Százezrek tüntetnek a nyugdíjkorhatár emelése ellen Franciaországban

  • narancs.hu
  • 2023. február 11.

Külpol

A francia kormány 62-ről 64 évre emelné a nyugdíjkorhatárt.

Januárban három napos sztrájkkal tiltakoztak a francia szakszervezetek, most pedig több százezren vonultak utcára szombaton a nyugdíjreform ellen. A Reuters tudósítása szerint Emmanuel Macron francia elnök úgy nyilatkozott, az új törvény – amelynek értelmében 62-től 64-re emelnék a korhatárt – elkerülhetetlen, ha meg akarják őrizni a nyugdíjrendszer stabilitását.

A belügyminisztérium közlése szerint nagyjából 963 ezer ember tiltakozott ma országszerte, tizedük, 93 ezer ember Párizsban. Ez azt jelenti, hogy a tiltakozások ereje még nőtt is egy kicsit a januári 80 ezres felvonuláshoz képest. A szakszervezetek a párizsi tüntetők számát jóval magasabbra, 500 ezer főre becsüli.

„Ha nem hallják meg, mi történik az utcákon, mi történik az emberekkel, akkor nem kell meglepődni, ha a tiltakozások elsöprő méretűek lesznek” – mondta a Reutersnek egy tüntető, a 43 éves Delphone Maisonneuve, aki ápolóként dolgozik.

A tüntetések békések, legalábbis a franciákhoz képest: egy autót és néhány kukát felgyújtottak, a rendőrség pedig könnygázzal és füstgránátokkal igyekszik letörni a megmozdulás radikális hangjait.

Az OECD-országok közül a franciák élik a leghosszabb nyugdíjas éveket, és a felmérések szerint az embereknek eszük ágában sincsen lemondani erről a privilégiumról.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.