"Ezt nem vesszük komolyan, ez egyszerűen gyerekes" - mondja a De Volkskrant videóján két vallásos muzulmán fiatal Geert Wilders filmjéről. Ismail (18) és Mohamed (22) végigneveti a Fitnát, mert szerintük a politikus-rendező semmit sem tud a vallásukról. A fiúk, Hollandia vallásos muszlimjaihoz hasonlóan, megkönynyebbültek: semmi Korán-égetés vagy obszcén utalás, ahogy beharangozták. Wilders a várakozásokkal ellentétben épp csak annyira uszítgat a muszlimok ellen, amennyire az a szólás szabadságába belefér.
De azért minden, a totalitárius rezsimektől ismert filmes módszert bevet, hogy démonizálja a muzulmán hívőket, a rendes fehér európaiakat pedig ráébressze arra, hogy iszlám=fasizmus. Érvek és tények itt nincsenek, csak csúsztatás és egy embercsoport
kollektív kriminalizálása
A film az ismert, Mohamedet ábrázoló dán karikatúrával kezdődik, majd radikális Korán-idézetekkel folytatódik. Az iszlám ellenségeinek elpusztítására felszólító néhány idézetet Wilders közvetlenül összeköti a terrorista merényletekkel: elsőként 9/11-gyel, aztán a madridi szétroncsolt áldozatok látványával, majd a londoni terrormerényletről készült fotókkal. Wilders láthatóan sokkolni akar, de ehhez ezek a sokat látott - ezért elhasznált - képek önmagukban már kevesek. A film ráadásul önmaga karikatúrájába csap át, amikor a vége felé bemutatja a jövő Hollandiáját: felakasztott melegek, véresre vert gyerekek, megcsonkított genitáliájú és fejbe lőtt nők jellemzik a szép új világot, ha engedünk ezeknek.
Ezek pedig egytől egyig uszító, elmebeteg módjára ordító vallásosak, akik vagy a zsidók ellen keltenek gyűlöletet, vagy pusztán a pogányok elleni harcra szólítanak fel. Itt minden muszlim magából kivetkőzött, radikalizmusra és ölésre képes, antiszemita, a keresztény-zsidó kultúrkört gyűlölő, a szabad világ eszméit és vívmányait veszélyeztető vadállat.
"A zsidók majmok és disznók" - mondja föl a Korán-leckét egy három és fél éves, angyalarcú kislány, és a néző örülne, ha itt és most tényleg komoly szó esne a Korán antiszemitizmusáról pró és kontra, a radikális iszlámról, az európai muzulmánok integrációjának kérdéseiről. De ez itt nem az érvek, hanem az érzelmek helye. Wilders ezért saját lebutított világképét nyomatja tovább, és "Isten áldja Hitlert!" feliratú, a holokausztot dicsőítő radikális tüntetők képeit mutatja.
A Fitna második része Hollandia "eliszlámosodását" mutatja: az országot, ahogy Európát is, elözönlik ezek a barbárok, már saját képeslapjuk is van a mecseteikkel. Wilders számára csak egy igazság létezik; nem vesz tudomást arról a tényről, hogy a bevándorlók nagy része nem vallásos, a vallásosak nagy része nem radikális, a radikálisok nagy része nem öl embert. Nem beszélve a bevándorlókat érő diszkriminációról, munkakeresési vagy beilleszkedési nehézségekről.
Wilders büntetőjogi értelemben talán nem uszít, de hangulatot kelt a muszlimok (bevándorlók stb.) ellen, és ezt nem minden politikusi számítás nélkül teszi. A holland népesség hat százalékát kitevő muzulmán közösség létszáma egyre nő, integrációjuk pedig, ha meg nem is bukott, sikeresnek semmiképp se mondható. Egyszer már született egy iszlám-kritikus film ebben az országban: készítője, Theo van Gogh halott, segítője, Ayan Hirsi Ali szomáliai-holland politikusnő évek óta őrizet alatt él. Van Gogh 2004-es brutális lemészárlása fordulópont volt az ország életében; a gyilkos, Mohammed B. már Hollandiában nőtt fel, és a börtönben azt mondta: ha újra megölhetné van Goghot, megint megtenné. A gyilkosság csak betetőzte azt a folyamatot, amelynek során jó pár mítosz és tabu végérvényesen megdőlt: például a toleráns, befogadó országé, amely évszázadok óta sikerrel integrálta a különböző kultúrájú és vallású tömegeket. Az egyszerű holland ember számára azóta fontos lett a biztonság. És mint rendes populista, Wilders meg is lovagolja ezt, sikerrel: tavaly az egyik leghallgatottabb rádió közönsége az év politikusává választotta, a népszerűségi listákon egyre több pontot szerez. Az általa alkalmazott kettős mércére jellemző, hogy miközben a szólás szabadságát az egyik legfontosabb nyugati alapértéknek tartja, a Koránt betiltatná, a mecseteket pedig bezáratná.
Az iszlámmal kapcsolatos radikális és provokatív megszólalásai miatt rengeteg fenyegetést kapott, és ugyanúgy őrizettel tud csak mozogni, mint Ayan Hirsi Ali. Wilders Theo van Gogh radikalizmusát és Hirsi Ali intelligenciáját
ügyes médiastratégiával
übereli. Hatékony píármunkája, a holland kormánypolitikusok arab országoknak való beteges megfelelési kényszere és a média szenzációéhsége miatt milliók nézik majd meg ezt a semmitmondó filmecskét (és írnak róla, láss minket).
Lapzártánkkor csak visszafogott reakciókat olvashattunk világszerte, a holland lapoknak nyilatkozó muszlim vezetők és hívek szerint a film nem bántó, csak hamis és torzító. Sőt, az egyik holland muzulmán szervezet (Európai Arab Liga) a hétvégén feltette a YouTube-ra válaszfilmjét (Al Mouftinoun), amelyben Wilders módszerét saját maga ellen fordítva összeollózták az ismert muzulmánellenes (izraeli, amerikai) atrocitások képsorait. A film végén a szervezet vezetője komoly arccal beszél a pogányokra mért halálbüntetés lehetőségéről, majd elneveti magát, és azt mondja: csak a Talmudból idézett. Kevésbé vicces, hogy a válaszfilm antiszemita klisékkel is operál, amikor közli, hogy Wilders felesége magyar zsidó, a politikus pedig feltehetően a Moszad embere. És miközben Wilders filmjét nem engedték a YouTube-ra, ez a film letölthető onnan.
Nehéz megjósolni, hogy a muszlimok milliói, akik csak a vallási vezetőik interpretációiban ismerik meg a Fitnát, hogyan reagálnak majd. Az biztos, hogy a hollandiai muzulmánok integrációjának ügyéhez ez a film nem tesz hozzá. De butasága miatt el se vesz belőle.
