Narancs XX. évf. 30. szám (2008-07-24)
"Példátlanul szigorú büntetés. Annyi évet kapott, mintha megölt volna valakit" - ilyen és ehhez hasonló vélemények jelentek meg Ausztriában, miután július 4-én az első fokon eljáró bécsi bíróság kilenc és fél év börtönbüntetésre ítélte Helmut Elsnert, a negyedik legnagyobb osztrák kereskedelmi bank, a BAWAG (Bank für Arbeit und Wirtschaft AG) korábbi vezérigazgatóját.
A múlt kedden edzés közben meghalt Kolonics György, kétszeres olimpiai bajnok kenus - az ötödik olimpiájára készült Pekingbe. Megszakadt a szíve. Beleszakadt a munkába. A munkába, amit azért végzett, hogy nekünk könnyebb legyen tükörbe nézni, hogy tudjuk, egy közülünk a maga területén bármikor kiáll az egész világ ellen, s legtöbbször győz is.
Ha igazak a hírek a kenyerét "homeopataként" kereső Dragan Dabicról, élete utolsó - a hosszú, a halálig tartó börtönévek előtti utolsó - szakaszát emberek gyógyításával töltötte; és ez azért elég abszurd. A róla készült kép, az ősz üstök és a hosszú fehér szakáll remetébe oltott pátriárkát mutat, vagy az erdők öreg manóját, a szláv mitológia valamely koboldját. Egy bolondot leginkább. És könnyű lenne azt hinni, hogy nem volt normális soha: annál is inkább, mert Radovan Karadzic - féldilettáns, perverz versek zavart tekintetű költője, a periféria perifériájáról a nagyvárosba törekedő, s azt gyűlölő hontalan - számos patologikus vonást mutatott fénykorában is. Mi sem lenne könnyebb, mint a százezer halottat és a helyrehozhatatlan pusztítást, amit a boszniai háború a tárgyakban és a lelkekben végzett, valamely betegségnek, az emberi elme és lélek kóros deformációjának betudni.
A szegény ember és a filozófus egyformán örül a nyárnak. Mindkettő azért, mert ilyenkor könnyebb az élet, de míg az egyik egyszerűen ezért, a másik azért is, mert érdeklődésének tárgya, az élet mint olyan, ebben az évszakban a legközvetlenebbül hozzáférhető: a létről magáról való elmélkedés akkor a legkönnyebb, amikor a legkevesebb fáradságba kerül a fenntartása.
Nem mindig vágytuk ennyire az államot, mint manapság. Volt idő, amikor éppen hogy szabadulni szerettünk volna tőle. A rendszerváltás hajnalán többségünknek herótja volt mindenféle közösből, lett légyen az állami-szövetkezeti tulajdon vagy bármiféle feneketlen, fekete közös kalap, amelyből az állami kegyurak osztogattak, miután fosztogattak. Bár a "közös lónak túros a háta" mondás nem éppen szocialista találmány, igazságát szinte mindenkinek volt szerencséje megtapasztalni abban a bizonyos 40 évben. Ha komolyan belegondoltunk (segítettek ebben olyan szociológusaink is, mint Szelényi Iván), arra is rájöhettünk, hogy a kiterjedt ártámogatásokkal borzasztóan igazságtalan volt a szocialista állam; gyakran annak juttatott többet, akinek eleve többje volt: akinek jobb, nagyobb lakása volt, aki többet fűtött, többet használta a tömegközlekedést, többet járt a szakszervezeti üdülőkbe.
Magyar Narancs, 2008. június 26. Tisztelt Molnár Szabolcs, igen figyelmesen olvastam kritikáját Fischer Ádám nagy Ring produkciójáról.
Idén a szokottól eltérő visszafogottsággal zajlott az - évek óta a magyar média kitüntetett figyelmében fürdőző - tusnádi rendezvénysorozat. Orbán Viktor az utóbbi években rendszeresen Erdélyben zárta a politikai évadját, s egyben nyitotta a következőt. Beszédei politikai prognózisok voltak. Egyre radikálisabb felszólamlásait ezért is követte fokozódó figyelem. Az idén azonban változott a tónus, eltolódtak a hangsúlyok, s bár továbbra is magyar belpolitikai céllal és éllel fogalmazott, láthatóan lendületét vesztette a Fidesz elnöke.
