Feledy Botond volt a Visegrad Insight folyóirat Közép-Európa jövőjével foglalkozó tanulmányának egyik magyar szerzője. A cikk öt forgatókönyvet ismertet, ezek egyikében Magyarország kilép az EU-ból. Interjúnkban a külpolitikai elemzőt kérdezzük a májusi EP-választásokról, a német CDU tisztújításáról és az orosz-ukrán konfliktusról is.
Narancs.hu: A Visegrad Insight különszáma a lehetséges forgatókönyvek között vázolta, hogy Magyarország 2022-ben kilép az EU-ból. Minek kell ahhoz történnie, hogy ez bekövetkezzen?
Feledy Botond: Nem azért írtunk ezekről a szcenáriókról, hogy bekövetkezzenek, inkább azért, hogy elkerülhetők legyenek. A Brexit-tárgyalások alakulása nekem azt üzeni, hogy józan politikai vezető Közép-Európában sem gondolhatja komolyan a kilépést. Ha egy atomhatalmat, egy korábbi világbirodalom központját sarokba tudja szorítani a másik 27 uniós tagállam, elképzelhetjük, milyen gazdasági és politikai következményei lennének nálunk az unióval való szakításnak. Ha azt keressük, hogyan lehet mégis eljutni a kilépéshez, a foglyul ejtett államban (state capture) találjuk a választ, amikor egy adott kormányzati elit már nem az ország érdekét tartja szem előtt, hanem a saját túlélési esélyeit.
Ha nem jön be Orbán illiberális álma, kivezetheti az országot az EU-ból
Sötét forgatókönyveket vázol Magyarország jövőjéről a Visegrad Insight különszáma. „Orbán saját politikai túlélését összeköti a Magyarország EU-tagságáról szóló népszavazással, amit a 2022-es parlamenti választásokkal egy időben tartanak. A népszavazást erőteljes, közpénzből finanszírozott EU-ellenes kampány előzi meg, a pro-európai hangok versenyhátrányból indulnak, a külföldön élő magyarokat szisztematikusan elzárják a szavazás lehetőségétől.
Narancs.hu: Azaz ha az EU elzárja a pénzcsapokat és keményen fellép a jogállamiság betartásáért, akkor az elitnek jobban megérheti a kilépés, mint a bennmaradás?
FB: Az oligarchákat, politikai vállalkozókat a hatalom megtartásán túl a személy- és vagyonbiztonság ösztönzi. Fontos szempont, hogy a rendszerük mennyi pénzt kap nemzetközi szervezetektől, mennyire kell átláthatóan működniük, mennyi kompromisszumra kényszerülnek. Ilyen típusú bűnözést Nyugat-Európában is látunk, néha még brüsszeli szála is van a történeteknek, de ott ha valaki lebukik, megkapja méltó büntetését. A román, bolgár, visegrádi példák ezzel szemben azt mutatják, hogy vannak olyan méretű madarak, akik a pókhálókon is át tudnak repülni.
Narancs.hu: Az említett forgatókönyvben Magyarország mellett Csehország is a kilépés mellett dönt. Amikor ezt a két országot nevesítették, számoltak a társadalmi reakciókkal? Nálunk még mindig magas az uniós tagság támogatottsága, míg a csehek hagyományosan euroszkeptikusabbak.
FB: Ezért tettünk különbséget a két ország között, Magyarországon egy state capture-szerű, politikai vezetés által motivált kilépést vizionáltunk, Csehországban könnyebben megteremthető lenne a kilépés társadalmi támogatottsága. A cseheknél ráadásul ma is vannak nagyon euroszkeptikus politikusok, élükön Milos Zeman államfővel. A kormányfő, Andrej Babis pedig bár pragmatikus ember, éppen az uniós pénzekkel történő visszaélés miatt van folyamatban ellene büntetőeljárás.
| ||
Narancs.hu: Mi Orbán Viktor célja az EU-ban? Van az Orbán kormánynak Európa-politikája?
