Trócsányi László igazságügyi miniszter, a Fidesz EP-listájának vezetője a Hír Tv Péntek 9 című műsorának vendége volt február 15-én. Szentesi Zöldi László műsorvezető a beszélgetés egy pontján a következő eszmefuttatással állt elő: „A föderatív megoldással lazulni fognak a keretek, és például a Frontex (az EU határőrizeti ügynöksége – a szerk.) szerepvállalásával eljuthatunk odáig, hogy egy határ menti nagyváros, mondjuk Szeged önkormányzata úgy dönt, hogy nagyon szívesen befogad 3 ezer szírt.”
Bár a felvetés hézagmentesen illeszkedik a kormányzati kommunikációba, az erős szegedi kötődéssel is rendelkező listavezető jogászkodással tért ki a magas labda elől. „Ettől azért nagyon távol vagyunk, azt szeretném mondani. Az azonban tény, hogy ha egy osztott hatáskört kiüresítünk, akkor kvázi közösségi hatáskörbe megy át. A szubszidiaritásról van szó, (…) nyilvánvaló, hogy a bevándorlás, a migráció az egy tagállami hatáskör” – hűtötte le a kedélyeket Trócsányi.
Nem csak ez az epizód mutatta, hogy a miniszter nem tartozik a sokat és agresszíven kampányoló politikusok közé. Az persze borítékolható volt, hogy ellenzéki versenytársaival egyetlen nyilvános vitát sem vállal; az már meglepőbb, hogy politikusi Facebook-oldala idén februárban indult, és egy Lázár János mellett letudott makói és hódmezővásárhelyi látogatás kivételével a közzétett fotók jellemzően nem kampánykörúton, inkább konferenciákon és külföldi vendégek társaságában ábrázolják Trócsányit. Az Index számolt be egy belvárosi fórumáról, ahol a miniszter mögé a jól ismert Fidesz-szlogent vetítették („A bevándorlást meg kell állítani!”), beszédében a migrációt mégis csak a kvótaper tárgyalásánál érintette, jogi megközelítésben.
A kormánypártok december 20-án jelentették be, hogy Trócsányi László vezeti a Fidesz–KDNP EP-listáját. Trócsányi minden bizonnyal csak néhány hónapra ülne be az Európai Parlamentbe, Orbán Viktor a nyáron valószínűleg uniós biztosnak jelöli majd. Navracsics Tibor 2014-es delegálása után a miniszterelnök az Európai Bizottság tagjának így ismét egy korábbi igazságügyi minisztert ajánl, aki habitusában mérsékeltebb a fideszes mainstreamnél, ugyanakkor kulcsszerepet vállalt az elmúlt öt év jogállam- és EU-ellenes törvénykezésében. Biztosi meghallgatásán ezért kellemetlen kérdésekkel is szembesülhet Trócsányi, és ha be is ülhet a bizottságba, közel sem garantált, hogy megkapja az atv.hu szerint a számára kiszemelt regionális politikai portfóliót.
Tudós, ügyvéd, diplomata
Az 1956-os születésű Trócsányi László az ELTE-n szerezte jogi diplomáját, de pályafutása a szegedi egyetemhez köti. Ott kezdte tanulmányait, és oktatói karrierje is ott indult 1989-ben. Később volt tanszékvezető, a Nemzetközi és Regionális Tanulmányok Intézetének igazgatását, illetve egyetemi tanári katedráját máig megtartotta, miniszteri állása mellett is. Trócsányi édesapja neves jogászprofesszor volt, pályája elején ezért őt csak „kis Trócsányiként” emlegették. „Beletelt egy kis időbe, amíg sikerült megteremtenem a saját aurámat” – mondta erről a HVG-nek 2007-ben.
A politika látóterébe 1993-ban került, ekkor Göncz Árpád általános ombudsmannak jelölte, de hiába élvezte a KDNP – közelebbről Isépy Tamás politikai államtitkár – támogatását, egy szavazattal lecsúszott a kétharmados többségről és így a pozícióról. A köztudottan frankofón, első idegen nyelvként a franciát beszélő Trócsányit 2000-ben, az első Orbán-kormány alatt belgiumi nagykövetté nevezték ki; 2004-ig maradt Brüsszelben. Később, 2010 és 2014 között a párizsi nagyköveti posztot foglalta el, ezt az őt ismerők szerint diplomáciai karrierje csúcsaként élte meg. A két kiküldetés között 2007-től három évig alkotmánybíró volt (a Fidesz jelöltjeként választották meg), 2005-től 2013-ig Paczolay Péter mögött a Velencei Bizottság póttagja. 2014-ben lett igazságügyi miniszter a harmadik Orbán-kormányban.