2009-ben kezdik fölhúzni Kecskeméten az új Mercedes-gyárat; ez az eddigi legnagyobb volumenű zöldmezős magyarországi beruházás. A Daimler AG júniusban jelentette be döntését, ám az ügy hátteréről nem sokat lehetett tudni.
Sürgős jogi választ kell adni a Magyar Gárda félelemkeltő, cigányellenes masírozgatásaira. A rendőrség a jövőben külső jogászi segítséget kap, hogy pontosabban minősíthesse a kényesebb bűncselekményeket. Az igazságügyi minisztert főleg a melegtüntetés tanulságairól kérdeztük.
Csak a romák fegyelmezettségén és vezetőik előrelátásán múlott, hogy nem történt nagy baj Szikszón, ahol vasárnap órákon át hat-nyolcszáz roma állt szemben tizedannyi gárdistával. Ez volt az első alkalom, hogy a cigányok szervezetten mutattak erőt a szélsőjobbnak.
Kormányzati jó szándék, törvénymódosítások, pénzek és pozíciók ellenére a roma gyerekek integrációja nem sikertörténet (csakúgy, mint az első részben tárgyalt telepfelszámolás, lásd: Céltalanul, Magyar Narancs, 2008. május 29.). A szabad iskolaválasztás, a többségi szülők és a tanárok többségének ellenállása, valamint a rendszer kijátszhatósága miatt a cigány gyerekek drámai mértékű leszakadása az elmúlt hat évben kevéssé változott.
Tavaly a Hamász fegyveresei véres harcok árán elfoglalták a Gázai övezetet, elmélyítvén ekképp a konfliktust nemcsak Izrael állammal, hanem a mérsékeltebb, megbékélést hirdető Fatahhal szemben is. A háromoldalú polgárháborúról, a blokád és a Hamász-uralom alatti életről kérdeztük a Fatah egy tagját.
Van egy módszer, sokáig azt hittem, nincs nála hatásosabb. Úgy kell csinálni, hogy könyökben behajlítod mindkét karod, lazán magad előtt derékszögben, mintha egy íróasztalnál ülnél.
Az 50-es évek Olaszországában a bordélyházak állami tulajdonban voltak, működésüket szigorú törvények szabályozták - lakói (ti. az örömlányok) csupán hetente egyszer kaptak kimenőt -, a főzéshez ezért jobbára olyan hozzávalókat használtak, amelyek mindig kéznél vannak egy háztartásban.
Szentendrével a kisbetűs művészet úgy fonódott össze, mint a kötöttfogású birkózók térdkalácsa. Ha a belvárosba tévedünk, hiába az autentikus földrajzi és városrendezési káprázat, a kínos ügyelés a "művészire" akaratlanul - és persze igazságtalanul - is Patyomkint ugratja be egy papírmasé dácsa portásfülkéjéből.
1841-ben feltűnt Párizsban egy férfiú, akit a hihetetlenül rosszmájú Heinrich Heine, a "gonzo-újságírás" egyik őse ekként írt le: "Egy fekete komlókaró, valami rémületesen fehér kravátliban, hullamerev arcvonásokkal, aki a l'ami de Beethoven névjegykártyával produkálja magát a társaságban és a bulvárokon. Lehetséges, hogy ez az ember volt Beethoven Püladésze? Mindenesetre személyében a zseni kizsákmányolásának egy egészen új módijával találkozhatik az ember".
