Bali
2002. október 11-én, éjjel 11 óra után néhány perccel a sziget fővárosa, Denpasar melletti üdülőfalu, Kuta központjában egy öngyilkos merénylő besétált a Paddy’s Pub nevű bárba, és felrobbantotta a hátizsákjában lévő pokolgépet. Az utca túloldalán egy robbanószerekkel megrakott Mitsubishi mikrobusz pontosan húsz másodperccel ez után repült a levegőbe. A hatás elképesztő volt. A mikrobusz helyén egy méter mély kráter jelezte a robbanás erejét. Kuta belvárosa, ahol egymást érik a kocsmák, bárok, éttermek, klubok, és este 11-kor gyalog is nehéz közlekedni, kiváló célpontul szolgált. Több környékbeli épület összedőlt, mindenhol halottak és sebesültek hevertek. A mentők képtelenek voltak ellátni a sérülteket, a kórházak gyorsan megteltek. A környékbeli szállodák átalakultak elsősegélynyújtó helyekké, az úszómedencékbe helyezték a súlyosan megégett sérülteket, hogy enyhíteni tudják fájdalmukat. A támadásnak 202 halottja és 209 sebesültje volt – a legtöbbjük ausztrál állampolgár.
A támadást a Dzsema Iszlamíja, az al-Káida indonéziai fiókszervezete vállalta magára. Az indonéz hatóságok három, a végrehajtásban részt vevő férfit tartóztattak le, akiket 2008-ban ki is végeztek. Egy héttel a robbantás után az Al Jazeera hírtelevízió nyilvánosságra hozott egy hangüzenetet, amelyen Oszama Bin Laden az Egyesült Államok terror elleni háborújáról és Ausztrália Kelet-Timor függetlenségében játszott szerepéről beszélt. „Megölünk benneteket, ahogy ti öltök, felrobbantunk benneteket, ahogy ti robbantotok” – mondta Bin Laden.
A nyomozás során tucatjával merültek fel az indonéz hatóságok számára kellemetlen részletek. Az amerikai sajtó gyanúja szerint az indonéz hadsereg tisztjei segíthettek a terroristáknak a robbanóanyag beszerzésében. A Washington Post két tábornokot és egy rendőrtisztet említett. Az indonéz elnök visszautasította a vádakat, de soha nem derült ki, hogy a terroristák honnan szerezték az elképesztő mennyiségű robbanóanyagot.
Majdnem napra pontosan három évvel az első robbantás után, 2005. október 1-jén Jimabaranban egy helyi étterem előtt, Kutában pedig egy bevásárlóközpont mellett robbantak pokolgépek. A rendőrség az első robbantás után azonnal lekapcsolta a mobiltelefon-hálózatokat, s ezzel sok ember életét mentette meg: három robbanószerkezetet nem tudtak elindítani a terroristák. E második támadásnak 20 halálos áldozata és 129 sérültje volt. Az elkövetők újra a Dzsema Iszlamíjával kapcsolatban álló terroristák voltak, de az indítékaik azóta sem tisztázottak. A leggyakrabban hangoztatott vélemény szerint Indonézia nem sokkal korábban megválasztott centrista kormányát akarták lejáratni. Különös, hogy míg az első, nagyobb és tízszer több halálos áldozatot követelő támadás kevéssé viselte meg Bali turizmusiparát, a második támadás hatásai azonnaliak és katasztrofálisak voltak: eltűntek a turisták, kiürült a sziget. E második robbantás térdre kényszerítette Balit, ahol nagyjából mindenki a turizmusból él. Három évbe tellett, mire újra beindult valamennyire az üzlet.
Madrid
2004. március 11-én, a reggeli csúcs óráiban Madrid két külvárosi vasútállomása között, a Cercanias vonal négy vonatán összesen tíz bomba robbant. A helyszínre érkező tűzszerészek további három, fel nem robbant pokolgépet találtak és hatástalanítottak. A merényletben 191-en vesztették életüket, a sebesültek száma 1800 körül volt. Három nappal ezután a magát az al-Káida szóvivőjének mondó Abu Dujan al-Afghani egy videoüzenetben azt közölte: szervezetük áll a merénylet mögött.
