Rácz András: „Ez a vétó erkölcsileg teljesen vállalhatatlan”

  • narancs.hu
  • 2022. december 6.

Külpol

De stratégiailag és politikailag is elhibázott döntés a szakértő szerint. 

Kedd délelőtt Varga Mihály pénzügyminiszter megvétózta, hogy 18 millió euró értékben az EU kedvezményes hitelt nyújtson Ukrajnának. Egyedül a magyar kormány emelt vétót, a többi 26 ország egyetértett a javaslattal.

Rácz András Oroszország-szakértő a Facebookon reagált a hírre. Azt írta, ez az első eset, hogy a magyar kormány nem csak fenyegetőzött és időt húzott a vétóval, hanem meg is lépte azt, de több súlyos probléma is van ezzel.

Egyrészt „ez a vétó teljesen elhibázott olyan értelemben, hogy egyszerűen nem elég erős. Ez a vétó ugyanis valójában nem fogja megakadályozni, hogy Ukrajna uniós pénzhez jusson.” Így azonban „a magyar kormány úgy vonja magára a vétó minden politikai és erkölcsi költségét, hogy valójában még csak stratégiai kárt sem tud okozni vele, hiszen nem tudja megakadályozni, hogy Ukrajna uniós pénzhez jusson”. Ez a  vétó a szakértő szerint nem marad következmények nélkül: „most, amikor zajlik a jogállamisági eljárás és euromilliárdok sorsa a tét, [nem] az a felelős magatartás, hogy belevétózunk az Ukrajnának szánt segélybe”.

Rácz szerint a vétó erkölcsileg is vállalhatatlan, ráadásul a kormány indoklása, hogy mi majd külön támogatjuk Ukrajnát, terelés: „egy bilaterális alapon adott hitel ugyanis teljesen másképp működik, mint egy össz-EUs hitel”. Az EU-s hitel jogállamisági és korrupcióellenes intézkedésekhez kötné az ukránoknak nyújtott hitelt, míg a magyar hitellel kapcsolatban épp attól tartanak, hogy azt a magyar kormány nyomásgyakorlásra használná, hogy „a kormányzathoz közelálló üzleti/politikai köröket hozzon helyzetbe Ukrajnában”.

Rácz szerint „a mai vétó a magyar külpolitika jelentős, korábban nem látott mélypontjának tekinthető”, amit legfeljebb december 15-én, az EU-s állam- és kormányfők tanácsán lehet majd korrigálni.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.