MAGYAROK LOCARNÓBAN Enyedi Ildikó Első szerelem című, 20 perces filmjét bemutatják az augusztus 6-án kezdődő Locarnói Fesztiválon Gyártója, az Inforg Stúdió a szlovén Jan Cvitkovic művével (I Know) is érdekelt a rövidfilmes szekcióban Tóth Orsi, a 2002-ben Ezüst Leopárddal jutalmazott Mundruczó-mű, a Szép napok főszereplője a rövidfilmes zsűriben, Fliegauf Benedek, a Napjaink Filmművészei szekcióban tavaly nyertes Tejút rendezője e sorozat zsűrijében kap helyet MARLENE EMLÉKTÁBLÁJA Berlinben, a schönebergi Leberstrasse 65 sz ház falán elhelyezték Marlene Dietrich emléktábláját: 1901 december 27-én itt született a német mozi legnagyobb sztárjainak egyike, akit sokan árulónak tekintettek, amikor a háború idején, amerikai állampolgárként a náci Németország ellen harcoló amerikai katonáknak énekelt PALICS Tolnai Szabolcs magyar-szerb produkciójával, a Danilo Kis műve alapján készült Fövenyórával nyitották meg a vajdasági Palicsi Filmfesztivált, ahol Bollók Csaba Iszka utazása és a Buharovok Lassú tükör című alkotása mellett az Új magyar film című sorozatban műsorra tűzték A hét nyolcadik napját, a Kalandorokat, a Lorát, az Overnightot, a Tablót és a Zuhanórepülést is AMERIKA KOSZORÚS KÖLTÕJE A Kongresszusi Könyvtár bejelentette: ősztől, Charles Simic után, a Kaliforniában élő, 62 éves Kay Ryan az Egyesült Államok koszorús költője: tömör, metafizikus líráját Emily Dickinsonéhoz hasonlítják Legutóbbi kötete 2005-ben jelent meg: The Niagara River A koszorúval havi 40 ezer dollár (fizetés + utazási költségtérítés) jár CARLA A LISTÁN A brit Coldplay és a francia Laurent Voulzy mögött a harmadik helyre került a francia eladási listán Carla Bruni, Sarkozy elnök felesége: Comme si de rien n'etait című albumából megjelenése első két napján több mint 14 ezer példányt adtak el A bevételt jótékony célra szánja GYARMATHY Gyarmathy Tihamér (1915-2005) Wehinger-gyűjteményben lévő alkotásait mutatják be a Kieselbach Galériában Az eladással egybekötött kiállítás július 31-ig tart nyitva (Illusztrációnk: Harmonikus viszonylatok, 1983) ELHUNYT EL KAZOVSZKIJ A hosszú szenvedés után, 59 éves korában elhunyt Kossuth-díjas festőművész Elena Kozlovszkaja néven, Leningrádban született, 1965 óta élt Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolát 1977-ben végezte el Archaikus mitológiai motívumokat és saját magánmitológiájának elemeit megtestesítő figurái iskolákba és irányzatokba sorolhatatlan alkotások sorozatává tették installációit, performanszait és festményeit Díszleteket is tervezett Az elsők egyike, vagy tán épp a legelső volt kortárs képzőművészeink közül, aki nyilvánosan beszélt a művei mélyrétegeit magyarázó, sajátos nemi identitásáról (biológiailag nő, de nemi szerepe szerint homoszexuális férfi), amire hímnemű művészneve is utalt - először 1990-ben, a Nappali Háznak adott interjújában, legutóbb az Élet és Irodalom idei 23 számában (a vele készült Narancs-interjúk: 1996 június 13; 2005 február 3) Forgács Éva róla szóló monográfiája 1996-ban jelent meg, saját kötete, DVD-melléklettel idén: El Kazovszkij kegyetlen testszínháza Illusztrációnkon Kutya című festménye GREENAWAY UTOLSÓ VACSORÁJA Másfél évi előkészítés után - az olasz kormány engedélyével - Peter Greenaway egyetlen alkalommal, kiváltságos közönség előtt multimédiás előadást tarthatott a milánói Santa Maria delle Grazie refektóriumában: háromdimenziós, hologram hatású képpé alakította Leonardo da Vinci Utolsó vacsora című freskóját, napfényben fürdette meg Krisztus fejét, s egyéb technikai trükkökkel, virtuálisan módosította a képet, kiemelt és elhalványított, átszínezett és eltüntetett egyes részleteket A mű restaurálásán tizenhét évig dolgozó Pietro Marani helytelenítette, hogy