A bejelentés napján épp általános választásokat tartottak Spanyolországban. Az ellenzéki Szocialista Párt (PSOE) és a kormányon lévő Néppárt (PP) egymást vádolta a bizonyítékok elhallgatásával. Aznar miniszterelnök – akinek a robbantás előtt minden esélye meg volt az újrázásra – az ETA-t, a baszk függetlenségért harcoló terrorszervezetet nevezte meg a merénylet elkövetőjének, s ha nem derül ki időben, hogy mégsem az ETA volt az elkövető, Aznar simán nyeri a választásokat. Ám az al-Káida bejelentése és az egyéb természetű bizonyítékok mindent felborítottak, a Zapatero vezette szocialisták fordítottak.
A robbantást 21 hónapos nyomozás követte. A hivatalos eljárás ügyésze, Olga Sánchez némi számmisztikát is beleszőtt az eljárásba, úgy vélte, az al-Káida szándékosan 2004. március 11-ét választotta ki a robbantás napjául, merthogy ez éppen 911 napra van 2001. szeptember 11-től… A nyomozás végén 28 – kivétel nélkül közel-keleti vagy észak-afrikai származású – gyanúsítottat állítottak bíróság elé. Ítélet 2008 márciusában született: összesen úgy harmincötezer év börtönbüntetést kaptak.
A huszonnyolc elítélt közül huszonegyen Spanyolországban ismerkedtek meg a radikális iszlámmal, olyan szalafista imámok mentoráltjai voltak, akik közül többen azóta is terjeszthetik tanaikat Spanyolországban. Mindazonáltal a robbantássorozat kegyetlensége, a halálos áldozatok és a sebesültek nagy száma ellenére sem söpört végig Spanyolországon az iszlámellenesség. Az országban másfél millió muzulmán él, a Gibraltári-szoros túloldalán két spanyol enklávé is van. A támadók és az al-Káida kapcsolatát soha nem sikerült bizonyítani. Az azonban biztos, hogy az al-Káida hatására követték el a merényletet, amely elérte stratégiai céljait. Megbukott az iraki beavatkozást támogató jobboldali kormány, Zapatero pedig hazarendelte a csapatokat.
London
2005. július 7-én Londonban szintén a reggeli csúcsforgalmat választották a merénylők. A tömegközlekedési rendszer elleni öngyilkos merényletsorozatban 52-en haltak meg,
a sebesültek száma meghaladta az ötszázat.
A négy merénylő is életét vesztette. A II. világháború befejezése óta ez volt a brit főváros legvéresebb napja.
A házi készítésű, hátizsákokba rejtett bombákat a metró Circle és Piccadilly vonalain és egy emeletes buszon hozták működésbe – a belvárosban egy nappal az után, hogy a város elnyerte a 2012-es olimpia rendezési jogát.
A négy öngyilkos merénylőből három pakisztáni bevándorlók Angliában született gyermeke volt, a negyedik a muszlim vallásra áttért jamaicai állampolgár. Két előre felvett videoüzenet került elő, melyek nem hagytak sok kétséget afelől, hogy ki állt a robbantások mögött. Az egyik merénylő, Mohammad Sidique Khan név szerint is megemlítette Bin Ladent. A helyszín kiválasztása, a robbanószerkezetek alapanyagainak beszerzése, a koordináció mind komoly felkészültséget, tudást igényelt. 2011-ben a német titkosszolgálat egy másik ügyben nyomozva olyan dokumentumokat talált, amelyek alapján nagy bizonyossággal kijelenthető, hogy a londoni 7/7 kitervelésében és levezénylésében Rashid Rauf, egy Nagy-Britanniában élő al-Káida-terrorista játszott kulcsszerepet.
Természetesen a londoni támadást sem kerülték el az összeesküvés-elméletek. Alekszander Litvinyenko, a Londonba dezertált, s ott plutóniummal megmérgezett orosz KGB-ügynök például azt állította: a merénylet mögött Vlagyimir Putyin orosz elnök áll. Az MI5, a brit nemzetbiztonsági szervezet korábban kihallgatta Mohammad Sidique Khant, de úgy ítélték meg, hogy nem jelent veszélyt, és elengedték. A Moszad pedig hat perccel a robbantás előtt riasztotta londoni irodáját egy készülő terrortámadás miatt. 2004-ben a portugál Publicónak nyilatkozó, szíriai származású muszlim prédikátor, Omar Bakri Muhammad azt mondta: az „európai al-Káida” jól szervezett londoni csoportja komoly támadásra készül.
A londoni merényletsorozat volt az utolsó, amelynek megtervezésében és finanszírozásában Oszama Bin Laden közvetlenül részt vett.
