Amerikában az általános egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés nem tartozik az emberi jogok közé, 2010 előtt nem is létezett egységes szövetségi egészségügyi biztosítási rendszer. A sokszereplős egészségügy (biztosítottak, munkáltatók, orvosok, kórházak, magánbiztosítók, államok, szövetségi kormány) alapvetően piaci alapú, ami a világ egyik legdrágább és legrosszabbul működő ellátását eredményezte. Noha volt szegényeknek és időseknek szánt államilag támogatott biztosítás, ez csak nagyon keveseket ért el 2010 előtt, és hatékonysága is meglehetősen alacsony volt (a Medicare-ről és a Medicaidről lásd keretes írásunkat). A piacon megvásárolható egyéni egészségbiztosítás meglehetősen drága (évi 3–5 ezer dollár) volt, a díjak ráadásul rendre az inflációt meghaladó mértékben emelkedtek. A biztosítók emellett a szerződő korára vagy egészségi állapotára hivatkozva meg is tagadhatták a szerződéskötést, ily módon kimazsolázva a jó ügyfeleket, és magukra hagyva a legkiszolgáltatottabbakat. Az amerikaiak 60 százaléka csak akkor jutott egészségbiztosításhoz, ha azt a munkáltatójától a fizetése mellé megkapta – ez a fajta biztosítás viszont állásvesztéssel vagy munkahelyváltással megszűnt, és a 2008-as válság okozta nagy elbocsátások miatt a középosztályban is megugrott a biztosítással nem rendelkezők száma.
2010-ben több mint 48 millió amerikai – a lakosság 18 százaléka – nem rendelkezett semmiféle betegbiztosítással. Az egy-egy komolyabb betegség vagy baleset után kézhez kapott több ezer dolláros kórházi számla pedig egy középosztálybeli családot is csődbe vihetett a nem megfelelő vagy egyáltalán nem létező biztosítás miatt. Évente mintegy kétmillió amerikai jelent magáncsődöt ilyen okból – többen, mint ahányan a bedőlt hitelük miatt. A dráguló egészségügy és az egyre rosszabb egészségi állapotba kerülő amerikaiak a költségvetésnek is egyre több pénzébe kerültek: 2008-ra a washingtoni kormányzat költötte a világon a legtöbbet egészségügyre (évente mintegy 2300 milliárd dollárt), ennek ellenére egy 2000-es WHO-tanulmány az USA-t a 72. helyre sorolta a lakosság egészségügyi állapota alapján.
Obama gondoskodik
A probléma tehát óriási, így nem meglepő, hogy az egészségügy megreformálását Amerikában is hatalmas viták kísérik. A 2008-as választások előtt a demokrata szavazók az egészségügy megromlását az ország második, a republikánusok a negyedik legfontosabb ügyének tartották. Az elnökválasztást akkor, majd 2012-ben is megnyerő Barack Obama – kis túlzással – arra tette fel az elnökségét, hogy kiépítsen valamiféle állami társadalombiztosítást, minél több amerikait bevonva a rendszerbe. Hosszas előkészítés után az amerikai egészségügyi rendszert alapjaiban megváltoztató törvénycsomagot 2010. március 3-án fogadta el szűk többséggel a törvényhozás, és évek alatt fokozatosan lépett életbe. A törvény neve hivatalosan Affordable Care Act (ACA), az Obamacare elnevezést a reform ellenzői aggatták rá gúnynévként, de idővel maga Obama elnök is így hivatkozott az elnöksége egyik legnagyobb eredményének tartott törvénycsomagra. Ez volt Amerika legátfogóbb jogszabály-változtatása a Franklin D. Roosevelt-féle 1935-ös társadalombiztosítási törvény óta (Social Security Act, amelyből végül pont az egységes állami egészségbiztosító terve maradt ki). Donald Trump egyik legfőbb választási ígérete viszont az volt, hogy lebontja mindazt, amit elődje felépített.