egy kortárs performanszhoz vetítővászonként használják azt, tiltakozásul oda sem ment Vittorio Sgarbi műkritikus más véleményen volt: szerinte az angol filmrendező újból felszentelte a festményt, miután Dan Brown A Da Vinci-kód című regénye megszentségtelenítette Greenaway meggyőződése, hogy a festmény mindenkié, nemcsak az akadémikusoké, s amikor klasszikusokhoz nyúl, mindig az a cél vezeti, hogy segítsen újra látni a műalkotásokat, melyeket csokoládésdobozokra és pólókra nyomva, a felszínes közismertség által leértékeltek Egy Utolsó vacsora-másolat felhasználásával szeretné egy angliai galériában megismételni a milánói show-t, s közben hasonló bemutatót tervez Velázquez Udvarhölgyeivel, Picasso Guernicájával, Monet Tavirózsáival és Jackson Pollock egyik festményével, sőt, ha a Vatikán belemegy, Michelangelo Utolsó ítéletével is, a Sixtus-kápolnában MAGYAROK EDINBURGH-BEN Négy hangversenyt ad az augusztus 8-án kezdődő Edinburgh-i Nemzetközi Fesztiválon a Budapesti Fesztiválzenekar: kettőt a teljes zenekar, Fischer Iván vezényletével, kettőt a szólistái Az elsőn id és ifj Lendvay József hegedűs és Ökrös Oszkár cimbalmos közreműködésével cigányzenei improvizációk után Liszt, Brahms és Sarasate cigányzenei elemeket felhasználó műveit adják elő, a másikon, a Holland Ifjúsági Kórus társaságában Dvorák és Bartók műveit A BFZ szólistái, Csoba Tünde és Jandó Jenő egyik kamaraestjük műsorát Johann Nepomuk Hummel és Bartók, a másikét Seiber Mátyás, Enescu és Dohnányi darabjaiból válogatták Roby Lakatos, a virtuóz dzsesszhegedűs és együttese három egymást követő estén lép fel Edinburgh-ben Az ugyancsak a fesztivál részeként az Európa szimbolikus és valóságos határairól rendezendő konferencián tart előadást a helyi egyetemen Schöpflin György európai parlamenti képviselő, a londoni University College volt politológiatanára . .
Régi film, itt még csak szó esik Hunter S. Thompson denevéres látomásairól, nem úgy, mint a '98-as, Terry Gilliam-féle változatban, ahol már meg is lehetett mutatni egy-két digitálisan égre festett bőregeret.
Kilencévesen debütált színpadon, és tizenhét volt, amikor A rózsa nevében megismertük. A Tiszta románc, az Interjú a vámpírral, a Robin Hood, a tolvajok fejedelme, a Négykezes géppisztolyra (e kettőért a legrosszabb színészi alakítás Arany Málna díjára jelölték), a Rés a pajzson, a Ronda ügy és többtucatnyi veretes B film sztárja a Locarnói Filmfesztiválon elemezte színes múltját.
A japán Yoshihiro Kurita és társulata, a Ryutopia Nó-Színház a szamurájkultúrában és a zen buddhizmusban gyökerező, ezer meg ezer szabálytól kötött nó-színház és a Nyugaton is ismert színházi kultúra találkoztatását példázza. Gyulai - és kivételesen szabályszegő (hiába, Gyulán igen ritka az olyan színpad, amely megfelel a nó-színház évezredes előírásainak) - előadásukban a keleti színházi világnak is csak azon részei vannak jelen, melyek a laikus számára is érthetőek, s amelyek bármely kultúrában az előadás tökéletesítését szolgálnák.
A nyolcvanas években megjelent, de az újabb kiadásokban későbbi novellákkal is bővülő, önéletrajzi írásokat tartalmazó kötet semmit nem fakult. Sőt mind elevenebben és mélyebbről fakadóan igazítja magát a mához, és titokban regénnyé óhajtana válni. Spiró a legtudatosabb elbeszélőink egyike, aki már huszonéves kora óta naprakész tervei szerint halad írói pályáján, ezért is meglepő, hogy nem jutott eszébe - ilyen anyag birtokában! -, hogy életrajzi jellegű nagyregénnyel gazdagítsa a mai magyar irodalom elenyésző remekműveinek számát. Mindig lemondó volt, szkeptikus, kissé személytelen, s főként nem gondolhatta, hogy a valóságos élet még szerény elvárásaihoz képest is egy zordabb arcát mutatja majd neki.
