A Scotland Yard főparancsnok-helyettese és az országos terrorelhárító szervek összehangolását irányító Neil Basu a BBC-nek azt nyilatkozta, nincs a kezükben bizonyíték arra, hogy a múlt heti londoni merénylet elkövetője, Khalid Masood terrorszervezetekkel állt volna kapcsolatban, hiába közölte az Iszlám Állam, hogy ők felelnek a támadásért és Masood az ő katonájuk volt.
A helyzetet az teszi ellentmondásossá, hogy az is egyértelmű: Masood dzsihadista eszmék iránt érdeklődött. Basu a BBC Panorama című műsorában elmondta, hogy a férfi nem tűnt fel korábban a terrorelhárító szolgálatok radarján.
Innentől viszont felmerül a kérdés: nevezhető-e egyáltalán a felelős, mainstream médiában terrortámadásnak az, ami Londonban történt? A hatóságok szerint Masood terrorista szervezetek támogatása nélkül, egyedül vitte véghez tettét, amit nyugodtan nevezhetünk mondjuk az Iszlám Állam módszerei által inspirált gaztettnek, bűncselekménynek, merényletnek, de nem biztos, hogy szerencsés, ha egyértelműen terrortámadásnak nevezzük.
Pontosan erre hívta fel a figyelmet a merénylet után nem sokkal egy BBC-s műsorban a veterán brit újságíró, Sir Simon Jenkins is, fölvetve egyúttal a szerkesztők és újságírók felelősségét az ilyen helyzetekben. Szerinte a BBC hibázott, amikor terrortámadásként számolt be a gázolásról és késelésről. Jenkins szerint az azonnali bréking nyúz és a terrortámadásos címek valójában a terroristák malmára hajtják a vizet, ezért szerencsésebb lett volna bűncselekménynek nevezni a történteket.
A BBC mentségére szól ugyanakkor, hogy a rendőrség hivatalos közlése szerdán még az volt, hogy az esetet terrorcselekményként kezelik egészen addig, amíg nem szereznek ennek ellentmondó információt. Ez a faramuci közlés viszont jelenthette azt is, hogy mivel nincs pontos tudása a rendőrségnek az indítékról és a bűncselekmény hátteréről, a legkockázatosabb verziót feltételezik – több óráig nem tudták kizárni a hatóságok azt sem, hogy párhuzamos merényletek zajlanak-e Londonban.
Ugyanakkor mégiscsak pontos a terrorizmus kifejezés az esetre, mivel az ISIS „fegyvere” éppen ez, a „magányos merénylő”. Amikor a közösségi médiában az ISIS felelősséget vállal a merényletért és azt állítja, hogy a merénylő a katonájuk volt, ez nem jelenti azt, hogy fegyverrel, pénzzel, infrastruktúrával támogatták is. Az sem kell, hogy a magányos merénylő bármikor kapcsolatba lépjen ISIS-tagokkal. Az Iszlám Állam nem véletlenül inspirál az interneten olyan támadásokat, amihez se pénz, se fegyver, se különösebb tervezés sem szükséges, még társak sem kellenek hozzá – elég csupán az online csatornákon keresztül folytatott agymosó radikalizmus.
De ne lovagoljunk a szavakon: a médiában akár terrortámadásnak, akár merényletnek vagy bűncselekménynek nevezik a londonihoz hasonló szomorú eseteket, a szerkesztőknek és újságíróknak mindenképpen meg kell találni annak a módját, hogy a hírfogyasztó számára azonnal érthető legyen, hogy ez a terrorizmus már nem ugyanaz a terrorizmus, amit korábban értettünk e fogalmon. Különben félő, hogy hozzájárulnak az Iszlám Állam valódi céljához, a félelemkeltéshez.