1991-ben Nagy Péterrel megalapította a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Irodát, amely a 90-es években az ország egyik neves műhelyévé nőtte ki magát. Trócsányi 2007-től szünetelteti ügyvédi tevékenységét, tavaly nyáron tulajdonosként is kiszállt az irodából, miután a sajtó előszeretettel cikkezett a Nagy és Trócsányi állami megbízásairól. Ismerői szerint Trócsányi az egyetemi világban elért eredményeire a legbüszkébb, de habitusa szerint inkább ügyvéd. Több interjújában is beszélt arról, hogy az Igazságügyi Minisztérium szerepét „a kormány ügyvédjeként” látja. „Ez nyilván egy olyan pszichológiai mechanizmus, amivel kikapcsolja a lelkiismeretét, és a gazemberségek képviseletét is bevállalja” – mondja egy alkotmányjogász forrásunk.
Kutatóként összehasonlító alkotmányjoggal, illetve a frankofón országok politikai és jogi berendezkedésével foglalkozott. Forrásaink többnyire jó képességű, de nem kiemelkedő alkotmányjogásznak tartják. A magyar egyetemi világban elismerik, ám nemzetközi beágyazottsága inkább diplomáciai munkásságára és a Velencei Bizottságnál eltöltött idejére vezethető vissza. Egy forrásunk szerint „első és utolsó” komoly jogtudományi munkája az 1988-ban kiadott kandidátusi értekezése a közigazgatási bíráskodásról. Nemzetközi szakfolyóiratban egész pályája során egyetlen cikket publikált, ez 2017-ben jelent meg a European Review of Public Law-ban a végrehajtó és bírói hatalom kapcsolatáról.
Nem futóbolond
Karsai Dániel ügyvéd, alkotmányjogász 2009 és 2011 között volt a Nagy és Trócsányi ügyvédi iroda munkatársa. Trócsányi ekkor már szüneteltette praxisát, de fenntartotta szobáját az irodában, és rendszeresen visszajárt beszélgetni. „Ez normális, hiszen jó barátai voltak az iroda vezetői, és úgy éreztem, igyekszik megőrizni azt a lehetőséget is, hogy egy nap visszajöjjön ügyvédnek” – mondja Karsai.
Trócsányit sármos, a fiatalokkal könnyen szót értő társasági emberként jellemzi. „2014-ben nagyon meglepődtem, amikor elvállalta az igazságügyi miniszteri posztot. Trócsányi pályája az írástudók árulásának archetípusa: egy intelligens, felkészült, polgári alkotmányjogász vállal szerepet a jogállam lebontásában, és személyével valamennyire legitimálja is azt” – véli Karsai. Szerinte Trócsányinak anyagi és szakmai értelemben sem volt szüksége erre a pozícióra, igaz, a miniszterséget sokan a jogászi életút csúcsának tartják, Trócsányi pedig mindig erősen vágyott az elismerésre, arra, hogy „legyen valaki”.
„A kezdetektől része volt a konzervatív, polgári értelmiségi világnak. A 90-es évek közepére a Fidesz is ide helyezkedett, így tulajdonképpen természetesen jött számára a választás” – mondja az egyetemi világban mozgó egyik forrásunk. A személyi kapocs Trócsányi és a Fidesz között feltehetően Martonyi János volt, aki 1997-től szintén a szegedi jogi karon tanít. Trócsányi egy interjújában el is árulta, hogy 2000-ben a brüsszeli nagyköveti felkérés „Martonyi János akkori miniszter személyzeti főosztályvezetőjétől érkezett”. Trócsányi emellett jó kapcsolatokat ápol a református egyházzal, miniszterként pedig Lázár Jánossal volt szoros viszonyban, aki már Trócsányi alatt végezte el a szegedi jogi kart.