Berg Judit talán a legjobban "hype-olt" gyerekkönyvszerzőnk, persze nem véletlenül és nem érdem nélkül. Kicsit pejoratív jelzővé vált, de én a legteljesebb jó szándékkal állítom róla, hogy kiváló iparos, mesterember, aki megtanult első osztályú szövegeket írni.
Az állambiztonsági iratok sorsáról legújabban rendelkező 2003. évi III. törvényt sokan bírálták, és okkal. Mégis, a törvény hatálybalépése óta majdnem másfélszeresére nőtt az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ÁBTL) őrzött iratanyag mennyisége, és jelentős számban oldották fel olyan iratok titkos minősítését, amelyeket 1998 és 2002 között titkosítottak újra, újabb 30-50 évre. Nem hiába mondta meg Kövér László, hogy az információs önrendelkezési jog porhintés, csak az ügynökök leleplezése fontos. Mármint azoké, akik ma baloldalinak számítanak.
A világ operaházaiban joggal dúló Anyegin-kultusz egyik jeles darabja a 2007-es Salzburgi Ünnepi Játékok Daniel Barenboim vezényelte, Andrea Breth rendezte előadása, amelynek felvétele - tanúsíthatom - majdnem teljesen visszaadja az élő előadás élményét (Nem kis mértékben a videorendező Brian Large jóvoltából) A zenei és a színpadi megvalósítás a felek tökéletes együttműködésére vall Barenboim olyan hektikus tempóban dirigálja a cotillont, amely megfelel a Tatyjana születésnapi összejövetelén folyó sivár és agresszív bulinak Idő: a Brezsnyev-korszak, minden lepusztultságával, bunkóságával és kilátástalanságával A Csajkovszkij-hangjegyekbe zárt fájdalom, melankólia és szomorúság egy töppedt világ szörnyű valóságát viszi színre, az elvágyódás költészetével és a drámai kitörés reménytelenségével A rendezés (egyetlen sokkolóan szimbolikus jelenet kivételével) részletekbe menően realista, ebben az értelemben egysíkú, de ezen az egy síkon igen mélyre hatol A karakterek a lélektan rezdüléseit viselik arcukon és mozdulataikban Peter Mattei - behízelgően varázsos bariton - egy vidéki értelmiségi macsó durvaságától eljut a züllött cinizmusig, és közben Anyegin lelkiismeretét is meg tudja szólaltatni Anna Szamuil mint Tatyjana az életlehetőségtől megfosztott érzékeny tehetség az elején és a "nómenklatúrába" került, kiváltságosságát önreflexív tudatossággal vállaló, büszke nő a végén; vokalitása kifogástalan Joseph Kaiser öngyilkosságba menekülő - igen szép hangú - Lenszkij Gremin - Francesco Furlanetto - áriája az elit étterem mihasznáinak karéjában (súlyos kontraszt az előző jelenetek sivárságához képest) önvallomás: az általa is képviselt társadalom becsmérlése Hihetetlen, de Csajkovszkij kortárs operát írt Universal/Deutsche Grammophon, 2 DVD ***** . .
Mintha múltkori dvd-ajánlatunk, az Apu vad napjai folytatása került volna a lejátszóba, csakhogy most nem a papa haldoklása, hanem a húg esküvője hozza össze a veszekedni mindig kész családtagokat Laura Linney és Philip Seymour Hoffman egyéb elfoglaltságai miatt ezúttal Nicole Kidman és Jack Black alakítják a citromba harapott értelmiségieket, akik a reggeli müzlijükből is a lét elviselhetetlen könnyűségét olvassák ki, már ha a sok komplexustól eljutnak egyáltalán a konyháig A kérdéses konyha és a hozzá tartozó lakrészek Long Islanden, New York festői kertvárosában találhatók, melynek szélfútta partjai bizonyítottan jól mutatnak, ha gondterhelt fővel és kibeszéletlen frusztrációkkal nézünk el a messzeségbe Noah Baumbachról tudni való, hogy otthonról hozza az értelmiségi gőg és az alkotói bizonytalanságok széles körű ismeretét (papa és mama is neves kritikusok), és az is világos - ha máshonnan nem, a kamera merész remegtetéséből és a Rohmernek címzett, nyílt szerelmes levélből - hogy A tintahal és a bálna óta csak nőtt a rendezői étvágy a cinéma vérité igazságaira Ez mind szép és nemes dolog, tehetősebb önképzőkörökben, ahol a kamerát kézbe is adják, kifejezetten bátorítandó is, hisz az első félévig még mindenki zseni, és csak ezután kezdenek lemorzsolódni a halandók Noah Baumbach eddig két filmet forgatott, de a harmadik alkalommal ilyen kicsiségekkel nem foglalkozott: művészetet csinált Aki nem látja, magára vessen, hisz ott van az a keresetlen beállításokban, a félrecsúszott nyakkendőkben, legfőképpen pedig Nicole Kidman kelletlen grimaszaiban Forgalmazza az InterCom ** . .
