Korra, nemre, pártállásra

Lengyelországban összeállt az ellenzéki nagykoalíció az európai parlamenti választás előtt. Tagjai közt tengernyi az ellentét, s együtt kormányozni aligha bírnának – de a feladat most nem is ez. Csak le akarják győzni a kormányzó Kaczyn´ski-pártot, hogy megerősödve futhassanak neki az őszi általános választásoknak. Akár együtt, akár külön.

Február 1-jén meglepően sokszínű csapat állt elő azzal a felhívással, hogy az ellenzék Európai Koalíció néven közösen próbáljon minél több EP-mandátumot elhódítani a kormányzó Jog és Igazságosság párttól (PiS). Az aláírók között volt hét korábbi miniszterelnök, a Donald Tuskot 2014–2015-ben követő Ewa Kopaczon és három volt szocialistán (köztük az EU-csatlakozást 2004-ben aláíró Leszek Milleren) kívül három jobboldali is: Hanna Suchocka (1992–1993), Jerzy Buzek (1997–2001, később az Európai Parlament elnöke) és Kazimierz Marcinkiewicz, az első PiS-kormány vezetője 2005–2006-ban, aki azóta szakított Jarosław Kaczyński pártjával. Számítások is igazolni látszottak, hogy együtt több szavazatot gyűjthetnek be az ellenzéki pártok, mint külön-külön. S bár rengeteg ellentét áll fenn köztük, egyelőre mégis úgy látszik, hogy ezeket félre tudják tenni.

 

Közel és távol

Az új koalíció (és a parlamenti ellenzék) legerősebb pártja a 2007 és 2015 között kormányon volt jobbközép Polgári Platform (PO). A PO a bukás után önmarcangolásba merült, elnöke, Grzegorz Schetyna volt házelnök, belügy- és külügyminiszter pedig a belső intrikákban és a hatalomtechnikai manőverekben bizonyult ügyesebbnek, mint a politizálásban. Ráadásul a pártot nyolc év kormányzás után nemcsak a hatalomra került ellenféltől, hanem a többi ellenzéki erőtől is rengeteg bírálat érte. Mégis nyilvánvaló, hogy – főleg a 2018. őszi önkormányzati választásokon elért sikerek után – csak a PO lehet az ellenzéki koalíció vezető ereje. (Erről lásd: Nem törtek át, Magyar Narancs, 2018. november 8.)

Természetesnek látszott a 2015-ben alakult és rögtön 7,6 százaléknyi szavazatot kapott Nowoczesna (Modern – vagy Korszerű – Párt) részvétele is.
A sok fiatalt és női politikust felsorakoztató csapat sok tekintetben a gazdasági liberalizmust gyakran társadalmi konzervativizmussal keverő PO ellenében határozta meg magát. Csakhogy a 2017-es viharos elnökcsere után többen otthagyták a kezdetben 28 tagú frakciót, 2018 végén pedig 8 képviselő, élükön a frakcióvezetővel, átlépett a PO-ba. Schetyna szerint pusztán az integráció irányába történt egy lépés – mások a PO ragadozó viselkedésére figyelmeztettek: nem jó azzal összeállni, aki felfalja a szövetségesét. A Nowo­czesnának ekkor már csak 14 képviselője maradt, tehát megszűnt volna a frakciója, mert 15 fő az előírt minimum. Végül egy parasztpárti képviselő mentette meg őket, s külön érdekesség, hogy ez az átlépő egykor maga is a PO tagja volt és Schetyna régi ellensége.
A szétvert és megalázott kis párt mégsem tehetett mást, mint hogy – a felelősségre hivatkozva – belépjen az Európai Koalícióba: önállóan aligha lépte volna át az 5 százalékos küszöböt. A kínos helyzetet fokozza, hogy ott együtt lesz rég kilépett egykori alapítója, Ryszard Petru közgazdász Most! nevű, szintén liberális új pártjával.

Sokáig kérdéses volt, mit tesz a nálunk Parasztpártként emlegetett Lengyel Néppárt (PSL). Az 1989 előtti áltöbbpártrendszer szatellitpártját a felmérések örökké temetik, de tévednek, mert a falusi-kisvárosi választók között van bázisa. Baloldali ízű szociális gondolkodása mellett az ókonzervatív katolikus fundamentalizmusra is hajlamos – ahogy a választói is. Baloldali és jobbközép pártnak egy­aránt volt koalíciós partnere, az elmúlt három évtizedben 18 éven át részt vett a kormányzásban; 2015-ben hajszállal lépte túl a parlamenti küszöböt. Február végén végül ez a párt is beszállt a közösbe.

Meglepő szereplője a koalíciónak az egykori állampárt utóda, az 1993–1997 és 2001–2005 között kormányon volt Baloldali Demokrata Szövetség (SLD). 2015-ben kiesett a parlamentből, mert hiába kapott 7,5 százalékot, egy kisebb párttal közös listája miatt 8 volt az elérendő küszöb. Sokan már a párt végét jósolták, de talpra állt. Vezetői inkább a később említendő Tavasz nevű párttal fogtak volna össze, de az visszautasította őket, így beszálltak a PO mellé. És befogadták őket – úgy tűnik, itt érvényesül a „befogott orr” stratégiája, hisz’ sokan a csapatból még mindig posztkommunistának látják az SLD-t, amelyben ma is van több 1989 előtti szereplő. Talán azért működnek most mégis együtt vele, mert félnek, hogy a PiS – radikális antikommunizmusa ellenére – magához csábítaná. A szocialistáktól nem idegen illiberalizmus szélsőséges esetben megalapozhatna valamilyen összeállást, és ezt célszerű elkerülni, vállalva a kormányoldal vádjait a vörösökkel való barátkozás miatt. Amúgy az SLD vezetője is közölte: kizárólag a PiS utálata vitte bele az összefogásba. Pártalapító elődje, Aleksander Kwaś­niewski volt köztársasági elnök (1995–2005) szerint pedig a koalíció az EP-választás után biztosan feloszlik.

