Olaszországban sem kell már szabadtéren maszkot hordani

  • MTI/narancs.hu
  • 2021. június 28.

Külpol

De zárt térben még hordani kell.

Egész Olaszországban szájmaszk nélkül lehet az utcákon közlekedni hétfőtől, miután minden tartományban feloldották az ősztől érvényes járványkorlátozásokat.

 Az egészségügyi hatóságok arra kérték a lakosságot, mindenki továbbra is hordja táskájában, zsebében a maszkot, amelynek viselete továbbra is kötelező zárt térben, vagyis az üzletekben és a közlekedési eszközökön is. Azokon kívül tanácsolt a szájmaszk viselete az emberekkel teli szabadtéri helyszíneken is, ahol tömörülés keletkezhet.

 A szájmaszk használat október vége óta volt kötelező szabadtéren, de az olaszok többsége tulajdonképpen utoljára tavaly nyáron ment utcára maszkviselet nélkül.

Olaszország összes régiója úgynevezett fehér színű zónába lépett át hétfőtől, ami a járványkorlátozások eltörlését jelenti. Az esti kijárási tilalmat már június 21-én feloldották.

 Néhány város továbbra is kivételt képez, mivel a nem kedvező járványmutatók miatt továbbra is érvényesek az óvintézkedések, például az umbriai Norciában, ahol továbbra is kötelező a szabadtéri szájmaszk-használat.

Az egészségügyi tárca adatai szerint 49,8 millióan kaptak már védőoltást, közülük 17,7 millióan második adagban is részesültek, vagyis a lakosság 32,9 százaléka van már átoltva. A naponta végzett mintegy 200 ezer teszten kevesebb, mint ezer új esetet szűrnek, az új betegek között a Delta-variáns egy hónap leforgása alatt megközelítette a húsz százalékos arányt. A vírus-mutáció tetőzése az előrejelzések szerint augusztusban várható Olaszországban.

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.