Az Obamacare alapvető célja, hogy bevonja a rendszerbe a biztosítás nélkül élő 48 millió embert. Az egyik legfontosabb újítás mindenkinek kötelezővé tette, hogy legyen biztosítása. Aki ennek ellenére nem köt biztosítást, arra a jövedelmének 2,5 százalékát kitevő büntetőadót rónak ki. Annak érdekében, hogy könnyebb legyen biztosítást kötni, az új szabályozás enyhítette a Medicaid feltételeit: azok vehetik igénybe a támogatott biztosítást, akiknek a jövedelme nem haladja meg a szegénységi küszöb 138 százalékát, de még azok is jogosultak némi kedvezményre, akik a szegénységi küszöb négyszeresét viszik haza. Segítséget tehát nem csak a legszegényebbek kapnak. (A szegénységi küszöb jelenleg Amerikában egy egyfős háztartásban évi 12 060 dollár – forintra átszámítva és havi bontásban 262 ezer –, az összeg a háztartásban élők számától függően változik, és évről évre kiigazítják az infláció mértékével.) Ezt a támogatást a tagállamok fizetik, míg azokba az államokba, ahol nem bővítették a Medicaid feltételeit, a központi költségvetésből érkezik a segítség. A biztosítottak számát hivatott növelni az is, hogy az 50 főnél többet foglalkoztató cégeknek kötelező biztosítást adniuk a dolgozóknak, máskülönben büntetést kell fizetniük. (Kevésbé ismert újítása az Obamacare-nek, hogy visszamenőleg is lehet biztosítást kötni. Sokan csak akkor szembesülnek azzal, hogy jogosultak volnának a Medicaidre, amikor már kórházba kerültek. Most már a kórházban is fel lehet iratkozni a biztosításra, ami a szerződéskötés előtti 90 napra is fedezetet nyújt.)
Az ACA bevezetésének másik fontos célja volt, hogy jelentősen csökkenjenek az USA egészségügyi kiadásai (és így az államadóssága). A két állami biztosításra, a Medicare-re és a Medicaidre 676 milliárd dollár ment el 2009-ben a központi költségvetésből az Obamacare előtti évben. Ez akkor az Egyesült Államok költségvetésének 10,4 százaléka volt, és reform nélkül a ráta 2020-ra a duplájára, a költségvetés 20 százalékára emelkedett volna. A biztosítás nélküli milliók is megbetegszenek ugyanis, és az ő ellátásuk rója a legnagyobb terhet az egészségügyre, mivel jellemzően csak akkor kerülnek a rendszerbe, amikor már sürgősségi beavatkozásra, a legköltségesebb ellátási formára van szükség. A teljes egészségügyi költések egyharmada erre ment el Amerikában, itt lehet tehát a legtöbbet spórolni. Az új rendszer indulási költségeit Obama legalább 50-60 milliárd dollárra tette, ezt azonban az újonnan kivetett adók fedezték. Nemcsak a magukat nem biztosító egyéneknek és a dolgozóikat nem biztosító nagyobb cégeknek kellett/kell fizetni, de a legmagasabb jövedelmű háztartásoknak, az orvosi eszközöket importáló társaságoknak, a gyógyszergyártóknak, sőt még a szoláriumok működtetőinek is. Hosszabb távon viszont – a feltételek javulása miatt – a rendszer olcsóbbá válik.
A hatékonyságot hivatott javítani az az új szabályozás, amely kötelezővé tette a biztosítóknak, hogy egy sor, korábban nem támogatott kezelést fizessenek; ezek jellemzően a betegségek korai felismerését – és így az olcsóbb kezelést – lehetővé tevő eljárások. (Szűrő- és laborvizsgálatok, krónikus betegek ellátása, terhes- és újszülöttgondozás, gyerekorvosi ellátás, bizonyos pszichológiai ellátások, gyógyszertámogatás – utóbbinál kiszámolták, hogy egydollárnyi gyógyszertámogatás 2,06 dollárral csökkenti a gyógyítási költségeket).
Azzal, hogy az Obamacare több millió fiatal és egészséges amerikait léptetett be a rendszerbe, jelentősen csökkentette a biztosítók kockázatait is. Ez a törvény tette kötelezővé az orvosoknak, hogy a betegek és az ellátások adatait elektronikusan tárolják, így lehetővé vált a betegutak végigkövetése, függetlenül attól, hogy épp melyik kórházba vagy orvoshoz kerül egy páciens. A betegségek megelőzése érdekében pedig nemzeti program indult, propagálva az aktív, egészséges életet, és támogatva az ezzel kapcsolatos kutatásokat.
A biztosítók 2010 óta nem utasíthatnak el egy ügyfelet sem azért, mert az már létező krónikus betegséggel jelentkezik hozzájuk, és nem bonthatnak szerződést azzal sem, aki biztosítottként lesz komoly beteg. Immáron nem diszkriminálhatnak életkor vagy nem alapján sem, ráadásul a legidősebb ügyfélnek csak maximum háromszor akkora biztosítási díjat számíthatnak fel, mint a legfiatalabbnak. A gyerekek 26 éves korukig automatikusan biztosítottak a szüleik után, a különböző biztosítók ajánlatainak összehasonlítására pedig külön weboldalakat is létrehoztak.
