A katolikus egyházat bemutató filmek is jellemzően ezt a sémát veszik át: van egy minden korábbinál romlottabb, káoszba fulladó világ (ez bármely korra ráfogható), maga a háborgó óceán, amelynek partján ezeréves sziklaként magasodik Szent Péter egyháza; a kérdés az, hogy álljon csak ott továbbra is, ragaszkodva értékeihez, ezzel kockáztatva, hogy a víz belepi, vagy építsenek belőle egy új templomot (gátat, esetleg hidat), ám ekkor menthetetlenül darabokra kell törni, mielőtt új formát kapna.
Abban tehát, hogy a Konklávé ehhez az ősi ellentéthez nyúl, a világon semmi újdonság nincs, főleg öt évvel A két pápa után, amelyben Benedek és Ferenc pápa beszélgettek kedélyesen. Ezúttal viszont a nyomozásé és ármánykodásé a főszerep. Meghalt az egyházfő, pápaválasztás jön. Sorban érkeznek a tekintélyes urak a Sixtus-kápolnába (a Vatikán nemcsak a turistáknak tiltja itt a fotózást: az 1965-ös Agónia és extázistól kezdve Az ifjú pápán át a Konklávéig mindegyik produkciónak fel kellett építenie a maga kápolnáját, jellemzően a közeli Cinecittàban). A procedúrát a pápa egyik bizalmasa, Lawrence bíboros (Ralph Fiennes) vezeti. Mint minden hitügyi film főszereplője, ő is kétkedő hős: épp lemondani készült, mielőtt ölébe hullott a feladat. Hamarosan azonban kénytelen nemcsak saját kételyein, de az ezeréves előírásokon és a még megkövültebb szokásjogokon is átlendülni: sorra hullanak ki a csontvázak a legesélyesebb jelöltek szekrényéből, ráadásul feltűnik a semmiből egy rejtélyes bíboros, akinek létezéséről eddig senki sem tudott.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
