„Csak évek múlva fog kiderülni, hogy kinek volt fontos ez a fegyverüzlet” – mondja egyik forrásunk a szakmai körökben is sokakat meglepő tranzakcióról. A kormány azt a brit–osztrák tulajdonú hadiipari üzemet, a Hirtenberger Defence Systemst (HDS) vásárolta meg, amely főként aknavetőket és tüzérségi eszközöket gyárt.
A Népszava vette észre, hogy az ügyletet lebonyolító, júliusban 3 millió forint jegyzett tőkével létrehozott HDT Védelmi Ipari Kft. az alapítása napján 38,8 millió eurós (mintegy 12,8 milliárd forintos) hitelt kapott az állami tulajdonban lévő Magyar Fejlesztési Bank (MFB) Zrt.-től, és a kölcsönre a kormány 100 százalékos garanciát adott.
Gyorsan és csendben
De miért nem tudott erről a Honvédelmi Minisztérium (HM)? Erre viszonylag egyszerű a magyarázat: a tárcánál zajló átszervezés részeként a honvédelmi cégeket, illetve háttérintézményeket Bártfai-Mager Andrea nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter alá sorolták be. A HM munkatársai ezért értesültek csak utólag az ügyletről: egyik forrásunk szerint a Miniszterelnökségen intézték az adásvételt. „Minden nagyon csendben és gyorsan történt” – mondja.
| ||
Több forrásunk is úgy hivatkozott a júliusban alapított HDT Kft.-re, mint projektcégre, amelyet a HDS megvásárlására hozott létre a magyar állam, illetve az állam tulajdonosi jogait gyakorló Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. A cég és a vagyonkezelő székhelye egyelőre ugyanaz (Budapest, Pozsonyi út 56.). A cég élére Panteleev Demeter került, aki korábban már dolgozott a Honvédelmi Minisztériumban és a NATO-nál is – a nemzetközi szervezetnél 5 évet. Információink szerint a beszerzések elbírálása volt a feladata a NATO-nál, így most a „másik oldalon” is kamatoztathatja tudását. A HDT előtti munkahelye a Molnál volt, ahol – LinkedIn-adatlapja szerint – csalás elleni szakértőként dolgozott.
A HDT felügyelőbizottságába bekerült Dobricza Gabriella, a HM Arzenál műszaki igazgatója, Gellér Balázs, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora, valamint Maczák Márton János, aki 2010 előtt az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium tanácsosa volt. Lapunk megkereste Panteleev Demetert, valamint a HDS-nek és a HDT-nek is elküldtük a kérdéseinket, hogy a beruházás további részleteiről tájékoztatást kérjünk, de választ egyelőre sehonnan sem kaptunk.
Kell ez nekünk?
A Narancs által megkérdezett honvédségi szakértők között vannak, akik nem látják a beruházás „katonai tényszerűségét”, ellentétben a korábbi fejlesztésekkel (Leopard tankok, Airbusok beszerzése), amelyeket értelmes lépésnek tartanak. (Erről lásd: Fegyverbe!, Magyar Narancs, 2019. október 10.) Azt mindegyik forrásunk felvetette, hogy ha a HDS olyan jó cég, akkor miért adták el az eddigi tulajdonosok, ha viszont nem, akkor miért kellett a magyar államnak?
| ||
Egyikük arra hívta fel lapunk figyelmét, hogy Maróth Gáspár, a haderő- és hadiipari fejlesztéseket koordináló kormánybiztos sem szakmailag indokolta a beszerzést a Magyar Nemzetnek adott interjújában, hanem csak „igyekezett megnyugtatni a társadalmat”. Maróth föllépésére fölkapta fejét a szakma: egyrészt a magyarázatként előadott semmitmondás miatt, másrészt azért, mert Maróthnak – aki egyúttal a Honvédelmi Minisztérium Elektronikai, Logisztikai és Vagyonkezelő (HM EI) Zrt. vezető tisztségviselője – nem szokása a nyilvánosság elé állni.
A kormánybiztos egyébként azt is mondta ebben az interjúban, hogy a HDS-nek hosszú évekre van megrendelésállománya, így az MFB kölcsönét a bevételekből vissza tudja majd fizetni a HDT. Lapunk értesülései szerint viszont csupán nagyjából 10 százalékban van lekötve a cég termelési kapacitása. Ettől függetlenül tény, hogy a HDS-nek grúz, japán, olasz, albán, svájci és görög megrendelője is van, a beruházással technológiához jutottunk, továbbá a hazai innovációkat eredményesebben lehet majd értékesíteni a nemzetközi piacon egy elismert hadiüzem birtokában.
| ||
A HDS központja Ausztriában van, Nagy-Britanniában vannak üzemei (egyik forrásunk úgy tudja, Ausztráliában és Új-Zélandon is vannak egységei), így kérdés, hogy hol fizet adót. „Az első dolog, amit egy ilyen beruházás után megkérdeznek a magyar katonáktól a környező országok katonái: »és ti használjátok majd a megvásárolt fegyvereket?« – mondja forrásunk, aki szerint ha a feltett kérdésre nem a válasz, akkor valószínűleg nem a honvédelem fejlesztését szolgálja a befektetés. Ugyanakkor nem feltétlenül rossz ötlet a fegyverpiacon erősíteni: a kiskunhalasi gyárról például pozitívan nyilatkoztak forrásaink.
