Mit akar Orbán az új Európai Bizottságban?

Orbán Viktor azt szeretné, ha a magyar jelölt az EU bővítésért felelős posztot kapná meg az új Bizottságban. De miért fontos a magyar kormánynak a bővítés, és mi vár Trócsányi Lászlóra, ha megkapja a területet?

Az uniónak hivatalosan öt tagjelölt országa van, Szerbia, Montenegró, Észak-Macedónia, Albánia és Törökország. Mivel a török csatlakozásra évtizedek óta nincs reális esély, a bővítés gyakorlatilag a Nyugat-Balkán felvételét jelentené.

Az EU már 2003-ban hivatalosan elkötelezte magát a bővítés mellett, vezetői azóta is rendre megerősítik ebbéli szándékukat – ám a csatlakozási tárgyalások lassan haladnak, mert a tagállamok megosztottak a kérdésben.

Az, hogy Orbán a bővítési posztot szeretné, kevéssé meglepő, hiszen a magyar kormány mindig elkötelezett volt a balkáni bővítés mellett, ráadásul Orbán az utóbbi években kifejezetten aktív lett a Balkánon. Emellett egy közepesen fontos területről van szó, így nem esélytelen, hogy Tórcsányi megkapja a posztot, bár Magyarország mellett Szlovénia is bejelentkezett a bővítési biztosi pozícióért.

Trócsányi László melegít

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

 

Ráadásul a szlovén jelölt sokak szerint esélyesebb a posztra, első sorban azért, mert karrierdiplomata lévén az ő nevéhez nem fűződnek olyan nemzetközi vihart botrányok, mint a CEU elüldözése vagy az MTA szétverése. Trócsányi viszont igazságügyminiszterként asszisztált ezekhez a jogállamiságot romboló intézkedésekhez.

(...)

Ugyanakkor ez az elköteleződés, bármennyire dicséretes hagyományai is vannak a rendszerváltás utáni magyar külpolitikában, nem tűnik teljesen jóhiszeműnek. A magyar kormányfő az elmúlt években kifejezetten aktív lett a Balkánon – igaz, rendre a helyi autoriter és oroszbarát politikusokat támogatja a térségben. Ha a magyar biztos lenne felelős a bővítésért, az jelentősen növelné Orbán politikai súlyát a térségben.

Viszont Trócsányi megválasztásából a tagországok azt a következtetést vonhatnák le, hogy a Von der Leyen vezette Európai Bizottság vagy a demokratikus jogállami elvárásokat nem veszi komolyan, vagy magát a bővítést

(...)

Az EU egyrészt hangsúlyozza, hogy a bővítés milyen előnyökkel járna a közösségnek és az új tagországoknak, ám a csatlakozást lényegileg elősegítő lépéseket – a nem elhanyagolható anyagi segítségen túl – nem tesz. Ahhoz, ugyanis, hogy a még mindig megosztott és etnikai konfliktusokkal terhelt régió csatlakozása elérhető közelségbe kerüljön, az EU-nak sokkal aktívabb szerepet kellene vinnie. Közvetítenie kéne az országok közötti vitás kérdések rendezésében, és az anyagi támogatáson túl komoly szakembergárdával kellene segíteni ezen országok intézményi fejlődését és a demokrácia megszilárdítását.

A vonakodás érthető módon frusztrációt szül az érintett országokban, mert a nyugat-balkáni országok részéről komoly a szándék a csatlakozásra.

A teljes cikket a Magyar Narancs e heti számában olvashatják. Digitális vásárlásra és előfizetésre itt van lehetőség.