Henry Rollinsnak kitüntetett helye van a magyar rockerszívben. A nyolcvanas évek második felétől kezdve számos alkalommal fordult meg nálunk, a hazai szaksajtó legéberebb szerzői lelkes hangú írásokban méltatták zsenijét, sőt Life Time című kiemelkedő albuma annak idején magyar kiadásban is megjelent. Irodalmi munkásságát azonban jobbára csak hírből ismerjük, a Black Flag énekeseként eltöltött legendás éveit pedig csak az azóta klasszikussá vált lemezek alapján. A Punk a platón mindkét tekintetben hiánypótló, Rollins nyolcvanegy és nyolcvanhat között írt naplója nemcsak lebilincselő tudósítás az amerikai punk-hardcore szubkultúra legmélyebb bugyraiból, de egy betegesen szorongó, a frusztrációi elől öngyilkos színpadi tombolásba menekülő személyiség megrázó erejű bemutatkozása is.
Amíg a fülünk zúg, zenélünk a végtelenségig - erős szabad fordításban ezt jelenti az izlandi szabadcsapat új lemezének címe Ötödik albumát már sztárproducerrel (a Nine Inch Nails és PJ Harvey lemezeiről ismert Flooddal) és változatos helyszíneken (New York, Havanna, Reykjavík) vette fel Jónsi Thor Birgisson és zenekara A korábbi sorlemezeken markánsabb elektronikus alapok sokkal finomabban vannak most jelen, a főbb szerepeket a zongora, az akusztikus gitár, a váratlanul felbukkanó nagyzenekari kíséret és persze a védjegyszerű visszhangeffekt viszik Egyértelmű, mi volt a célja az izlandi négyesnek: elrugaszkodni a korábban megszokott hangzástól, a lassan hömpölygő, 8-10 perces tételektől és az introvertált, a szomorúságot mindig magukban hordozó zenei kalandozásoktól Ez csak részben sikerült - annyiban más ez a Sigur Rós-dolgozat, hogy van néhány szokatlanul popos, derűs és optimista szerzemény is (a netre felpakolt kislemezdal, a Gobbledigook és a tempósabb, vidámabb Inní mér syngur vitleysingur vagy a szokatlanul fülbemászó, a "legjobb dal" posztjára erősen esélyes Vid spilum endalaust), így teljesen új oldaláról mutatkozhat be a zenekar Azonban hamar világossá válik, hogy a kvartett nem tud tökéletesen kibújni saját bőréből: a lemez második fele kicsit ellaposodott tájakra téved, ettől bizony zavarba jöhet a leghűségesebb rajongó is A záró Allalright (az első Sigur Rós-szám angol nyelven!) borongása alatt aztán már újra hat az elszállós atmoszféra: a Sigur Rós ismét egyenesen és megbízható borultsággal halad a megkezdett úton - mindentől messze, a szívhez közel EMI, 2008 **** . .