Szerintük a Bács-Kiskun megyében található üzemben cseh licenc alapján gyártott kézi lőfegyverekre, géppisztolyokra, gépkarabélyokra lehet kereslet. Viszont a megkérdezett szakértők úgy látják, hogy az aknavetők piacán sok a konkurens, a magyar honvédségnek pedig nincs szüksége nagy számban ezekre a tüzérségi eszközökre – igaz, némileg változhat ez a jövőben, ha a fejlesztések során létrejön egy komolyabb haderő. Ám jelenleg „a Zrínyi 2026 program keretén belül három dandárt kell működőképes állapotba hozni. Az aknavető-szükséglet nem indokolja a gyártókapacitás megvásárlását” – mondja forrásunk.
Egyik informátorunk szerint a HDS hozzáadott értéke az lehet, hogy érzékeny, precíziós fegyvereket gyárt, s a termékek fejlettségére nem lehet panasz. Ugyanakkor vannak ellentétes vélemények is: a HDS a közelmúltban bemutatta termékeit Szlovákiában, s oda a hazai sajtó egyes képviselőit is elhívták. „Az aknavető modult mutatták be földi telepítéssel. A fényképeken lehetett látni magát a csövet, a töltőberendezést, az optikai irányzékot, a lőelemszámoló elektronikát. Ez egy félkész termék, ebben a formájában piacképtelen” – válaszolta érdeklődésünkre egy nyugállományú katonatiszt.
Ha abból indulunk ki, hogy a magyar állam ilyen beruházásokkal akarja kiépíteni a hadiiparát, akkor azzal is számolni kell, hogy hol akarjuk a fegyvereket értékesíteni. A valódi piacok pedig a konfliktusos térségekben keresendők. „Ott lehet eladni a legtöbb fegyvert, ahol háború van” – fogalmaz egyik forrásunk. A NATO megszabja, hogy kivel kereskedhetnek a tagállamok, viszont ez könnyen kijátszható: előfordult már, hogy páncélos járműveket adtunk el Szerbiának, s azokat később Oroszország vette meg – márpedig az ilyen üzletek politikai feszültségeket gerjeszthetnek a jövőben.
Az ász
„Nem a HM EI Zrt. táncol úgy, ahogyan a Honvédelmi Minisztérium fütyül, hanem éppen fordítva” – mondja egyik forrásunk, aki szerint Benkő Tibor honvédelmi miniszter szerepe egyre gyengül (a közelmúltban a leváltásáról is felröppentek hírek), a beruházásoknál Maróth Gáspár akarata érvényesül.
| ||
Informátorunk szerint a tárcát kihagyják a fegyverkezési döntésekből, miközben katonai múlttal rendelkezők helyett egyre több „civil” tisztségviselő tölt be pozíciót a minisztériumban. A megkérdezett szakértők szerint nem lehet követni a kormány beszerzési mechanizmusát: 2016-ban még létezett a szakminisztérium beszerzési hivatala, amely elvégezte az ilyen feladatok szervezését és lebonyolítását, összeköttetésben állt a NATO beszerzési eljárásaival, és működtetett egy katonai beszerzési információs rendszert.
A szervezetet Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető korábbi miniszter nevéhez fűződő bürokráciacsökkentés keretében felszámolták, részben beolvasztották a minisztériumba. Ezt követően jött Maróth Gáspár, akinek a nevét először a kormány aggályos repülőgép-beszerzéseivel kapcsolatban ismerhettük meg. A HM EI Zrt. vezetője bonyolította le azoknak a 9 éves, használt utasszállítóknak a megvételét, amelyeket vélhetően kormánygépnek szereztek be – legalábbis a miniszterelnök útjai ezt igazolják. „A repülőgép-beszerzés olyan elismerést váltott ki Orbán Viktorban, hogy Maróthot kinevezte kormánybiztossá” – mondja egyik forrásunk, utalva ezzel arra is, hogy nevezett a miniszterelnök kitüntetett bizalmát élvezi.
Egy másik informátorunk szerint az erőviszonyok eltolódása nem annyira meglepő. A honvédelmi tárca dolga az, hogy jelezze, mire van szüksége, ám a beszerzés már a kormány feladata. „A minisztériumnak mindegy, hogy honnan vásárolunk, a kormánynak viszont abszolút nem” – mondja. Szerinte egy kisebb országnak kétszer meg kell gondolnia, honnan vesz fegyvereket. Az Orbán-kormány általában a szövetségeseit és a „barátait” (így például Németországot, az Egyesült Államokat vagy Törökországot) kenyerezi le a beruházásaival; közben igyekszik megfelelni a NATO-elvárásoknak, és igazodni akar a visegrádi és a szomszédos országok fegyverkezési üteméhez is. De az Európai Uniónak is komoly haderőfejlesztési programja van, lehívható horribilis forrásokkal, és egy nemzetközi hírnevű hadiüzem megvásárlásával, a felfejlesztett honvédelemmel az ország javíthatja a pozícióját, aminek következtében jobb helyezéseket érhetünk el az uniós pályázatokon – állítja egyik forrásunk.
A kormány mindenesetre folytatja a minisztérium szétdarabolását: egy megkérdezett szakértő kiemelte, hogy a közelmúltban olyan módosító javaslatot tárgyalt az Országgyűlés, amelynek alapján a honvédelmi tárca elveszítené a kiszervezett honvédelmi cégek tulajdonosi jogait, és azokat a későbbiekben a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő gyakorolná. „Azért a minisztérium a kizárólagos tulajdonos, hogy akarata korlátozása nélkül érvényesüljön az érintett gazdasági szervezetekben. Félő, hogy a tulajdonosváltás megszakítja a kialakult működési rendet és nem a tárca, hanem a vagyonkezelő parciális érdekei fognak dominálni” – tette hozzá.