A törvényhozás költségvetési hivatalának (CBO) számításai szerint az Obamacare az első tíz évben összesen 940 milliárd dollárt spórol a szövetségi költségvetésnek és 143 milliárd dollárral csökkenti a költségvetés hiányát 2022-re. Ezt a hatalmas összeget nem csak a fent említett intézkedésekkel érné el az Obamacare. A kórháztámogatások átalakítása mellett új adókat is kivet. Az extra bevételekre azért is szükség van, mert a program rövid távon növeli a kiadásokat, a költségcsökkentés jelentős része (például a szűrőprogramok vagy a gyerekorvosi ellátás egészségjavító hatása) csak évek múltával érződik.
Így teljesít
Az Obamacare-nek köszönhetően elvileg 44 millió új biztosított lép be a rendszerbe, és velük együtt a lakosság 95 százalékának válik elérhetővé majd valamely egészségbiztosítás. A felmérések szerint az elmúlt hét évben a felük már kötött is biztosítást, és először csökkent 10 százalék alá az egészségbiztosítással nem rendelkező amerikaiak aránya. Tavaly ráadásul az USA egészségügyi kiadásai csupán 1,2 százalékkal nőttek, miközben a törvény bevezetése előtt jellemzően évi 3-4 százalék volt az emelkedés.
Ám több millióan lehetnek azok is, akiknek nem jut annyi támogatás, hogy megérje biztosítást vásárolni, viszont az ezért kiszabott „büntető” adó túl alacsony ahhoz, hogy rávegye őket a biztosításra. Olyanok is vagy 3-5 millióan lehetnek, akiknek a munkáltatója inkább befizeti a büntetést, mert jobban megéri, mint biztosítást kötni a dolgozókra. Ők kénytelenek egyéni biztosítást kötni, különben kiesnek a rendszerből. Több biztosítótársaság (UnitedHealth Group, Aetna, Humana) is kiszállt az Obamacare-ből, mert az előzetes számításokhoz képest kevesebb amerikai kötött új biztosítást. A kevesebb biztosító korlátozottabb versenyt hoz, a kisebb kockázatközösség pedig tovább növeli a biztosítási díjakat, ami így még kevesebb biztosítotthoz vezet – figyelmeztetnek elemzők. Az idén átlagosan 22-25 százalékkal nőnek a díjak. Noha az áremelkedés mértékét már a törvény hatálybalépése óta tudni lehet, és az állami támogatások is ennek megfelelően nőnek, azok, akik csak a Medicaidben tudnak részt venni, nem tudják érvényesíteni az áremelkedést kompenzáló – jellemzően jövedelemadó-kedvezményként nyújtott – támogatásokat. Egy benchmarkként használt, közepes szintű csomag átlag havi 300 dollárba kerül (78 ezer forint), ám a biztosítottak 77 százaléka 100 dollárért is biztosításhoz juthat, ha figyelembe vesszük a különböző támogatásokat. Több biztosítótársaság ugyanakkor kénytelen volt bizonyos csomagokat megszüntetni, mert nem tartalmazták az Obamacare által előírt összes kötelező elemet. Azok, akik valamely megszűnt csomagra szerződtek, csak drágábban juthatnak újhoz.
Trump előtt
A republikánusok gyakorlatilag azóta támadják az ACA-t, amióta Barack Obama először említést tett róla még az első elnöki ciklusában, 2009-ben. A konzervatív politikusok a klasszikus szabadpiaci oldalról bírálják a szerintük már-már a kommunizmusba hajló Obamacare-t. A republikánusok szerint az egészségügy ugyanolyan szolgáltatás, mint a többi, és a biztosítás kötelezővé tétele indokolatlan beavatkozás az emberek és a magánszektor viszonyába. Az ACA kevesebb pénzt hagy a biztosítók zsebében, így az ő lobbijuktól valószínűleg nem független az érvelés. Az Obamacare olyan szolgáltatásokért is fizettet, amelyekre nincs is szükség (kötelező biztosítási elem például az anyasági gondozás, pedig ezt a biztosítottak legalább fele soha nem veszi igénybe). Kritizálják a kivetett új adókat, és szerintük az ACA túl sok költséget terhel a piaci szereplőkre, amelyek emiatt kénytelenek lesznek leépíteni, és akár tönkre is mehetnek. (Ehhez képest az Obamacare elfogadása óta 9 százalékkal nőtt az egészségügyi foglalkoztatottak száma.) További visszatérő kritika, hogy bár az Obamacare a legszegényebbeket biztosításhoz segítette, a dolgozó középosztálybeliek helyzetén nem javított: a kedvezményekből már nem részesülnek, annyit pedig nem keresnek, hogy normális biztosítást köthessenek.