FB: Leírva biztos nincs, beszédekből, deklarációkból tudunk következtetni. Orbán hozzáállását én hiperrealistaként jellemezném. A konfliktusokat felvállalva elmegy a lehetőségek határáig, és onnan visszapattanva kezd alkudozni. Ez sikeresebb, mint a varsói taktika, a lengyelek egészen néhány héttel ezelőttig még a párbeszédet is elutasították a brüsszeli szervezetekkel. Jól látszik az is, hogy a magyar kormány megértette, mennyire kiemelt szerepet játszik Németország az uniós kapcsolatokban. Egy volt berlini nagykövet, Czukor József lett az Információs Hivatal vezetője, Berlinbe pedig a korábbi uniós képviseletvezetőt, Györkös Pétert delegáltuk.
Narancs.hu: Több forgatókönyvben is nagy különbség van a lengyel és a magyar pálya között. Arra számítanak például, hogy Lengyelország megtalálja a közös hangot az EU-val, sőt a fiatalok mozgalma is náluk indíthatja el először a közeledést az unió centrumához. Ennek mi az oka?
FB: A lengyel társadalom sok szempontból más, mint a magyar. A 2008-as válság után tovább nőtt a lengyel gazdaság, aminek következtében visszaáramlási hullám indult el Nyugat-Európából. A társadalom bizalmi szintje is magasabb, a korrupció érzékelését mérő mutató nagyságrendileg feleakkora, mint a másik három visegrádi államban. Annak is nagy súlya van, hogy a rendszerváltást a lengyelek sikeres forradalomként élték meg, ellentétben a magyarok és a csehek negatív forradalmi tapasztalataival. Mérete miatt Lengyelországot az európai tárgyalásokban kiemeltebben kezelik, velük önállóan is leülnek. Nagyobb a kompromisszum-kihajtó képességük, mint Magyarországnak vagy Csehországnak.
Narancs.hu: Orbán viszont tagja az Európai Néppártnak. Az is a németeknek köszönhető, hogy igazán komolyan nem merült fel az EPP-ben a Fidesz kizárása?
FB: Az EPP német dominanciájú párt, a németek támogatása nélkül a Fidesz nem úszta volna meg ennyivel. A CSU-CDU sokáig egyértelműen kiállt Orbán mellett, a Sargentini-jelentés megszavazása után pedig úgy érzik, minden számlát törlesztettek, mehet tovább az együttműködés. Berlinből nézve nem Orbán a legnagyobb probléma, a német-magyar gazdasági kapcsolatok viszont fontosak és működnek. Amíg jogbizonytalansági probléma miatt nem vonul ki német érdekeltségű cég az országból, ezt az érvet mindig előveheti a magyar miniszterelnök.
Narancs.hu: Ha nem akarják kirakni a Fideszt, akkor mi értelme volt annak, hogy a néppártiak többsége megszavazta a Sargentini-jelentést, de legalábbis nem szavazott ellene?
FB: Az a benyomásom, hogy ez a történet sokkal inkább szólt a politikai hiúságról, mint a magyar jogállamiság problémáiról. A miniszterelnök a Sargentini-jelentés szavazásának előestéjén olyan beszédet mondott a néppárti frakció előtt, ami sokakat felbosszantott. Szerették volna megmutatni, hogy nekik is van fegyverük Orbánnal szemben. Nem konkrét magyarországi döntések visszafordítása volt a cél, inkább egyfajta erőfitogtatás, feszültség-kiengedés.
Narancs.hu: Felelősséghárítás nem lehetett ebben? A magyar ügy most bekerült egy jogi procedúrába, a Tanács évekig elszöszölhet vele, az EPP meg mondhatja, hogy megtették, amit lehetett.
