Sanghaj minden hivatalos kapcsolatot megszakított Prágával

  • narancs.hu
  • 2020. január 14.

Külpol

A cseh főváros bűne az volt, hogy testvérvárosi egyezményt írt alá Tajpejjel.

A sanghaji kormányzat szigorú hangvételű közleményt jelentetett meg honlapján, melyben úgy fogalmaz: „a prágai városvezetés Tajvant és más, Kína központi érdekeit érintő kérdéseket illetően is több alkalommal tett elhibázott lépéseket, melyekkel durván beavatkozott Kína belügyeibe, és nyíltan megkérdőjelezte az egy Kína elvét.”

A két város közötti hivatalos kapcsolatok azonnali hatállyal történő megszakítását a sanghaji vezetés azzal indokolta, hogy a fentiek fényében a kapcsolatok politikai feltételei és alapjai már nem állnak fenn – tudtuk meg az MTI tudósítójától.

A renegát polgármester

A döntéssel egyidejűleg Sanghaj felszólította Prágát, hogy tartson bűnbánatot és térjen vissza az egy Kína elvéhez, azaz tegyen úgy, mintha Tajvan nem is létezne. Zdenek Hrib prágai polgármester hétfőn írt alá testvérvárosi egyezményt, valamint további, kulturális és turisztikai megállapodásokat Ko Ven-je tajpeji polgármesterrel.

A prágai polgármester többször is keresztbe tett már hazája terveinek, amely szorosabbra fűzné a kapcsolatot a nem kifejezetten demokratikus Kínával. Tavaly októberben például megszüntette testvérvárosi kapcsolatát Pekinggel. A döntést ekkor azzal indokolta, hogy a 2016-ban, még elődje által aláírt testvérvárosi egyezményben foglaltak szerint Prágának meg kellett volna kérdőjeleznie Tibet és Tajvan függetlenségét.

Mi a baja Kínának?

Tajvannak 1949 óta saját politikai irányítása van, de Peking az „egy Kína elv” alapján saját területének tekinti. Tajpej és Peking között akkor vált igazán fagyossá a kapcsolat, amikor a tajpeji kormányzat elutasította az 1992-ben elfogadott „egy Kína” elvét magában foglaló egyezményt. A kínai kormányzat azóta diplomáciai eszközökkel és gazdasági nyomásgyakorlással igyekezett korlátozni Tajvan mozgásterét a nemzetközi színtéren, de rendszeresen tart hadgyakorlatokat is a sziget közvetlen közelében.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.