Az uniónak hivatalosan öt tagjelölt országa van, Szerbia, Montenegró, Észak-Macedónia, Albánia és Törökország. Mivel a török csatlakozásra évtizedek óta nincs reális esély, a bővítés gyakorlatilag a Nyugat-Balkán felvételét jelentené.
Az EU már 2003-ban hivatalosan elkötelezte magát a bővítés mellett, vezetői azóta is rendre megerősítik ebbéli szándékukat – ám a csatlakozási tárgyalások lassan haladnak, mert a tagállamok megosztottak a kérdésben.
Az, hogy Orbán a bővítési posztot szeretné, kevéssé meglepő, hiszen a magyar kormány mindig elkötelezett volt a balkáni bővítés mellett, ráadásul Orbán az utóbbi években kifejezetten aktív lett a Balkánon. Emellett egy közepesen fontos területről van szó, így nem esélytelen, hogy Tórcsányi megkapja a posztot, bár Magyarország mellett Szlovénia is bejelentkezett a bővítési biztosi pozícióért.
| ||
Ráadásul a szlovén jelölt sokak szerint esélyesebb a posztra, első sorban azért, mert karrierdiplomata lévén az ő nevéhez nem fűződnek olyan nemzetközi vihart botrányok, mint a CEU elüldözése vagy az MTA szétverése. Trócsányi viszont igazságügyminiszterként asszisztált ezekhez a jogállamiságot romboló intézkedésekhez.
(...)
Ugyanakkor ez az elköteleződés, bármennyire dicséretes hagyományai is vannak a rendszerváltás utáni magyar külpolitikában, nem tűnik teljesen jóhiszeműnek. A magyar kormányfő az elmúlt években kifejezetten aktív lett a Balkánon – igaz, rendre a helyi autoriter és oroszbarát politikusokat támogatja a térségben. Ha a magyar biztos lenne felelős a bővítésért, az jelentősen növelné Orbán politikai súlyát a térségben.
Viszont Trócsányi megválasztásából a tagországok azt a következtetést vonhatnák le, hogy a Von der Leyen vezette Európai Bizottság vagy a demokratikus jogállami elvárásokat nem veszi komolyan, vagy magát a bővítést
(...)
Az EU egyrészt hangsúlyozza, hogy a bővítés milyen előnyökkel járna a közösségnek és az új tagországoknak, ám a csatlakozást lényegileg elősegítő lépéseket – a nem elhanyagolható anyagi segítségen túl – nem tesz. Ahhoz, ugyanis, hogy a még mindig megosztott és etnikai konfliktusokkal terhelt régió csatlakozása elérhető közelségbe kerüljön, az EU-nak sokkal aktívabb szerepet kellene vinnie. Közvetítenie kéne az országok közötti vitás kérdések rendezésében, és az anyagi támogatáson túl komoly szakembergárdával kellene segíteni ezen országok intézményi fejlődését és a demokrácia megszilárdítását.
A vonakodás érthető módon frusztrációt szül az érintett országokban, mert a nyugat-balkáni országok részéről komoly a szándék a csatlakozásra.
A teljes cikket a Magyar Narancs e heti számában olvashatják. Digitális vásárlásra és előfizetésre itt van lehetőség.
Magyar Narancs
Nagyon sokat hoz! Fizessen elő, és ajándékba parádés kedvezményeket nyújtó Magyar Narancs olvasókártyát küldünk! Részletek Előfizetés-vásárlásáról azonnal e-mailes visszaigazolást küldünk Önnek. Ajánlatunk csak belföldi előfizetés esetén érvényes. Külföldi kézbesítési cím esetén lapunkat megrendelheti a e-mail címen. A Magyar Narancs digitális változata olvasható okostelefonon, tableten, személyi számítógépen, és a vasalón is dolgozunk!