FB: Inkább úgy látom, hogy a frakcióban voltak, akik kizárták volna a Fideszt, voltak, akik folyamatosan paroláztak Orbánnal, és ez a félmegoldás lett a kompromisszum. Magától az eljárástól nem várok sokat, szerintem a májusi Európai Parlamenti választásig a Tanács napirendre sem veszi az ügyet, de ha foglalkozik is vele, a 7-es cikk szerinti eljárás nem hatékony módja a vitarendezésnek. Az Európai Tanács természetéből következik, hogy mindig lesznek szövetségesei az eljárás alá vont kormányzatoknak. Jelenleg inkább több, mint kevesebb.
| ||
Narancs.hu: Az egyértelmű, hogy a Fidesz kizárásával képviselőket veszítene a Néppárt. A Fidesz benntartása nem lehet rájuk veszélyes az EP-választási kampányban? Guy Verhofstadt és a liberálisok máris ezzel kampányolnak.
FB: Nem hiszem, hogy egy másik tagállam belügyei bárhol is jelentősen alakítanának a szavazatarányokon. Eddig nem láttunk olyan EP-választást, amit ne a belpolitika határozott volna meg. Most az összeurópai kérdésnek is tekinthető migráció bizonyos jobboldali csoportokban befolyásolni fogja a szavazási kedvet, de persze ez is a tagállami nézőpontokból jelenik majd meg a kampányban. Hogy Orbánnal vagy Salvinivel riogatva lehetne nagy számban az urnákhoz vinni centrista szavazókat, azt én elég optimista várakozásnak látom.
Narancs.hu: Tehát tulajdonképpen nem árt az EPP-nek, ha megtartja a Fideszt?
FB: Mi az EPP érdeke? Az, hogy a feltehetően gyengülő mainstream frakciók között megőrizze az elsőségét. A politikai jobbszélről is inkább bevonzani akarják a pártokat, nem pedig hagyni, hogy kívülről támadják őket. A Fidesszel az a céljuk, hogy a lehető legjobban megszelídítve táboron belül tartsák. Ilyen kompromisszumra törekvő az európai politikai kultúra.
Narancs.hu: Lépten-nyomon elhangzik, hogy ez egy sorsdöntő EP-választás lesz. Ön is így látja?
FB: Túldimenzionálni nem szabad az EP-választás jelentőségét, végső soron három intézmény működteti az EU-t, a Bizottság előkészíti a jogszabályokat, a Parlament és a Tanács közösen dönt. Az izgalmas kérdés, hogy megmarad-e a néppárti-szocialista mainstream koalíció, amely esetenként a liberálisokkal vagy a zöldekkel kiegészülve eddig át tudta vinni az ügyek jelentős részét. A számítások azt mutatják, hogy gyengül, de tartható lesz a mainstream tábor. Több kompromisszumra lesz szükség a négy szereplőtől, de az európai döntéshozatal igazából csak akkor akadna meg, ha ez a négy pártcsalád elveszítené a többségét a Parlamentben. Erre most nem számítunk, a szélek hangosabbak lesznek, de az én szememben a legfontosabb a döntéshozatal folyamatossága.
Narancs.hu: Sokan félnek a populista előretöréstől, de azok a hangok is erősödnek, melyek szerint a májusi választás pont hogy lendületet adhat az integrációnak.
FB: Az EU történetében mindig külső sokkok segítették az integrációt. A Brexit, Donald Trump NATO-hoz való hozzáállása vagy Vlagyimir Putyin újabb agressziói sokkal közvetlenebb módon ösztönzik a politikai elitet az integráció erősítésére. A parlamenti választást nem tenném a TOP 3 tényező közé, ami az integráció sebességét meghatározza. Az sem mindegy, milyen területeken integrálódunk. Közös európai hadseregről, a kibertér egységes védelméről, közös határvédelemről szól a diskurzus, és ezek tényleg fontosabb kérdések, mint mondjuk a mezőgazdaságban lévő uniós kompetenciák alakulása. Ha az európai polgároknak szerencséjük van, az uniós vezetés felismeri, hol szükséges mélyebb integráció. A kulturális politika vagy az adópolitika összehangolására valószínűleg nem most jött el az idő.
