Egy startup bemutatkozását hallgatom Rotterdamban: az ambiciózus ifjú cégtulajdonos olyan digitális platformot akar létrehozni, amely a Hollandia és Belgium közötti banki átutalások idejét egyetlen percre rövidítené. Nem nagy dolog – azt leszámítva, hogy a Forward Incubator, azaz inkubátorház bemutatónapján csak olyan kezdő vállalkozók lépnek fel, akik elnyerték a menekültstátuszt, és ebben a minőségükben Hollandia védelmét élvezik.
Menekülteket befogadni lehet jó üzlet is, hiszen még a gazdag országok sem tudják megújítani elöregedő munkaerő-állományukat kizárólag szelektált, vízummal érkező bevándorlókkal. Hollandia vagy Németország lényegesen előrébb járnak a menekültek befogadásában és integrálásában, mint Magyarország, noha relatíve kisebb szükségük van rá, mint elnéptelenedő hazánknak.
Így működik a modell
A Forwardot két fiatal közgazdász, a holland Diederick van der Wijk és luxemburgi Laura di Santolo alapították három éve, éppenséggel oroszországi élményük alapján: egy ottani, árvaságban felnőtt fiatalokat a vállalkozói életbe integráló program sikerén felbuzdulva kezdtek el menekülteket istápolni Amszterdamban és Rotterdamban. Az általuk kidolgozott speciális program a más üzleti kultúrájú országokból érkező, és háborúban, menekülttáborokban traumatizált embereknek kínál lehetőséget az önbizalmuk visszanyerésére, a leendő vevőkkel, beszállítókkal és alkalmazottakkal való interakció gyakorlására, üzleti tervük finomítására és vállalkozásuk beindítására. Az első 32 felkarolt jelöltből a többség vállalkozása már működik, sőt átlagosan majdnem még egy munkahelyet teremtettek. Ezzel pedig jelentős szociális kiadásokat spóroltak meg a befogadó önkormányzatoknak. Az első vállalkozások exportálni is fognak, mégpedig új piacokra, hiszen a menekült mérnökök, agrár szakemberek sokkal jobban tudják, hogy a Közel-Kelet és Afrika mely részén milyen holland high tech alkalmazások adaptálására volna igény.
Mohammad al Fakee vállalkozása, a Green Wheel Tech például holland öntözéstechnikát ötvöz napenergiával, és Kelet-Afrikában próbál megkapaszkodni. Ez nem csak azért jó üzlet, mert a kínai terjeszkedés célpontjába került Kelet-Afrikában nyit új piacokat a holland technológiának, hanem azért is, mert a menekülést kiváltó egyik fontos tényezőt, a használható termőföldekért folytatott erőszakos harcot és az éhínséget igyekszik kiiktatni. És persze új életcélt, egzisztenciát ad egy kiváló fiatal szakembernek, aki rosszkor, rossz helyen vágott neki az életnek, és Hollandiába kényszerült menekülni.
A Forward nonprofit társadalmi vállalkozás, amely pályázati pénzeket használ fel; programja angol nyelvű, és csak menekültstátusszal rendelkező vállalkozni vágyók számára érhető el. (Emiatt a balkáni vagy a volt szovjet államokból érkező, egyébként hátrányos helyzetű bevándorlók nem is lehetnek a kliensei.) Az angol nyelv használatának praktikus okai vannak – magyarázza a kérdésemre Laura di Santolo. Az amszterdami programban részt vevők kilenc, a rotterdamiak öt különböző nyelvet beszélnek, az egyetlen összekötő nyelvük az angol. Bár a többségük arabul is tud, a hollandiai vállalkozóvá váláshoz igazából a holland és az angol kell. Egy részük eleve nemzetközi piacra szeretne értékesíteni, és a Forward munkatársainak a többsége sem holland anyanyelvű – mégis, a program minden résztvevője tanul hollandul, hiszen itt képzelik el a jövőjüket, és szeretnének holland állampolgárságot szerezni. A Forward ebben azzal segíti őket, hogy a szervezet intézi a holland nyelvű hivatalos levelezésüket, és a fontos üzleti dokumentumokat is ők fordítják hollandra.