Aligha lehet elég szuperlatívuszt találni Matthew Herbert munkáira és zenei pályafutására: inspiráló, felkavaró, megindító, néha meg - a maga sajátos módján - andalító darabok kerülnek ki a keze alól immár tizenhárom éve. A korábban számos vicces álnéven (Wishmountain, Radio Boy, Doctor Rockit) is alkotó Herbert mindig is kivételes szorgalmáról volt ismert: szinte mérhetetlen mennyiségű saját kiadványai, másoknak gyártott remixei mellett készített albumot Roisín Murphynek és élete párjának, a dzsesszénekesnő Dani Sicilianónak. Élő fellépései mindig is élményszámba mentek, játsszon bár csipszeszacskókon (mint egyik első fellépésén tette) vagy saját big bandje élén, ahogyan azt a hét végén Budapesten tapasztaltuk.
Hidvéghy Valéria, a kora negyvenes évek szőke moziüdvöskéje (akit leginkább a Filmmúzeum csatornán szabályos időközönként levetített Ragaszkodom a szerelemhez című Bókay-vígjátékból ismerhet a mai közönség) 1946-ban kiverekedte magát Párizsba, ahol is - mert a szerelem vak - első találkozásra beleszeretett egy köpcös, nálánál éppen negyedszázaddal idősebb, férfiszépségnek vakmerő túlzással sem nevezhető filmproducerbe A szenvedélyes románcból viharos házasság, majd pedig terjedelmes emlékirat lett, ám az 1971-es angol nyelvű és szintúgy a friss magyar kiadás aligha tarthatna igényt számottevő közérdeklődésre, ha Gabriel Pascal nem G B Shaw darabjainak hű megfilmesítőjeként szerzett volna hervadhatatlan érdemeket magának, s ha özvegyének visszaemlékezéseiben nem jutna fő szerep a matuzsálemi korú, de szellemi frissességét és szarkasztikus humorát mindhalálig megőrző fabiánus paradoxmondónak A magyar és egyszersmind törvénytelen származású self-made man, aki huszártiszti fellépésének és elsöprő erejű svádájának köszönhetően egy csapásra elnyerte Shaw rokonszenvét, s megszerezte színdarabjainak filmjogait, a Leslie Howard-féle Pygmalion producereként és a Caesar és Kleopátra rendezőjeként került be az egyetemes filmtörténetbe Shaw szerint Pascal titka egyszerű volt: "elárasztották a forgatókönyvírók, ő pedig rossznak tartott mindent, amit írtak, s jónak azt, amit én írtam Természetesen egyetértettem vele" S jóllehet az emlékiratok szerzője ennek a termékeny munkakapcsolatnak már csak szomorkás zárófejezetét szemlélhette közvetlen közelről, azért e két rendkívüli karakterért s a könyv lapjain itt-ott felbukkanó néhány más kultúrtörténeti érdekű alakért (Stella Adorjántól Oskar Kokoschkáig) megéri kézbe venni a Bóday Pálné által fordított kötetet General Press Kiadó, 2008, 424 oldal, 3400 Ft *** . .
Aki nem emlékszik a Disturbed nevű amerikai zenekarra, és nyilván vannak ilyenek, hiszen a banda valamikor a kétezres évek elején volt néhány másodpercig híres a nu-metal harmadik vonalában, az csak idézze fel az akkori MTV-sláger Down With A Sicknesst! Tudják, itt énekel az a csávó, aki úgy hadarja a szavakat, mintha egy kiéhezett állatkerti csimpánz méltatlankodna, amikor az orra előtt meglengetünk ingerlően egy banánt, pont abban a távolságban, hogy ne érje el. Más megközelítésben: David Draiman énekes a Cranberries-vokalista Dolores O'Riordan férfi alteregója, csak ő semmibe vette a producerek tanácsát, és minden második mondatban bemutatja azt az énektechnikát, amiről a fenti jószág vagy egy köszörülő Trabant-önindító jut az ember eszébe.
Bár "Tom Mix" nevű farmernadrágot speciel gyártott a nagyszerű magyar (szoc.) ipar, de azért mégsem követtük mindenben szolgaian a hülye nyugati divatokat, van is erre egy szó, bár kiment a divatból: a majmolás. Telefonbárra például egyáltalán nem emlékszem, igaz telefonra sem, csak olyanokra, akik "el tudják intézni". Szóval a telefonbár olyan vendéglátó-ipari üzemegység, ahol az asztalon telefonok vannak, azon rendelheted meg az ételt, de ha megtetszik Micike a szomszédos asztalnál, őt is felhívhatod, "ismerkedés céljából", legfeljebb átnéz, és lecsapja a kagylót. Most, hogy felidézem mekkora marhaság ez, megingok, ilyennek mégis kellett lennie Magyarországon, pont nálunk nem?