Narancs.hu: A széleket erősítő migráció fontos politikai kérdés maradhat úgy is, hogy a migrációs nyomás a válság előtti szintre csökkent?
FB: Mivel a migránsoktól való félelem erősen kapcsolódik az identitáspolitikához és a globalizáció okozta társadalmi bizonytalanságokhoz, fennmaradhat a jelenség nélkül is. A szlovák vagy a cseh politika is tud a migrációra építeni, holott ők velünk ellentétben még áthaladó forgalomnak sem voltak kitéve. Ettől függetlenül a politikai megoldást tényleg meg kellene találni, ha az afrikai demográfiai folyamatokra, a közel-keleti konfliktusokra vagy a klímaváltozásra tekintünk, látszik, hogy a jelenség nem fog eltűnni. A megoldás nyilván nem a fal, utoljára a Trónok harcából tanultuk meg, hogy annak felesleges túlbecsülni az erejét. A nyugat-európai társadalmaknak választ kell találniuk az integráció problémáira is, melyek közül a belföldi terrorizmus csak a legextrémebb példa.
| ||
Narancs.hu: Ha nem az EP-választás fogja meghatározni Európa jövőjét, a német CDU decemberben esedékes elnökválasztásának lehet ilyen hatása?
FB: Persze, ha valami számít Európában, az az, hogy a következő német kancellár mennyire lesz elkötelezett híve az EU-nak. Ezzel együtt a CDU decemberi döntése inkább arról fog szólni, hogy a saját szavazótáborát hogyan rendezi újra, folytatják-e a merkeli középre húzás politikáját vagy nyitnak a tőlük jobbra állók felé. Én arra számítok, hogy a CDU nem tolódik jobbra, mivel a tartományi választások a szélsőjobboldali AfD növekedési korlátait jelezték. Ebben az esetben Európa esélyei javulnak: egy erős kancellár, egy erős CDU hatékonyabb Európa-politikát folytathat, mint a negyedik ciklusára – a demokrácia játékszabályai szerint természetes és egészséges módon – béna kacsává vált Merkel.
Narancs.hu: Ezek szerint bárki nyer, Merkel lemond a kancellárságról még a ciklus vége előtt?
FB: Külön kérdés, hogy Merkel lemond-e, vagy megcsináltatják vele, amit meg kell, és az új pártelnök csak a következő választási kampányban jelenik meg kancellárjelöltként. A lényeg, hogy Merkelnek és a CDU-nak nem érdeke felbontani a kormánykoalíciót, biztosan kevésbé, mint a szocialistáknak.
Narancs.hu: Friedrich Merz és Jens Spahn állítólag elég rossz személyes kapcsolatban van Merkellel. Ha nem a szövetségesének számító Annegret Kramp-Karrenbauer lesz a pártelnök, nehéz lesz megtartania a kancellári posztot.
FB: A német politika ennél kulturáltabb, ne a saját térségünk hagyományaiból induljunk ki! Ha a párt érdeke azt kívánja, Merkel az ellenfeleivel is együtt fog működni. Németországban működik a párton belüli demokrácia, az egész utódlási kérdés is arról szól, hogy négy ciklus után a kancellár ugyan elkophat, de a párt nem. Nem a kancellárnak van pártja, a pártnak vannak kancellárjai.
Narancs.hu: A német-magyar kapcsolatokat befolyásolhatja, ki lesz az utód?
FB: A Merkel és Orbán közötti kémiának nem tett jót a menekültválság, ezért a magyar kormány számára alapvetően pozitív, hogy egy új bizalomépítés lehetősége nyílik meg.
Narancs.hu: A minapi orosz agresszió a kercsi szorosnál mit árul el a Nyugat érdekérvényesítési képességeiről? Úgy tűnik, sem a tárgyalási szándék, sem a szankciók nem hatottak Putyinra.
