Film

Papírpapság

Edward Berger: Konklávé

Kritika

Tradíció és haladás – a művészetektől a politikáig évszázadok óta ez a kettő harcol egymással, miközben a békésebb időszakokban jinként és jangként egészíthetik ki a másikat.

A katolikus egyházat bemutató filmek is jellemzően ezt a sémát veszik át: van egy minden korábbinál romlottabb, káoszba fulladó világ (ez bármely korra ráfogható), maga a háborgó óceán, amelynek partján ezeréves sziklaként magasodik Szent Péter egyháza; a kérdés az, hogy álljon csak ott továbbra is, ragaszkodva értékeihez, ezzel kockáztatva, hogy a víz belepi, vagy építsenek belőle egy új templomot (gátat, esetleg hidat), ám ekkor menthetetlenül darabokra kell törni, mielőtt új formát kapna.

Abban tehát, hogy a Konklávé ehhez az ősi ellentéthez nyúl, a világon semmi újdonság nincs, főleg öt évvel A két pápa után, amelyben Benedek és Ferenc pápa beszélgettek kedélyesen. Ezúttal viszont a nyomozásé és ármánykodásé a főszerep. Meghalt az egyházfő, pápaválasztás jön. Sorban érkeznek a tekintélyes urak a Sixtus-kápolnába (a Vatikán nemcsak a turistáknak tiltja itt a fotózást: az 1965-ös Agónia és extázistól kezdve Az ifjú pápán át a Konklávéig mindegyik produkciónak fel kellett építenie a maga kápolnáját, jellemzően a közeli Cinecittàban). A procedúrát a pápa egyik bizalmasa, Lawrence bíboros (Ralph Fiennes) vezeti. Mint minden hitügyi film főszereplője, ő is kétkedő hős: épp lemondani készült, mielőtt ölébe hullott a feladat. Hamarosan azonban kénytelen nemcsak saját kételyein, de az ezeréves előírásokon és a még megkövültebb szokásjogokon is átlendülni: sorra hullanak ki a csontvázak a legesélyesebb jelöltek szekrényéből, rá­adásul feltűnik a semmiből egy rejtélyes bíboros, akinek létezéséről eddig senki sem tudott.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.