A német nézőknek évtizedeket kellett várni, hogy amerikai mintára náluk is rendezzenek tévés politikai párbajt. Vasárnap este a német televíziózás történetében először Schröder kancellár (SPD) és kihívója, Stoiber (CDU) megtette ajánlatát.Már májusban eldőlt: a választások előtt egy hónappal a kereskedelmi csatornák (SAT 1, RTL), két héttel később pedig a közszolgálati televíziók (ARD, ZDF) láthatják vendégül a jelölteket. Noha a század árvize végső soron elment volna vis maiornak, mégse várakozott magányosan egyik aspiráns sem valamelyik egyetem előadójában, már csak azért sem, mert a párbajt a szervezett közönség kizárásával egy televíziós stúdióban tartották. Az árvíz a kancellárnak kapóra jött: a múlt heti közvéleménykutatási adatok szerint
Schröder sikeresen menedzselte
a krízishelyzetet, és ennek köszönhetően faragott hátrányából az SPD. (Lásd korábbi írásunkat: Burkuskeringő, Magyar Narancs, 2002. augusztus 15.) A sajtó rögtön tudni vélte: a megáradt Elba Schröder malmára hajtotta a vizet, miközben Stoiber őrlődhetett, hogy mit lépjen azon kezdeményezésre, amely egy évvel elhalasztja az adóreform rég esedékes folytatását, és az így megtakarított pénzt teljes egészében a keleti tartományok katasztrófa sújtotta vidékeinek újjáépítésére fordítja. Az is kiderült, hogy híres "kompetencia-teamjében" Stoibernek nincs embere a környezetvédelemre, így jobb híján magát nevezte meg, aki őrködni fog a CO2-kibocsátás értékein.
A tévés vita idejére a szociáldemokraták nagyjából beérték az uniót, s az összecsapástól sokan várták a kancellár feltámadását is. Ellenfele élcelődést kiváltó médiajelenség; korábban úgy generált nézettséget, hogy hozzászólásaiban szignifikánssá emelte az "äh"-zést (németben a h-t nem ejtjük), és mondat közben bármikor képes volt elmélázni. A héten tanácsadói többször rángatták el mondatai elől, legalább árvízügyben ne keltsen hullámot, és hagyja magát trenírozni a vasárnapi show-ra. Annál is inkább, mert szakértők szerint Stoiber számára már egy kis arányú vereség is a győzelmet jelentette volna.
"Üzenetértéke" volt az autós érkezésnek is: a kancellár, az egykori alsószász miniszterelnök Merci helyett a wolfsburgi "népautón" jött, a jelenlegi bajor prezident pedig James Bond aktuális csúcsmodelljével állított be. Schröder vörös nyakkendője Horn Gyulának sem állhatott volna jobban; igaz, bordeaux-i vörösnek hatott a blue boxban, ami az öregedő popsztárokat ugyan megfiatalítja, ám itt újra ráirányította a figyelmet a régi Bild-Zeitung-vitára, miszerint
Schröder vagy Stoiber festeti-e a haját,
és mi van, ha egyik se, vagy ha csak Stoiber?
Hibát, és ezt a kezdeti tapogatózásokból látni lehetett, csak a privátszolgáltatók követtek el. Ahelyett, hogy Bärbel Schäfer vagy Alexander Hold bíró saját adójukon futó tévéshow-jából lesték volna el, hogyan kell egymásra uszítani két embert, a két párbajhős eleinte csak a kamerának beszélt; Stoiber ráadásul még azt sem találta. Egy ízben az egyik műsorvezető figyelmeztette is, ha már Schröder egyik állítására válaszol, nyugodtan forduljon ellenfele felé. A vita "szabálykönyve" gyakorlatilag kizárta, hogy a kancellárjelöltek egymást kérdezzék, de lehetővé tette azt, hogy ne ragadjon le már a harmadik témánál az eszmecsere. A feszes tempónak köszönhetően így elég sok mindent sikerült szóba hozni nettó 75 perc alatt, ám az adás csak akkor vált kevésbé unalmassá, amikor Schröder, megszegve az előre lefektetett szabályokat, néhányszor közvetlenül fordult kihívójához. A vita nem tartogatott meglepő fordulatokat: sejteni lehetett, hogy a prímet az adó-, a munkaerő-piaci és az iraki kérdés viszi, feltűnő volt viszont a kihívó agilitása, támadókedve. Schröder Stoiberrel szemben defenzívnek tűnhetett, ritkábban személyeskedett, érveit a játékvezetőknek (kvázi a tévénézőknek) tartogatta. Adta a nyugodt államférfit, csak éppen - hogy magyar párhuzamot hozzunk - elhagyta Orbán modorosságát, fölényességét és kioktató stílusát.
Stoiber önmagához képest briliánsan
teljesített, igaz, amikor támadásba lendült, minden hangsúlyt ritmusos fejmozgással nyomatékosított, miközben szétfeszített ajkaival gúnyos mosolyt formált, így nem lehetett eldönteni: most egy stréber referál vagy egy docens tart előadást. Hitelesnek inkább az álmos tehénszempillantásokat vető kolléga közérthető statementjei tetszettek, főleg mert gesztusai is lezserek maradtak.
Mindkét politikus szájából elhangzott pár populista megjegyzés és féligazság (lásd adófajták), árnyaltabban mégis Schröder fogalmazott. Az üzenetek szintjén is: ami Stoibernél a konjunktúra felpörgetése, a munkanélküliség csökkentése, az Schrödernél a gazdasági ésszerűség és ökológiai érzékenység balansza. A németek vajon vevők-e az utóbbira is? A nők nyelvén mindenesetre jobban ért a kancellár: az egyetlen bulvárkérdésre, mit gondol felesége (politikai) szerepvállalásáról, az unalmasan hagyományos férjet megtestesítő Stoiberrel szemben Schröder negyedik neje politikai affinitását ízlése szerintinek tartotta. A német társadalom többségét képviselő nők esetében ez több egy nőnapi bóknál is.
Aki a vita után inkább Stoibernek adja a vasárnapi partit, azt elvakította a jelölt szokatlan vehemenciája. A hétvégi második vitára Schröder kancellárnak is jobb formába kell lendülnie. Ne feledjük: a német választók négytizede még nem döntött, ráadásul e negyven százalék legalább fele valószínűleg el is megy majd szavazni.
Bogár Zsolt