Az Obamacare szűk többséggel ment csak át a törvényhozáson 2010-ben, és azóta a Republikánus Párt minden jogi eszközt felhasznált, hogy keresztbe tegyen a törvénynek. Azt, hogy a törvény kötelezővé tette a biztosítást, az alkotmánybíróság szerepét betöltő legfelsőbb bíróságon támadták meg. A testület viszont 5:4 arányban alkotmányosnak találta a szabályozást, mondván, akinek nincs biztosítása, arra pluszadót ró ki a törvény, a kormánynak pedig jogában áll adót kivetni. Azt viszont megengedték a tagállamoknak, hogy maguk döntsenek, részt vesznek-e a Medicaid kibővítésében. 2013 őszén a Republikánus Párt rövid időre lebénította a szövetségi államot, mert a 2014-es költségvetés megszavazását az Obamacare visszavonásához kötötték – pár nap elteltével aztán mégis sikerült átvinni a büdzsét a reform visszavonása nélkül. Az Obamacare-t annyiszor és annyian támadták, hogy 2016 végén az amerikaiak 22 százaléka azt hitte, már rég vissza is vonták azt.
Nem véletlenül tette egyik fő kampányígéretévé az Obamacare azonnali visszavonását Donald Trump. Az Obamacare a lakosság körében is igen megosztó, bevezetése óta az ellenzői mindig kicsivel többen voltak, mint a támogatói. A törésvonal a pártszimpátia mentén húzódik: a demokrata szavazók 70 százaléka támogatja a szabályozást, a republikánusok közül viszont mindössze 15 százalék.
A választási győzelem után a republikánusok konzervatív szárnya valóban az Obamacare teljes visszavonását akarta elérni. A centrista (és a szegényebb, így az Obamacare kedvezményezettjének számító államokat képviselő) szenátorok viszont megtartották volna a reform főbb elemeit, mert attól tartottak, az Obamacare nélkül tízmilliók veszíthetik el a biztosításukat.
A győzelme után Trump már arról beszélt, hogy az ACA bizonyos elemei maradnának. Ígérete szerint úgy vonná vissza a szabályozást és a kapcsolódó adókat, hogy mindenki biztosított marad, sőt csökken is a fizetendő önrész. A társadalombiztosítás állami támogatásához viszont nem nyúlna. Ehhez képest máig nem sikerült visszavonni az Obamacare-t, és a benyújtott javaslatok sem valósították meg Trump ígéretének egyik elemét sem.
Trump belevág
Az Obamacare-t helyettesíteni hivatott törvény első változatát, amely februárban kiszivárgott, már márciusban a képviselőház elé akarták vinni. A szöveggel azonban többnyire mindenki elégedetlen volt: a konzervatív republikánusok egyik szárnya túl puhának tartotta, a centristák féltek a biztosításukat elveszítő millióktól. Az első javaslatok lényegében csak eltörölték volna a társadalombiztosítással kapcsolatos adókat, csökkentették volna a Medicaid állami támogatását és az alacsonyabb jövedelműeknek járó adójóváírásokat. Gyakorlatilag egy 600 milliárd dolláros adócsökkentési csomagot akart átvinni Trump, amellyel a leggazdagabbakon kívül mindenki veszített volna. Az első kudarc után hangzott el Trump elhíresült megjegyzése: „Az egészségügy nagyon bonyolult. Senki nem gondolta volna, hogy ennyire bonyolult lehet.”
Május elejére sikerült olyan szöveget összehozni, amit ha nehezen is, de elfogadott a törvényhozás alsóháza. Az összes demokrata és 20 republikánus is a Trump-féle javaslat ellen szavazott, ám így is átment 217:213 arányban. Ez a változat megtartotta volna az Obamacare több népszerű elemét, ugyanakkor jelentősen visszavágta a társadalombiztosításra szánt állami forrásokat, eltörölt egy sor, az ACA miatt bevezetett adót. A szegényeket a vagyoni helyzettől függő támogatás helyett életkorhoz igazodó adójóváírással segítette biztosításhoz, ami a legszegényebbeknek és a komoly betegeknek a támogatás megvonásával egyenlő. A javaslat ugyanakkor egy sor az Obamacare által bevezetett újítást meghagyott. Így például a biztosítók továbbra sem válogathattak volna az ügyfelek között, és a gyerekek is maradhatnak szüleik biztosításában 26 éves korukig, de az idősebbektől már ötször annyi pénzt engedett elkérni, mint a fiataloktól.