Nagykövetként és miniszterként közzétett írásaiban Trócsányi az emberi jogi, individualista felfogás helyett a közösség elsőbbsége mellett tesz hitet, visszatérő hivatkozási pontja Charles de Gaulle francia elnök és az erős állam eszméje. Hevesen védelmezte és helyeselte, hogy a 2011-es Alaptörvény szakított az értéksemlegesség elvével, az utóbbi időben pedig a nemzet „alkotmányos identitásának” védelme került érdeklődésének középpontjába. Az alkotmányos identitás fogalma már egy 2010-es alkotmánybírói párhuzamos indoklásában megjelent (ebben a lisszaboni szerződés kihirdetésének alkotmányosságát vizsgálta az AB), a tavaly elfogadott hetedik alkotmánymódosítással pedig az Alaptörvénybe is bekerült, hogy „az állam minden szervének kötelessége az ország alkotmányos önazonosságának és keresztény kultúrájának védelme”.
Egy forrásunk szerint a fenti jogfelfogást Trócsányi „nem eszelős módon” képviseli, amit a kormányhoz közel álló jogászi világban már értékelni kell. „A nemzeti alkotmányok és a nemzetközi jog viszonya releváns téma – mondja –, a strasbourgi bíróság is óvatosan szokott közelíteni a kérdéshez. Szerintem Trócsányi visszafogottan lép fel, az más kérdés, hogy a kormány futóbolondjai ugyanezt az érvrendszert az EU-ellenes szabadságharc szolgálatába állítják.” Egy másik általunk megkérdezett jogász szerint ugyanakkor Trócsányi csúsztat, amikor arra hivatkozik, hogy számos tagállam fellépett már az alkotmányos identitás védelmében. „Egyes alkotmánybíróságok elvi lehetőségként mondták ki a nemzeti alkotmányok elsőbbségét, de éppen az alapvető jogok erősebb garantálása érdekében. Olyan parttalan fogalmakat, mint az önazonosság vagy a keresztény kultúra védelme, máshol nem alkalmaznak.”
Az, hogy az alkotmányos identitás Alaptörvénybe foglalása egyelőre kardcsörtetésnek tekinthető, jelzi, hogy Trócsányi a két általa indított fontos uniós perben nem erre, hanem nagyon is technikai szabályokra hivatkozott. Először az EU 2015-ös kvótahatározatát támadta meg a minisztérium – ez alapján kellett volna Magyarországnak elbírálnia 1294 menedékkérő ügyét –, de az EU luxemburgi bírósága 2017 szeptemberében lesöpörte a kormány érveit. A határozat szabotálása miatt indított kötelezettségszegési eljárás folyamatban van. Trócsányi legújabban a Sargentini-jelentés ellen ment bíróságra, de itt sem valamiféle hatásköri túllépést vélelmezett: annyit állított, hogy a jelentés elfogadásakor csak a tartózkodó szavazatok szabálytalan beszámítása miatt lett meg a kétharmados többség az Európai Parlamentben.
Trócsányi ötéves miniszterségének legmaradandóbb tette szinte biztosan az elkülönült közigazgatási bírósági szervezet felállítása lesz. Kritikusai szerint a 2020-tól induló új rendszer a jogállam utolsó bástyáját, a bírói függetlenséget sodorja veszélybe, mivel közigazgatási ügyekben a kormánytól függő – és részben újonnan kinevezett – bírák kezébe adja az ítélkezést. Azonban valószínűtlen, hogy Trócsányi motivációi elsődlegesen politikaiak lettek volna a reform során. „Az Alkotmánybíróság bedarálásakor vagy a bírák nyugdíjazásánál előre megvolt a politikai cél, ehhez kerestek eszközt. A közigazgatási bíróságoknál Trócsányi a tényleges meggyőződését nyomta át a kormányon. Más kérdés, hogy a politikai kontextust nem vette figyelembe, vagy fontosabb volt számára, hogy bekerüljön a jogtörténeti tankönyvekbe” – mondja egy forrásunk.
