Ferenc pápa gyerekekről beszélt, akikre lőnek

  • narancs.hu
  • 2024. december 25.

Külpol

A római katolikus egyházfő azt mondta, a keresztények kötelessége, hogy reményt vigyenek oda, ahol már minden elveszett.

Kerekesszékben ülve tartott ünnepi misét Ferenc pápa a Szent Péter-bazilikában. A Magyar Kurír tudósítása szerint az egyházfő imádkozott a bazilika szent kapuja előtt, bekopogott rajta és megnyitotta. Segítője áttolta a kapun. Őket a liturgikus szolgálattévők, a koncelebráló bíborosok, püspökök és a vendégek követték öt kontinensről. Más keresztény felekezetek képviselői is jelen voltak, annak emlékére, hogy 2025-ben ünneplik a Niceai Zsinat 1700-ik évfordulóját, akkor a keresztények még egységben voltak.  

A pápa a szentbeszédben kitért arra, hogy nem szabad elfelejteni, az Isten mindent, mindig megbocsát. 

„Ne felejtsétek el ezt, ami az Úrban való reménység megértésének egyik módja. Ahhoz, hogy befogadjuk ezt az ajándékot, útra kell kelnünk, mégpedig a betlehemi pásztorok csodálkozásával. Az evangélium azt mondja, hogy az angyali üzenet vétele után »késedelem nélkül útra keltek« (Lk 2,16). Ez az elveszett remény újra megtalálásának, szívünkben való megújításának, időnk és korunk reménytelenségei közepette megvalósuló elhintésének jelzése: késedelem nélkül. Háborúkra gondolunk, gyerekekre, akikre lőnek, iskolákra és kórházakra, amelyekre bombákat dobnak. Ne késlekedjünk, ne lassítsuk meg lépteinket, engedjük, hogy magához vonzzon minket a szépséges híradás!” – mondta a pápa, aki a beszámolók szerint szemlátomást többször is rögtönzött.

Idézte Szent Ágostont, aki szerint meg kell vetni azokat a dolgokat, amelyek helytelenek, és legyen elég bátorsága az embernek ezek megváltoztatásához. Igazságot kereső zarándokokká kell válniuk a keresztényeknek, „soha nem fáradó álmodókká, olyan emberekké, akik engedik, hogy az Isten álma nyugtalanságot keltsen bennünk. Ez az új világ álma, hol béke és igazságosság uralkodik.” A pápa szerint fontos, hogy az ember időről időre megkérdezze önmagától, hanyadán áll az együttérzéssel. „Mindannyiunké annak az ajándéka és kötelezettsége, hogy reményt vigyünk oda, ahol az már elveszett: oda, ahol megsebesült az élet; az elárult várakozások, az összetört álmok, a szívet gyötrő bukások körébe; annak fáradtságába, aki már nem bírja tovább, annak keserű magányába, aki legyőzöttnek érzi magát, a lelket tépő szenvedésbe; a bebörtönzöttek hosszú és üres napjaiba, a szegények szűk és fagyos utcáira, a háború és erőszak által megszentségtelenített helyekre” – hallhatták a keresztények.

A misén kínaiul és arabul is imádkoztak. 

A 24.hu beszámolója szerint a bazilikában ott volt Giorgia Meloni olasz miniszterelnök és kormánya tagjai, diplomaták, művészek. Tíz kisgyerek virágot helyezett el a főoltárnál jászolban fekvő gyermek Jézus szobránál. Később Ferenc pápával a mise végén a Jézuskát a bazilika betlehemi jászlába fektették be. A pápa délben elmondja karácsonyi üzenetét, és áldását adja Rómára és a világra.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.