Mint az Antifaschistische Aktion, vagyis az Antifa egyik közleményében olvasható, a lazán egymáshoz kapcsolódó csoportokból álló mozgalom a következő gyakorlatias megfontolásból indul ki: „A militáns fellépés sohasem öncél, hanem szükséges eszköz a neonácik visszatartására az erőszaktól.” A több ezer fősre becsült Antifa kétli, hogy lenne más megoldás: „Aki az utóbbi hetven évben békésen tett cselekvésképtelenné egy neonáci bajtársi közösséget, álljon elő, és magyarázza el a koncepciót.”
A cselekvésképtelenség követelményét alighanem szó szerint kell érteni: mert az, akit nyomorékká vernek, a továbbiakban nehezen tudja tettekre váltani meggyőződését. Nem véletlenül keresztelte el a német bulvársajtó az utóbbi évek különösen Lipcsében és Budapesten akcióba lépő antifasisztáit „kalapácsos bandának”.
A cél által szentesítettnek gondolt eszközök mellett a tévedés lehetősége a harcias fellépés másik gyenge pontja. Hazai terepen, vagyis Lipcsében és környékén, ha nem is hibátlanul, de pontosabban sikerült valóban neonácikat részesíteni testi fenyítésben, mint Budapesten a 2023-as becsület napja alkalmával, amikor korántsem csak a szélsőjobboldali találkozó résztvevőit érte súlyos fizikai bántalom, hanem olyanokat is, akik balszerencséjükre neonácik által is viselt ruhadarabokat hordtak.
Először Ilaria Salis
A 2018 és 2020 között végrehajtott szászországi és türingiai akcióknak tizenhárom áldozatuk volt, amiért négy Antifa-aktivistát ítéltek többévi börtönbüntetésre. Ugyanezen csoport tagjai lendültek támadásba 2023-ban Budapesten, ahol szélsőjobboldali szervezetek hagyományosan megemlékeznek február 11-ről, a német és magyar csapatok kitörési kísérletének napjáról a budai Várnegyedből a II. világháború végén. A szélsőbaloldali turisták kilenc embert vertek meg, részben életveszélyes sérüléseket okozva kalapácsokkal és acélból készült teleszkópos botokkal, becenevükön viperákkal. Kisebb figyelmet keltett, hogy ezzel egy időben a Széll Kálmán téren szélsőjobboldali csapat támadt egy ötfős, éppen ebédelni készülő társaságra.
Akkoriban az olasz Ilaria Salis őrizetbe vétele és fogsága kapcsán merült fel először a vád, hogy a magyar börtönkörülmények nem felelnek meg az európai normáknak. A cellájában garázdálkodó poloskák mellett túlzásnak minősült, hogy a harminckilenc éves tanárnőt kéz- és lábbilincsbe fűzve vitték a tárgyalásra. Feltehetően ezt tette szóvá az amúgy nem éppen baloldali rokonszenvéről ismert olasz kormányfő, Giorgia Meloni is Orbán Viktorral folytatott kötetlen beszélgetése során a két kormány közötti diplomáciai bonyodalmakat követően. Salist végül az mentette meg tizenöt hónap után a magyar láncoktól és rovarcsípésektől, hogy távollétében tavaly nyáron az Európai Parlament képviselőjévé választották Olaszországban, s így mentelmi jogot nyert.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