Súlyos, döngő léptű előadás a litván Meno Fortas nevű együttes Macbethje. Kihívja a befogadói reflexeket: a szöveg mögötti rétegekben mozog, méghozzá lassan, töprengőn; nem értelmez - legalábbis a szó színházilag hagyományos értelmében -, hanem tükröz, mutat, feltár. Másként bontja ki Shakespeare hatalommutatványát, mint saját, itthon, éppen Gyulán is látott másik két Shakespeare-előadása, a Hamlet és az Othello: a sodrást, a svungot ebben az előadásban mintegy visszafelé, a végéről lelhetni föl, mikor magunk is rácsodálkozunk a megbillent-megbomlott személyiség hirtelennek ható pusztulására.
Dénes József 1957-ben született. Zenei pályafutását az Európa Kiadó zenekarban kezdte. 1987-ben Dénes József a Hit Gyülekezetének tagja lett, majd Pajor Tamás megtérése után alakított Ámen zenekarában gitározott 1993-ig. Játszott Kamondy Imre Vad Chanson nevű zenekarában és a Vidámpark együttesben. Néhány Neurotic-számot zeneszerzőként jegyzett. A 90-es évek végétől kiválásáig a Balaton zenekarban, majd alakulásától 2008 februárjáig Legát Tibor Lidérc nevű formációjában játszott. 2004-ben, az uniós csatlakozás alkalmából rendezett EK-koncertsorozat meghívott fellépője volt. 2002-ben zeneszerzőként közreműködött a Várszegi Tibor rendezte Hírnökök című előadás létrehozásában, majd Oláh Lehel 2003-as Dixi-filmjének szereplője volt. Játéka hallható az Európa Kiadó 1987-ben kiadott Popzene című albumán, s még társszerzőként jegyzi az együttes 1989-ben megjelent újabb lemeze, a Szavazz rám! dalait is. Játszott a Balaton 1996-os A fény közepe a sötétség kapujában című stúdióalbumán is, legnagyobb zenei vállalkozása azonban 2006-ban kiadott, Gémes Jánosnak (Dixie) emléket állító első és egyetlen szólóalbuma volt, amely Dönci Projekt név alatt jelent meg. (MTI)
Van egy étterem, ahol nem számít, hogy siket és tanulásban akadályozott szakácsok főznek, a felszolgáló pedig kerekes székben közlekedve viszi az asztalhoz az ételt.
Nehezen hinnénk, de akad olyan vegyület, ami egyszerre fordulhat elő a tömegoszlatásra használt könnyfakasztó gázokban, a szegedi halászlében és fájdalomcsillapító gyógyszerekben.
A vívás a legeredményesebb olimpiai sportágunk, az elmúlt két évben is 4-5 éremmel tértek haza versenyzőink a világversenyekről. Jók vagyunk, de a legkevésbé sem mehetünk biztosra.
Van, akinek a katasztrófaturizmus többet jelent, mint nemzeti ünnepeken kimenni Budapest utcáira. Hátizsákkal vágnak neki valamelyik háborús övezetnek. Egyeseknek csak egyszeri bátorságpróba, amivel évekig dicsekedhetnek, mások viszont újra és újra nekivágnak.
Csengőhang Átláthatatlan díjszabással és érthetetlen felhasználói feltételekkel zavarja össze a vásárlókat a csengőhangokat, zenéket és háttérképeket áruló weboldalak nagy része, ezért az Európai Bizottság átfogó vizsgálatot indított. Bunda Állatvédő szervezetek nyomására betiltják a macska- és a kutyabunda forgalmazását az eBay internetes aukciós oldalon. Élő állatra eddig sem lehetett licitálni egy nemzeti eBay-portálon sem, a növényekre pedig a helyi törvényeknek megfelelően más-más szabályok vonatkoznak. Gyász 108 éves korában elhunyt Olive Riley, a világ legidősebb bloggere.