Brit titkosszolgálati vezetők már ekkor figyelmeztettek, hogy kommandós típusú terrortámadások várhatók európai nagyvárosok ellen, Németországban, Nagy-Britanniában és Franciaországban, az első partraszállós, kommandós, „mindenre lövünk, ami mozog” típusú támadás mégsem Európában történt.
Mumbai
2008. november 26-án, este 8 óra körül egy felfújható csónakon tíz fegyveres szállt partra Mumbai Colaba nevű városrészében, a történelmi belváros közvetlen közelében. A több csoportra oszló alakulat a város különböző pontjait vette célba. Az első támadás a patinás Leopold kávéházat érte. Ezzel majdnem egy időben két, taxiba rejtett pokolgép robbant, majd a központ közelében fekvő pályaudvaron, a Cshatrapati Sívádzsin nyitott tüzet két fegyveres. A terroristák elfoglalták a város két legismertebb luxusszállodáját, a Taj Mahalt és az Oberoit, s túszokat ejtettek a Chabbad Zsidó Központban is. A folyamatosan mozgó pályaudvari lövöldözők a város több pontján is tűzharcba keveredtek a rendőrséggel, végül az egyiküket sikerült élve elfogni; Ajmal Kasab sérülései nem voltak életveszélyesek.
Az „ostrom” november 29-ig tartott. Ekkorra már lángokban állt mindkét szálloda, halottak hevertek a város több pontján. A zsidó központ vezetőjét és állapotos feleségét megölték a terroristák. Összesen 164 halottja és 308 sebesültje volt a támadásnak. Az élve elfogott terrorista vallomásaiból nagy pontossággal sikerült összerakni, hogy mi történt. A terroristakülönítmény tagjait a Lashkar e Taiba nevű, kasmíri székhelyű muzulmán radikális szervezet fegyveresei közül toborozták. Már a támadás alatt világos volt, hogy professzionálisan kiképzett, taktikailag fegyelmezett, fegyvereiket higgadtan és pontosan használó terroristákról van szó, a nyomozás pedig kiderítette, hogy a csapat a pakisztáni titkosszolgálattól, az ISI-től (Inter Service Intelligence) kapott kiképzést és fegyvereket. Mindenki percre pontosan tudta, hogy mi a dolga. Pakisztán hivatalosan a mai napig tagadja az állami részvételt a támadásban, sokáig még azt sem ismerték el, hogy az életben maradt támadó pakisztáni állampolgár.
A mumbai akció, hasonlóan a franciaországi támadásokhoz, világosan megmutatta, hogy egy békés nagyváros milyen könnyű préda. Néhány jól kiképzett, a mártíriumot életcélként maga elé tűző terrorista csak nehezen és komoly rendészeti erők összevonásával győzhető le.
| A militáns iszlám A világon másfél milliárd muszlim él – nagyjából egymilliárd-kétszázmillió közülük borzasztó rezsimek alattvalójaként, katonai és polgári diktatúrák, imámok és ajatollahok, vagy csak egyszerűen a hétköznapi káosz és erőszak uralma alatt. A militáns iszlám – egy erőszakos és jól szervezett kisebbség – elsősorban a muzulmánokat sújtja. A napokban a Boko Haram kétezer embert megölve tüntetett el egy nigériai várost a Föld felszínéről. Két hete egy peshawari iskolában iszlám fanatikusok 141 embert öltek meg – köztük 132 gyereket. A Dzsandzsavi milícia Szudánban, az Al Shabab Szomáliában szedi áldozatait. Az arab tavasz kreatív, interneten szerveződő, Facebookon, Twitteren kommunikáló generációja eltűnt. Bátorságukkal és leleményességükkel mozdíthatatlannak hitt zsarnokságokat takarítottak el, ám amikor kitisztult a levegő, előjöttek a militáns iszlám brigádjai – velük már nem bírt a kreatív generáció. Szaúd-Arábiában tíz év börtönt és ezer korbácsütést érdemelt egy blogger, aki a Szabad Szaúdi Liberálisok nevet adta blogjának. Tíz év, ezer korbácsütés. Egy blogért. A terrorizmus odahaza megnyomorítja a muzulmánokat, külföldön pedig stigmatizálja. Már elrepültek az első Molotov-koktélok európai mecsetek felé, már elhangzottak az első politikusi nyilatkozatok a bevándorlás korlátozásáról; errefelé ez a könnyebb ellenállás iránya. Minden eldobott bomba, minden egyes mondat a bevándorlás szigorításáról a militáns iszlámot erősíti. Itt is, ott is. |
