Németország végleg leállítja három atomerőművét

  • narancs.hu
  • 2021. december 31.

Külpol

A másik hármat jövőre zárják be.

Szilveszterkor végleg leáll a hat németországi atomreaktorból három. Ezek a 80-as évek közepe óta működtek. A másik hármat jövőre zárják be – írja a 24.hu az AP-re hivatkozva. 

Azt, hogy az atomenergiáról fokozatosan áttérnek a megújuló energiákra, húsz évvel ezelőtt döntött el a Gerhard Schröder kancellár vezette kormány. Angela Merkel 2011-ben – a japán fukusimai katasztrófa után – visszavonta azt a korábbi döntést, amely meghosszabbította volna a német atomerőművek élettartamát. Akkor eldőlt, 2022-ben állítják le ezeket a reaktorokat.

 A döntéseket megelőző vitában az atomenergia-pártiak úgy érveltek, hogy ha tovább működhetnek ezek a reaktorok, Németország könnyebben teljesítheti az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozó terveit. A német kormány azonban most úgy számol, hogy az atomreaktorok leállításával és a szénhasználat fokozatos, tíz éven belüli kivezetésével megmarad az ország energiaellátásának biztonsága, és 2045-re a német gazdaság „klímasemlegessé” válik.

Németország több szomszédja leállította atomerőműveit, más országok kitartanak a technológia mellett, így Magyarország és Franciaország, utóbbi is új reaktorok építését tervezi.

A németországi döntés nyomán munkahelyek szűnnek meg, de nem azonnal. Az RWE közüzemi vállalat tájékoztatása szerint a gundremmingeni atomerőmű hatszáz dolgozójának több mint kétharmadára például szükség lesz a 2030-as évekig, mert a leállítás is munkával jár. 

A német környezetvédelmi miniszter,  Steffi Lemke azt mondta, a döntés megalapozottságát nem írja felül, hogy az atomerőművek technológiája is fejlődik, mert a kormány azt tartja, ezek nagy kockázatú létesítmények, a radioaktív hulladék kezelése is kockázatos. Arról nincs hír, hol helyezik el a leállás után a több tízezer tonna nukleáris hulladékot, amelyben bizonyos anyagok hozzáértők szerint akár 35 ezer emberöltőn át is radioaktívak maradnak.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.