FB: Napnál világosabb, hogy a minszki folyamat, az amerikaiak nélkül felálló francia-német-lengyel tárgyalódelegáció nem ment sokra. Az oroszokat hivatalosan nem is sikerült tárgyalóasztalhoz ültetni, csak a „luhanszki lázadók” delegációját kísérték el. Az ukrán-orosz háború kérdése nem rendezhető az Oroszország-EU kapcsolatok átgondolása nélkül. Az EU gazdaságilag és végső soron katonailag is erősebb az oroszoknál, de nem egységes. Külkapcsolatainknak egy egészséges euronacionalizmus jobbat tenne, mint a fragmentált tárgyalási kísérletek.
Az nem megy, hogy a német gazdasági elit még mindig Szentpéterváron találkozik az oroszokkal, hogy mindenki a maga energiaimport-terveit szövögeti Putyinnal. Ez ez európai energiaunió teljes katasztrófája. Ha egységesen tárgyalnánk, és a csomag része lenne az energiapolitika, az ukrán konfliktus, a balti államokban lévő orosz kisebbségek helyzete, akkor látványos erődemonstráció mellett meg lehetne egyezni Putyinnal vagy a majdani utódjával. Ettől jelenleg fényévekre vagyunk.
Narancs.hu: Magyarország blokkolja Ukrajna euroatlanti integrációját, menekültstátuszt ad az oroszok macedón szövetségesének, az USA helyett Oroszországnak ad ki fegyvercsemepészeket. A mostani konfliktus után nőhet a NATO-nyomás az Orbán-kormányon?
FB: A probléma rétegzett. A kiadatási ügyben az amerikai és magyar hatóságok együttműködése egy pontig mintaszerű volt, a politikai kommunikációs erőtér onnantól vette át az irányítást, hogy nem egy, hanem két kiadatási kérelem érkezett, politikai kérdés lett a dologból. A Magyarország-NATO kapcsolatok is tökéletesen működnek a politika alatti sok-sok szinten. Ha tovább eszkalálódik az orosz-ukrán konfliktus, akkor jöhetnek olyan pillanatok, amikor egyértelműbben kell nyilatkozniuk a térségbeli kormányoknak, így a magyarnak is.
Narancs.hu: A magyar-ukrán feszültség és a CEU-ügy az amerikai külpolitika kudarca. A Trump kormányzat nem akar vagy nem tud ennél határozottabban fellépni?
FB: Abban bízom, hogy nem látjuk, mi megy a színfalak mögött. Wess Mitchell – aki Victoria Nulandot váltotta az Európáért is felelős pozícióban – láthatóan azt a politikát választotta, hogy nem kritizálja nyilvánosan a közép-európai lépéseket. Biztosan van párbeszéd, biztosan van nyomásgyakorlás, azt nem tudjuk, hogy ebbe milyen értékes lapokat dobálnak be a játékosok. Ha az amerikaiak visszaváltanak egy előző hozzáállásra, és megint elkezdenek nyilvánosan kritizálni, abból látjuk majd, hogy a zárt tárgyalás nem vezetett eredményre.
Narancs.hu: Nem lehet, hogy Trump egyszerűen nem akar erőteljesebben beavatkozni?
FB: Az érzékenységek átállítódtak, vannak olyan jogállamisági kérdések, amiket az Obama-kormányzat kritizált volna, Trump viszont nem fog. De az orosz kérdés nem tartozik ide. És az is minden kormányzatnak presztízskérdés, hogy amerikai beleegyezés nélkül ne lehessen külföldön befolyásolni vagy ellehetetleníteni egy amerikai intézményt.
| Névjegy Feledy Botond (1981) jogász, politológus, újságíró. A Kitekintő külpolitikai hírportál alapítója, jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója, a Társadalmi Reflexió Intézet igazgatója, a Centre for Euro-Atlantic Integration and Democracy kutatója. |
