Görög választások

Omlásveszély

  • - kovácsy -
  • 2012. június 10.

Külpol

A parlamenti választásokat megelőző közvélemény-kutatások jelezték ugyan, hogy átalakulóban vannak az ország pártpolitikai erőviszonyai, az eredmények azonban túltettek minden várakozáson.

A két (eddigi) nagy párt, a több mint három évtized óta felváltva kormányzó jobbközép Új Demokrácia (ND) és a balközép Pánhellén Szocialista Mozgalom (Paszok) még úgy sem tudta együttesen megszerezni a mandátumok többségét, hogy az előbbi a legtöbb szavazatot szerzett politikai erőként eleve ötven extra parlamenti helyet kapott. (Ez a sajátos bónuszrendszer elvileg a törvényhozás működőképességének biztosítását célozza.) Márpedig az ND vezetője, Antonisz Szamarasz arra számított, hogy a leendő kormány az ő vezetésével alakul meg, a 2009-es választásokat nagy többséggel megnyerő Paszok pedig legfeljebb alárendelt szerepet játszhat az ország irányításában. Ezt a reményt a választók olyannyira nem osztották, hogy az ND a szavazatok 18,9, a Paszok csak 13,2 százalékát szerezte meg. Ez pedig egyértelműen annak a következménye, hogy a két nagy párt fogcsikorgatva bár, de együttesen elkötelezte magát az EU bizottsága, az Európai Központi Bank és az IMF (helyi kifejezéssel a "trojka") által az adósságválság enyhítésére összeállított mentőcsomag feltételeinek teljesítése mellett. A görögök többsége viszont most látványosan megmutatta, hogy elege van a megszorításokból, amelyeknek nem látja sem a végét, sem az áldásos következményeit. Emellett kifejezésre juttatták persze azt is, hogy magából a rendszerből is elegük van, amelyet áthat a két nagy párthoz köthető korrupció, az adóelkerülés, a rossz hatékonyság, ami az eladósodáshoz és így a megszorításokhoz vezetett.

A tiltakozás mértékét már a 65 százalékos részvételi arány is jelezte (jóllehet elvileg büntetés terhe mellett kötelező szavazni), az pedig napnál is világosabban, hogy a szavazatok mintegy kétharmadát - részben eddig a parlamentbe be sem került -

tiltakozó mozgalmak

kapták. Mind közül a legsikeresebb a Radikális Baloldali Koalíció (Sziriza) volt, amely 2009-es eredményét megnégyszerezve a szavazatok 16,9 százalékát szerezte meg. Főleg a kiábrándult Paszok-szavazók sorakoztak föl a lendületes és radikális, vagány és fiatalos imázzsal dolgozó Alexisz Ciprasz mögé, aki az aktuális - márciusban elfogadott - mentőcsomag radikális újratárgyalását, a megszorítások végét, a jobb élet küszöbön álló lehetőségét ígéri, miközben Görögországot továbbra is benn tartaná az euró-övezetben. Elképzeléseinek gyakorlati részleteiről azonban alig lehet tudni valamit. Mindenesetre biztos benne, hogy az EU úgysem engedné el Görögország kezét, vagyis a megszorító csomag Görögország-szerte gyűlölt "védnöke", Angela Merkel majdcsak engedni fog. Egyébként a Paszok híveit is Merkellel riogatta, mondván, hogy aki az Evangelisz Venizelosz vezette szocialistákra szavaz, az valójában a német kancellárra voksol.

Az athéni parlamenti szabályoknak megfelelően Papuliasz államfő először az ND vezetőjét bízta meg kormányalakítással, akinek fél napra sem volt szüksége ahhoz, hogy a várakozásoknak megfelelően passzoljon, miután nem sikerült a Paszok mellé harmadik koalíciós jelentkezőt találnia. A legesélyesebbnek a Demokratikus Bal (Dimar) tűnhetett volna, ez a párt ugyanis nem csupán EU-elkötelezett, de a mentőcsomag végrehajtását is támogatja - bizonyos, a munkavállalói érdekeket előtérbe helyező módosításokkal. Fotisz Kuvelisz pártvezető azonban elutasította az ajánlatot - ahogyan Ciprasz is, akinek a bevonása a jelzett alapvető nézetkülönbség miatt kissé meglepő lett volna. 19 mandátummal bejutott viszont a parlamentbe egy, a vártnál jobban szereplő liberális párt, a Demokratikus Szövetség (Diszi), amelynek a vezetőjét, Dora Bakojanniszt 2010-ben azért zárták ki az ND-ből, mert megszavazta az első mentőcsomagot - nem tudni, hogy tárgyalt-e vele is Szamarasz.

Lapzártánk idején viszont éppen a szavazati arányok rangsorában a második helyen álló Ciprasz tesz kísérletet a kormányalakításra. ' értelemszerűen a mentőcsomag ellenében keres maga mellé partnereket. Szóba jöhetnek a Független Görögök, akiknek - szemben a Diszi vezetőjével - azért kellett távozniuk a közelmúltban az ND soraiból, mert nem szavazták meg az új mentőcsomagot. Ők inkább Moszkvával (!) paktálnának Brüsszel helyett. Elvileg szóba jöhetnének az őskommunisták, ők viszont senkivel sem akarnak tárgyalni, miközben persze utálják a mentőcsomagot, az EU-t és minden egyebet, továbbra is a marxizmus-leninizmus zászlaját lengetve a szavazók 8,5 százalékának helyeslése mellett. Aztán ott van még a bevándorlók kitoloncolását sürgető erőszakos, külsőségeiben önfeledten náci Hriszi Avgi (Arany Hajnal). Hétszázalékos eredményét főleg annak köszönheti, hogy az elmúlt években a kormányok semmit sem tettek a nagyszámú - jelentős részben illegális - bevándorló megjelenése következtében elgettósodó athéni negyedek szociális problémáinak megoldása érdekében.

Ha Ciprasz is kudarcot vall, Venizelosz a következő a sorban, utána viszont legfeljebb a köztársasági elnök futhat még egy kört, mielőtt újból választásokat írnak ki. Ennél rosszabb pedig csak az lehet, ha ebben az esetben még tovább nő a protestszavazók aránya. Május folyamán ugyanis a trojka a tervek szerint áttekinti a megszorító csomag keretében rögzített intézkedések eredményeit, és ettől függ a következő utalandó részlet sorsa. Ciprasz ebben az összefüggésben abban bízik, hogy az új francia elnök, Francois Hollande hivatalba lépése megváltoztatja az uniós játékszabályokat, és az EU gazdaságpolitikája a megszorításoktól a gazdaságélénkítés felé mozdul el. De még ha ebben téved is, abban azért a szükségintézkedéseket elutasító, viszont a közös valuta fenntartását támogató nagyszámú görög szavazóval együtt okkal reménykedhet, hogy az EU nem engedi el az ország kezét, hiszen önnön gazdasági életképességét kérdőjelezné meg ezzel.

Neked ajánljuk