Kasmír: Olvadás - jegelve

szerző
- kovácsy -
publikálva
1999/23. (06. 10.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A Himalája nyugati lejtőin az elmúlt évtizedekben ritkán volt béke. Másfelől viszont a lakosság a völgyekben él inkább, úgyhogy a háborús állapotokat nem kénytelen folyamatosan tapasztalni. India és Pakisztán között van egy fegyverszüneti, más néven ellenőrzési vonal, ahonnan a tél beálltával eltávoznak a hadak, hóolvadáskor pedig visszatérnek. Idén nem volt akkora hó, mint máskor, és a szokásosnál hamarabb kezdett olvadni. Itt kezdődtek a bajok.

A Himalája nyugati lejtőin az elmúlt évtizedekben ritkán volt béke. Másfelől viszont a lakosság a völgyekben él inkább, úgyhogy a háborús állapotokat nem kénytelen folyamatosan tapasztalni. India és Pakisztán között van egy fegyverszüneti, más néven ellenőrzési vonal, ahonnan a tél beálltával eltávoznak a hadak, hóolvadáskor pedig visszatérnek. Idén nem volt akkora hó, mint máskor, és a szokásosnál hamarabb kezdett olvadni. Itt kezdődtek a bajok.

Attól függ persze, honnan nézzük: pakisztáni szemmel ez volt a szerencse. Ezúttal ugyanis ők voltak a szemfülesebbek. A helyszínen tartózkodó indiai tisztek is kalapot emelnek a pakisztániak előtt: ennyi hadianyagot, élelmiszert ilyen nehezen megközelíthető szirtekre felügyeskedni a távozó tél leple alatt szép logisztikai teljesítmény. Mire az indiai egységek hozzákezdtek a nyári berendezkedéshez a térségben, a szemközti sziklafalakról gondosan kiépített géppuskafészkek meredtek rájuk. És még ha csak meredtek volna! A lényegében hozzáférhetetlen állásokból lőttek is.

Elrettentés, konfliktussal

Előfordult már ilyesmi máskor is, de nem ilyen méretekben, nem ilyen jól előkészítve. Az indiaiak kénytelenek voltak légitámadásokkal válaszolni a történtekre. Szerintük a tűzszüneti vonalon innen, és csak a behatolókra lőttek, Pakisztán szerint átrepültek a túloldalra is, sőt egy iskolát is eltaláltak. Mire kiderül az igazság, már nem is lesz fontos. A lényeg az, hogy a két ország tavaly óta hivatalosan atomhatalom, ami elvileg kölcsönös elrettentést, konfliktuskerülést is jelenthetne, ebben az esetben azonban ez még nincs kipróbálva, hát ezért lett fontos hír a két hete kiéleződött kasmíri helyzetből.

A terület (indiai hivatalos nevén Dzsammu és Kasmír) északi fele-harmada pakisztáni fennhatóság alatt áll, a déli Indiához tartozik. Keleten lecsípett magának egy jó darabot Kína is (ezt Akszai Csinnek hívják), egy másikat önként átadott neki Pakisztán, hogy kerülje a bajt. A konfliktusos térség problémája gyakran foglalkoztatta az ENSZ-t is, ajánlottak már békés osztozkodást és népszavazást is; mindkettőnek nagyjából a mai helyzet lenne az eredménye. Pontosabban: ha a népszavazáson a függetlenség is szerepelne a választható lehetőségek között, akkor alighanem ez lenne a nyertes opció. Erről azonban India hallani sem akar, mert Kasmír, úgy tudja, integráns része neki. Pakisztán meg arra gondol, hogy a leglakottabb vidék, a Kasmír-völgy 95 százalékban muzulmán, tehát a népszavazáson csak nyerhet. A helyi lakosság számára azonban muszlimnak lenni nem egyenlő a pakisztánisággal. Csatlakozik ehhez a nézethez a délebbre fekvő Dzsammu hindu többsége, de az északkeleti Ladakh felerészben mohamedán és buddhista népessége is.

Vetélkedni, próbálkozni

A történet természetesen nem róluk, hanem India és Pakisztán vetélkedéséről szól. A hagyományosan rossz viszony élhetőbbé tétele érdekében februárban végre összehoztak egy csúcstalálkozót. Vadzspáji, az időközben már csak ideiglenes indiai miniszterelnök arannyal bevont autóbuszon utazott Delhiből Lahoréba, Pakisztán számos fővárosának egyikébe, megnyitva egyszersmind egy rendszeresnek és megbékélési szempontból még jelképesnek is szánt buszjáratot. Na, nem kötött életre szóló barátságot Sariffal, a kollégájával, de legalább elkezdődött valami, ami kifelé is, befelé is megnyugtató. És erre tessék.

Pakisztán eleve tagad. Hogy a behatolókhoz semmi köze, helyi függetlenségi harcosok ők, India dolga, hogy mit kezd velük. A másik oldal először azt közölte, hogy a békességbe belefásult afganisztáni tálib harcosok a támadók, akiket pakisztáni katonák is kísértek és segítettek. Az újabb nyilatkozatok szerint a tálibok csak falaztak, a támadók gerincét pakisztáni reguláris erők adják. Alátámasztásul át is adták az ellenségnek három elesett pakisztáni katona holttestét. Sőt az előkészületek során még leszállóhelyeket is kiképeztek a helikoptereiknek, amelyek csak hordják, hordják az utánpótlást.

Rossz feltételek

A célzatos gesztusok terén Pakisztán volt a kezdeményező, egyszersmind a nagyvonalúbb. Nem halott, hanem élő pilótát adott vissza, akinek a gépét saját területe fölött lőtte le még az első, május végi légitámadás idején. Ezután rögtön jelezte, hogy szívesen elküldi tárgyalni a külügyminiszterét. India azonban még nem jelölt meg időpontot. A pozíciói nem a legjobbak. Hiába áll mellette a külvilág, elfogadva, hogy Pakisztán kezdte élezni a helyzetet, tárgyalni abból a kiinduló állásból kénytelen, hogy a behatolók bent vannak, kifüstölni őket csak hatalmas költségekkel és hatalmas áldozatokkal lehet. Vagyis a pakisztáni fél felsrófolhatja a tétet, egészen valami számunkra érthetetlen, de nagy presztízs-helyiértékű politikai engedmény kikényszerítésének szintjéig. Márpedig Indiában a lezajlott kormányválság következtében újra választási időszak van, egészen szeptemberig. Nem ilyenkor szoktak nagy horderejű, közvélemény-megosztó döntéseket hozni súlyos kérdésekben.

És hogy mi a jó az egészben a minden szempontból ingatag, Amerikának teljesen kiszolgáltatott Pakisztán számára? A legelterjedtebb hírmagyarázat szerint az akció nem is a kormányzat bulija volt, hanem a hadseregé, amely hatalmának, súlyának a csappanását érzékelve, újra a belpolitikai élet középpontjában kívánta látni magát. Emellett szól a hivatalos álláspont, amely tagadja a történteket. De ha így van is, egy kormányfő ezt nem vallhatja be. Hosszú, szomorú, értelmetlen konfliktusra számíthatunk.

- kovácsy -

szerző
- kovácsy -
publikálva
1999/23. (06. 10.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-Magyarország

még több Kis-Magyarország...

best of Narancs

Vélemény

még több Vélemény...