A képviselőház által elfogadott tervezet azonban annyira megosztotta a republikánusokat, hogy alaposan át kellett írni ahhoz, hogy egyáltalán a szenátus elé kerülhessen. A szenátusi verzió még jobban visszavágta a Medicaidre fordított forrásokat és a program bővítését is megszüntetné. A szegényebbek támogatásait immáron nem életkorhoz, hanem jövedelemhez kötné. A középosztályhoz tartozók adókedvezményeit ugyanakkor jelentősen visszavágná a javaslat. A Trump-féle egészségbiztosítás tehát kevesebbeknek és kevesebb állami támogatást helyez kilátásba, mint az Obamacare. A krónikus betegek több védelmet kapnának, mint a képviselőházi verzióban, viszont teljes egészében megszüntetné a születésszabályozási program (Planned Parenthood) támogatását. Noha ebből a programból egy fillért sem költhetnek abortuszra, a konzervatív politikusok mégis attól tartottak, hogy idővel a terhességmegszakításra is mennek állami pénzek.
A gyerekekre kiterjesztett biztosítás volt az Obamacare egyik legnépszerűbb eleme – ezért aztán azt ez a verzió is megtartotta.
A két javaslat távol állt az Obamacare teljes visszavonásától, annak hibáit nem orvosolta, viszont tönkretette volna az ACA elért eredményeit. A támogatások visszavonása és a Medicaid visszavágása annyira megdrágítaná a biztosítást, hogy a CBO számításai szerint 22-23 millió ember esne ki a rendszerből. Ők főleg az alacsonyabb keresetű, vidéken élő, idősebb amerikaiak közül kerülnek ki – akik Trump szavazóinak derékhadát alkotják. A tízmilliók kiesése, a kötelező biztosítási elemek eltörlése és a Medicaid visszavágása azt okozná, hogy az USA egészségügyi kiadásai ismét gyors emelkedésnek indulnak, és elvész az a 940 milliárd is a költségvetésből, amelyet az Obamacare spórolt volna meg az első tíz évben.
A folyamatos alkudozások ellenére június végén még annyi támogatót sem sikerült a törvénytervezet mögé állítani a szenátusban, hogy a tervezetet egyáltalán vitára lehessen bocsátani, így a szavazás lehetősége föl sem merült. Július közepére tovább csiszoltak a szövegen, ám több republikánus szenátor azonnal jelezte, így sem szavazza meg a Trump-féle egészségügyi törvényt. Ekkor Mitch McConnell, a szenátus republikánus többségének vezetője kiadott egy közleményt, miszerint „sajnálatos módon immár nyilvánvaló, hogy kudarcot vallott az Obamacare visszavonása, és azonnali pótlása nem jár majd sikerrel”. Trump még ekkor is próbálta meggyőzni a szenátorokat, és azt is belengette, hogy az új törvényjavaslat kidolgozásába a demokratákat is bevonnák – pedig ezt korábban kategorikusan kizárta.
Így már az is siker, hogy a múlt héten egyáltalán sikerült vitára bocsátani a republikánus törvénytervezetet. Kedden a szenátorok 50:50 arányban szavaztak a vitáról, végül az alelnök Mike Pence 51. szavazata volt a döntő. A 100 fős testületben 52 republikánus, 46 demokrata és két független szenátor ül, az Obamacare visszavonásához pedig legalább 60 szavazat kellene. Az éjszakába nyúló tárgyalások után sem sikerült ezt összehozni, mindössze 43 szavazat jött össze. Próbálkoztak egy újabb változattal is (amely eltörölné a biztosítás kötelező jellegét, az Obamacare által kivetett adókat, és az államok dönthetnének, hogy a biztosításokból kiveszik a reform által kötelezővé tett szolgáltatásokat), amelynek következményeként legalább 15 millió amerikai veszítené el biztosítását, a többieknek pedig átlag 20 százalékkal emelkedne a biztosítási díja. Ez a skinny repeal (csontsovány visszahívás) névre hallgató variáns annyira vázlatos javaslat, hogy ebben a formájában alkalmazhatatlan, még a pontos költségvetési hatásait sem számolták ki. Ha mégis megszavaznák, úgy a részletek kidolgozása a képviselőház és a szenátus közötti tárgyalásokon dőlne el. Mivel mindkét testület vezetője republikánus (Paul Ryan és Mitch McConnell), ez teljesen átláthatatlan folyamat lenne, még szakértők bevonására sem volna szükség, így a lehető legrosszabb forgatókönyv valósulhatna meg.