Karsai Dániel szerint Trócsányi már a 90-es évek elejétől szorgalmazza az elkülönült közigazgatási bíróságok létrejöttét, miniszteri ténykedése legalábbis e tekintetben nem mond ellent szakmai nézeteinek. „De a probléma nem is a közigazgatási bíróságok felállításával van, hanem azzal, hogy ezeket közvetlenül a kormány – vagyis az igazságügyi miniszter – alá rendelik. Így nagy a veszély, hogy politikailag kényes ügyekben elfogult ítéletek születnek” – mondja Karsai. További érdekesség, hogy bár Trócsányi a nevét adta a szervezet létrehozásához, a közigazgatási bíróságok irányítása, az új bírók kinevezése az utódjára marad. Hallottunk olyan értelmezést is, hogy ez a forgatókönyv nincs a miniszter ellenére; bár interjúiban ingerülten utasítja vissza, hogy az új bírók politikailag elfogultak lesznek, tarthat attól, hogy a kinevezési gyakorlat nehezen lesz vállalható.
Trócsányi miniszterségét végigkísérik a kisebb-nagyobb botrányok. Már hivatalának első évében lemondásra kényszerült egyik államtitkára, Patyi Gergely (aki volt üzlettársa cégére bízta a végrehajtói kamara informatikai átvilágítását), és kabinetfőnöke, Hajas Barnabás (akit a kormánypárti sajtó vádolt meg azzal, hogy még az ombudsmani hivatal munkatársaként „összejátszott” a TASZ-szal egy a VIII. kerületi tűcsereprogram bezárását vizsgáló jelentés előkészítésekor). Hajas végül maradhatott a minisztériumban, később főosztályvezető, majd miniszteri biztos lett.
Szép megbízások
A sajtó a legtöbbször a Nagy és Trócsányi iroda állami megbízásai miatt vette elő a minisztert. Az iroda dolgozott a Magyar Nemzeti Banknak és alapítványainak, képviselte az államot a játékgép-üzemeltetők indította perben, a Paks II. Zrt.-t közérdekű adatigénylési perben segítette, tavaly pedig a Miniszterelnökség bízta meg, hogy a paksi bővítés ügyében eljárjon a luxemburgi bíróságon. Bár az iroda és Trócsányi is tagadta, hogy a miniszternek köze lenne a megbízásokhoz, Trócsányi László 12,6 százalékos részesedését eladva tavaly júniusban kiszállt a nevét továbbra is viselő társulásból. Egy beszélgetőpartnerünk azt is aggályosnak találja, hogy szegedi állása mellett 2014 és 2018 között Trócsányi a Nemzeti Közszolgálati Egyetemről is kapott „kutató professzori” fizetést, miközben az NKE fenntartói testületében az Igazságügyi Minisztérium is képviseltette magát.
A Nagy és Trócsányi állami megbízásairól a korábbi munkatárs, Karsai Dániel azt mondja, egy ideálisan működő jogállamban az egyik tulajdonos minisztersége idején az iroda talán távol maradna az ilyen munkáktól, ugyanakkor a Nagy és Trócsányi szakmai színvonala megkérdőjelezhetetlen, és a korábbi kormányok alatt is dolgoztak az államnak. „Az biztos, hogy a Nagy és Trócsányi nem az ügyvédi irodák Mészáros Lőrince, vagyis nem Trócsányi László miniszterségéből gazdagodott meg” – érzékelteti Karsai.
Bár Trócsányi a fideszes fősodorhoz képest óvatosan fogalmaz, azért neki is voltak érdekes kiszólásai. 2015 májusában azt fejtegette, hogy „Magyarország már csak azért sem tudja befogadni a gazdasági menekülteket, mert gondoskodnia kell 800 ezer cigány felzárkóztatásáról”. Az is többeket meglepett, amikor idén márciusban a Sargentini-jelentéshez hasonlította az Európa Tanács közleményét a Velencei Bizottság közigazgatási bíráskodást érintő véleményéről. Várható biztosi jelöltsége felől nézve különösen izgalmas, hogy egy tavalyi írásában az Európai Bizottságot „szuper-adminisztrációs, oligarchikus hatalomnak” nevezi, amelynek nincs demokratikus legitimációja.
Kérdés, hogyan lesz képviselhető ez az alapállás a biztosi munkában, Orbán elvárásai mennyire kerülnek majd szembe Trócsányi nézeteivel és párbeszédre törekvő alkatával. Egy forrásunk szerint mindenesetre „nincs rá okunk, hogy kevesebbet nézzünk ki belőle, mint Navracsics Tiborból”. Ha Trócsányi kitölti ötéves bizottsági mandátumát, 68 éves lesz – azaz kevésbé kell tartania attól, hogy mi lesz vele Brüsszel után.
