlatilag mindennapos a kegyetlenkedés. A tizenhét éves unokaöcsémet véresre verték, mert nyilvánosan panaszkodott az apja kivégzése miatt. Egy ismerősünket - még nem is volt tizennyolc - örök életére megbénítottak, mert hasist szívott. Ott voltam, láttam. Azt mondták neki, hogy tegye a térdére a kezét, így lőtték keresztül mindkét lábát Kalasnyikovval. Azóta tolószékben él. Tudja, a Hamász felvesz a soraiba bárkit, aki hajlandó harcolni az "ügyért", így rengeteg bűnöző is van köztük, akiket nem a dzsihád, hanem elsősorban a pénz érdekel, írni és olvasni sem tudnak. Ezek az emberek előszeretettel kegyetlenkednek a lakossággal.

MN: 2006-ban szabad választásokon elsöprő fölénnyel nyert a Hamász, szemben a kiegyezéspárti Fatahhal. Egy közelmúltban végzett BBC-felmérés szerint most jó, ha a lakosság öt százaléka támogatja a Hamászt.

MA: A 2006-os választásokat a Hamász szerintem azért nyerte meg, mert egyre nőtt a korrupció a Fatahban, és nem tudott felmutatni többé egy olyan karizmatikus vezetőt, mint Arafat. A Hamász egyik legkomolyabb ígérete az volt - a zsidók kiűzése mellett - hogy leszámol a korrupcióval és egységes palesztin államot teremt. A lakosság nagy része el is hitte, hiszen elege volt a folyamatos tárgyalásokból, ráadásul a Gázai övezet felszabadulása komoly eufóriát okozott mindenkinek, mindenki a palesztinok győzelmeként könyvelte el. Senki sem gondolt bele, hogy mennyire lehetetlen feladat a zsidókat végérvényesen legyőzni és mennyire szükséges a kiegyezés. A szalem (béke - a szerk.) elvének kellett volna érvényesülnie, akkor lehetett volna palesztin állam. Abban azonban csak a Fatah hitt, hogy igazságos békét kell kötni, mert nem tudjuk megölni és elűzni az összes zsidót.

Amikor a választások után megkezdődött a blokád és nem volt áram, gáz, olaj, akkor nyilván csökkenni kezdett a Hamász népszerűsége. Maga nem tudja elképzelni, milyen az, amikor van pénze, de nem tud semmit venni rajta, mert nincs a boltban semmi! Aztán jöttek a nyilvános kivégzések. Gyakorlatilag most már az utcára sem biztonságos kimenni, legalábbis, ha nem Hamász közeli a család. Az apám az utcánkban álló mecsetbe járt imádkozni - amikor legutoljára ott járt, fegyvert fogtak rá, és azt üvöltötték neki, hogy nem imádkozhat a rendes muszlimokkal. Azóta otthon ül, nem megy sehová. Már nyugdíjas, nem ölik meg, de még mindig várja, hogy valamikor érte jönnek. Este hallgatja, hogy sír a gyerek, mert fáj a foga, de tudja, hogy nincs mit tenni. Nem tud rajta segíteni. Azért alacsony a Hamász támogatottsága, mert az emberek élni szeretnének.

MN: Idén júniusban egyiptomi közvetítéssel érvénybe lépett a tűzszünet a Gázai övezetben. Mit gondol, mennyire lesz tartós?

MA: Remélem, minél tovább tart, mert addig legalább Izrael nem lő minket. A Hamász persze arra használja fel ezt az időt, hogy feltöltse sorait és utánpótlásokat szerezzen. Nem fog változtatni azon a politikáján, hogy Izraelt el kell pusztítani. Nem lesz tartós béke a térségben, ezzel a polgárháborúval pedig gyakorlatilag lemondhatunk az egységes palesztin államról. Itt az a szokás, hogy ha egy családból megölnek valakit, akkor addig nem nyugodhatnak a rokonok, míg vagy a gyilkost, vagy valakit a gyilkos családjából meg nem ölnek. Túl sok palesztin ölt túl sok palesztint, elindult a gépezet, a szokásjog pedig igen erős. A tűzszünet alatt egymást fogjuk ölni.

Ki kicsoda

Az izraeli hadsereg 2005-ben kivonult a Gázai övezetből. Ezt követően, 2006-ban szabályos és a körülményekhez képest szabad választásokon elsöprő többséggel nyert a Hamász. Ám mivel nem volt hajlandó elismerni Izrael államot, illetve nem tartotta be az előző palesztin hatóság által kötött megegyezéseket, Izrael, Kanada, az Egyesült Államok és az unió befagyasztott minden, a palesztinoknak nyújtott anyagi támogatást. 2007 januárjában harcok törtek ki a Fatah és a Hamász fegyveresei között. A polgárháború döntő mozzanataként 2007 júniusában a Hamász megszállta a Gázai övezetet, és politikai tisztogatást kezdett. Erre válaszul a palesztin elnök, a mérsékelt Mahmud Abbász szükségállapotot hirdetett, és új kormányt hívott életre, amelyben már nincs benne a Hamász. A polgárháború tartósnak ígérkezik, habár Abbászt támogatja a nemzetközi közvélemény.

A Hamászt (Iszlám Ellenállási Mozgalom) 1987-ben hozta létre Ahmed Jászin és Mohammed Taha a gázai Muszlim Testvériség részeként. A Hamász nem ismeri el Izrael államot; az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Japánban, az Európai Unióban és Jordániában is terroristaszervezetként tartják nyilván. A Fatahot (Palesztin Nemzeti Felszabadítási Mozgalom) 1954-ben hozták létre emigrációban élő palesztinok, többek között Jasszer Arafat, Szalah Khalaf és Khaled Jászhruti. 1993-ig számos terrorcselekmény köthető a nevéhez, melyet Izrael ellen hajtottak végre, illetve izraeli célpontok ellen Nyugat-Európában. 1993-ban elismerték Izrael államot és beszüntettek minden terrorakciót ellene, alapító nyilatkozatukból pedig törölték Izrael elpusztítását. A Fatah a Palesztin Felszabadítási Szervezet legnagyobb pártja és egyik alapítója.

Figyelmébe ajánljuk