Múlt szerdán 55:45, csütörtökön pedig 51:49 arányban szavazták le e változatot nem mindennapi körülmények között. Volt olyan szenátor, aki már eleve párnával érkezett az ülésterembe, a koponyaműtéte után Washingtonba utazó John McCain szenátor pedig drámai beszédet tartott, és korábbi ígéretével ellentétben az Obamacare visszavonására szavazott; az utolsó pillanatig ugyanerre próbálta rávenni a vonakodó republikánus szenátorokat. Trump pedig, miután beszólt a nem megfelelően szavazó republikánusoknak, ismét arról kezdett beszélni, hogy csak ki kell várni, míg az Obamacare magától összeomlik.
Nem kizárt tehát, hogy fogadkozásai ellenére Trump tényleg elengedi a témát, amely ráadásul a közvélemény-kutatások szerint a republikánus szavazókat Obama távozása óta egyre kevésbé érdekli. Úgy tűnik, ellenzékben az Obamacare kritikája inkább csak az elnökkel szembeni elégedetlenség kifejezésének egy formája volt. A demokraták viszont mind érdeklődőbbek az Obamacare iránt, mert ahhoz, hogy meg tudják védeni az intézkedést, jobban meg kell ismerniük. A RealClearPolitics felmérése szerint 2010 óta mindvégig enyhe többségben voltak az Obamacare ellenzői – a fordulat idén januárban következett be, azóta a lakosság többsége inkább támogatja a reformot (az amerikaiak 42 százaléka törölné el, míg 46 százalék inkább megtartaná). A fordulatban az is szerepet játszhat, hogy egyre több republikánus jön rá: tulajdonképpen jól járt az Obamacare-rel, és annak visszavonása helyett csak kisebb korrekciókat tart szükségesnek.
Az Obamacare visszavonása körüli pancserkedés viszont egy egészen más problémára is rávilágít, méghozzá a Trump-adminisztráció alkalmatlanságára. Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász arról írt, hogy mélyen megdöbbentették a vezető republikánus politikusok azon nyilatkozatai, miszerint ők tényleg azt hitték: az Obamacare visszavonása gyors és egyszerű lesz, február végére túl is lesznek az egészen. A kudarc nemcsak azt mutatja, hogy a Trump-adminisztráció naiv és felkészületlen, hanem azt is, hogy képtelen kormányozni. E. J. Dionne, a Washington Post publicistája pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy a múlt héten a republikánus politikusok tudatosan áthágtak minden kormányzási normát, és a vitákat nem demokratikus keretek között akarják rendezni, hanem olyan „háborús” körülményeket teremtettek, ahol csak az ellenzék teljes visszavonulása az elfogadható eredmény. Ezzel pedig az ország olyan közel került ahhoz, hogy átlépje a demokráciát az autokráciától elválasztó vonalat, mint még soha a történelme során.
| Medicare és Medicaid A két nagy állami egészségbiztosítás 1965 óta létezik az Egyesült Államokban. A Medicaid kifejezetten az alacsony jövedelműeket és bizonyos fogyatékossággal élőket célozza. A szövetségi állam és a tagállamok közösen finanszírozzák, ám a tagállamok menedzselik, így az ACA előtt minden államban mások voltak a bekerülés feltételei. A Medicaid korábban csak a legszükségesebb ellátásokat fedezte. A New England Journal of Medicine-ben publikált 2013-as tanulmány szerint a Medicaid olyan rossz feltételeket garantált, hogy ügyfelei semmivel nem jártak jobban, mint azok, akiknek egyáltalán nem volt biztosításuk. Az Obamacare egyik legnagyobb vívmánya a Medicaid kibővítése és színvonalának megemelése. A Medicare a 65 év felettieknek és bizonyos krónikus betegségben szenvedőknek szóló biztosítás, az állam részben magánbiztosítókkal közösen garantálja az ellátást. A Medicare-t a munkavállalók adóiból tartják fenn, 3-4 százalékot vonnak le mindenkitől, a jobb csomagok eléréséhez pluszbefizetéseket lehet vállalni. |