Végül az Európai Koalíció tagja a 2003 óta létező, de még soha semmilyen lengyelországi vagy európai parlamenti mandátumot nem szerző Zöld Párt, és még négy kisebb csoport is.

 

Ajándékcsomag

A koalíciós társak programjai szinte minden fontos kérdésben különböznek egymástól. Igazából csak abban értenek egyet valamennyien, hogy a férfiak és a nők keresete legyen azonos, az iskolákban folyjon szexuális nevelés, és államilag támogassák a mesterséges megtermékenyítést. De az abortusz vagy az élettársi kapcsolatok (nem csak az azonos neműeké!) rendezése ügyében már élesek az ellentétek. A havi 500 złotys (37 ezer forint) gyermekpótlékot hat pártból egy megtartaná, három bővítené, kettő korlátozná. Ugyancsak nincs egyetértés az adókról, a minimálbérről, a nyugdíjkorhatárról, az euró bevezetéséről. Eltérnek az álláspontok az állam és az egyház szétválasztásáról, az iskolai hitoktatásról is. Vagyis a parlamenti választáson aligha indulhat együtt ez a hat párt, mert a közös lista győzelme esetén nehezen lenne elképzelhető a közös kormányzás. Nyilván ebben bízik Ka­czyński kormánypártja is.

Lesznek persze az Európai Koalíción kívül más ellenzéki listák is. A jobboldali ellenzéki, de a kormánypárttal gyakran összekacsintó Kukiz ’15, Paweł Kukiz egykori rockzenész pártja, amely az olasz 5 Csillaghoz keresi a kapcsolatot, inkább a PiS-nek árthat. Még inkább igaz ez arra a nemrég alakult szélsőséges fundamentalista csoportra, amely Tadeusz Rydzyk redemptorista szerzetes uszító hangú Mária Rádiójához kötődik. Bejegyeztették magukat pártként, de céljuk valószínűleg csak a zsarolás – Rydzyk a PiS listáján is helyeket követel magának. Egyelőre hiába. Amikor tavaly a kormánypárt olyan EP-választási törvényt fogadtatott el, amely a kisebb pártokat a mandátumkiosztás módszerének megváltoztatásával kiszorította volna, az a hír járta, hogy ezt főleg az őt jobbról támadók ellen teszi. Ám ebből nem lett törvény, mert a PiS-t általában kiszolgáló, de néha a sarkára álló Andrzej Duda köztársasági elnök – tartva attól, hogy az érintett kisebb pártok szavazói ellene fordulnának a 2020-as elnökválasztáson – megvétózta.

A jobboldalon tehát nem fenyegeti komoly veszély a PiS-t. Máris népszerűnek látszik viszont a frissen alakult Tavasz (Wiosna), Robert Biedroń liberális alakulata: programja élesen antiklerikális, és gigantikus, durván 35 milliárd złotys (2600 milliárd forint) osztogatást helyez kilátásba. Biedroń önérzetesen elutasította, hogy bárkivel összefogjon, és jórészt ugyanazoknak a szavazataira számít, mint a koalíció. Hajlamos a kormányzást már kipróbált pártokat, így a PiS-t és a PO-t egyforma rossznak tekintve elutasítani, ami persze igazságtalan, de sok embernek tetszik. Jöjjenek a friss erők! A Tavasz elnöke nyíltan kimondta: az EP csak a kezdet, ő miniszterelnök akar lenni. Az azonban kétséges, hogy lehet-e Lengyelországban vezető egy partnerével együtt élő meleg férfi. Igaz, a százezres Słupskban 2014-ben meggyőző többséggel választották főpolgármesterré, és a működése alatt is népszerű volt.

Mindeközben a kormányoldal sem tétlen. A PiS hatalmas, 40 milliárd złotys (kis híján 3000 milliárd forint) szociális ajándékcsomaggal állt elő, látva, hogy a már említett – a gyermekszegénységet tényleg látványosan csökkentő, a kisebb jövedelmű rétegek vásárlóerejét megnövelő – gyermekpótlék milyen szilárd támogatottságot ad neki három évvel a bevezetése után is. A lakosság zöme számára ez fontosabb, mint a demokratikus intézményrendszer szétverése, az igazságszolgáltatás függetlenségének felszámolása, a haza ellenségeként kezelt ellenzékkel szembeni gyűlöletkeltés. Kaczyński is tudja, hogy ha kevés EP-mandátumot nyer, az erősíti az ellenzéket az őszi parlamenti választásokra. Tehát bár az ellenzéki sajtó által leleplezett, visszaélésgyanús ügyek egyelőre keveset ártottak neki, biztos, ami biztos, igyekszik sok pénzzel megvásárolni a választók jóindulatát.

Az eredmény május 26-án derül ki.

A 2014-es eredmények

 

Mindössze 24 százalékos részvétel mellett az 51 mandátumból 19-19-et szerzett az akkori vezető kormánypárt, a PO és a még ellenzéki PiS. A baloldalnak 5, a Parasztpártnak és egy kisebb jobboldali csoportnak 4-4 hely jutott. Az idén eggyel több, 52 EP-képviselőt választhatnak a lengyelek.