Az inkubátorház fantasztikus hálózatot épített kuncsaftjai köré. A Rotterdam School of Management hallgatói szakmai gyakorlaton vesznek részt a vállalkozásokban – így ők a globális munkaerőpiacba kóstolnak bele, hiszen általában idegen kultúrájú főnökeik lesznek, a menekült-vállalkozók pedig a holland munkaerővel való kommunikációban és csapatépítésben pallérozódnak. Hollandia legnagyobb presztízsű alapítványai éppúgy a támogatók között vannak, mint piacvezető élelmiszeripari, gyártó vagy szolgáltató cégek, bankok, vagy olyan globális vállalatok, mint a McKinsey Corporation tanácsadó cég, vagy a Linklater jogiiroda-hálózat. Ezek stratégiai tanácsokkal, a szükséges, például banki engedélyek beszerzéséhez kellő jogi szakmunkával, hitellel, vagy termékfejlesztőikkel való konzultációval egyengetik az újonnan jöttek útját.
A Forward programját az is segíti, hogy a föderális gyökerű Hollandiában a szociális és a foglalkoztatáspolitika nagyrészt önkormányzati hatáskörben van. Amszterdam és Rotterdam gazdasága GDP-ben mérve külön-külön is Magyarország-méretű, ezért mindkét városnak komoly gazdasági kormányzata van. A hagyományosan baloldali vezetésű Amszterdam a menekültválság kezdetén bőkezűen támogatott különféle civil kezdeményezéseket, ám ezek közül számos csak vitte a pénzt, és gyakran sikertelennek is bizonyult. Itt a közigazgatás a maga kezébe vette a menekültkérdés sok vetületét, és inkább a szociális munkára fókuszál – amitől kissé idegen a Forward megközelítése. A hagyományosan jobboldali és immár negyedrészben muszlim lakosságú Rotterdam viszont nem törekszik arra, hogy önálló menekültpolitikát vigyen, és etnikai alapú programokra sem ad szívesen pénzt. Itt az elsősorban üzleti szemléletű inkubátor jobban megtalálta a helyét a városi programokban, és jelentős támogatást kap az önkormányzattól. A rotterdami városi vezetés az integrációs programok sikerét abban méri, hogy a menekült hátterű vállalkozók saját lábra állása, és az általuk teremtett munkahelyek mennyi szociális kiadást spórolnak meg a városnak. Ebben pedig remekek a Forward mutatói.
A Forward tehát egyszerre lát el szociális és üzleti funkciót – a szokásos start-up inkubátoroktól eltérően olyan vállalkozásokat is felkarol, amelyekben nincs óriási növekedési potenciál, „csak” annyi, hogy néhány támogatott menekültből előbb-utóbb adófizető hollandiai munkaadó lesz. Sam például „csak” egy szíriai éttermet szeretne működtetni egy olyan hollandiai kisvárosban, ahol még nincs igazi arab étterem. Ohmar Ahmad egy kis ügynökséggel próbálkozik, amely Rotterdam több száz mediterrán éttermének a marketingjét vinné. Elian Alzukimi kilencéves kora óta dolgozik: a különböző befogadó országokban, menekülttáborokban mindenféle munkát elvállalt, de igazán a festés tölti el örömmel. Miután sikeresen eladott néhány nagyobb festményt a berlini és a rotterdami Hiltonnak, most festőművészi karrierjét építi; önálló művészi egzisztenciát szeretne kialakítani Hollandiában.
A Forward egyik legnehezebb feladata az, hogy miként kínáljon vállalkozói karrierlehetőséget nőknek. Bár a sikeres vállalkozáshoz szükséges készségek egyenlő arányban oszlanak meg férfiak és nők között, a menekültek nagy része olyan országokból érkezik, ahol gyakran elnyomják a nők önálló vállalkozó szellemét. Az eseményen három vállalkozó nővel beszéltem, akik pár centivel a föld fölött jártak. Egyrészt azért, mert a programban a legsikeresebbek voltak, másrészt azért, mert számukra a hollandiai menekültlét a dupla felszabadulás örömét hozta el: a mindennapos háborús veszélyektől távol a saját kezükbe vehették a sorsukat. (És a Magyarországon nagymamáink körében még oly gyakran viselt fejkendőt sem kellett lerakniuk!) Massara egy arab nyelvű YouTube- és rádió-műsorcsatornán dolgozik – s ebben a férje támogatja, akinek otthon ezt éppen tiltania kellene. Rahaf al Lymoni újdonsült férje, Tamim Kbarh szavába vágva meséli el történetüket. A jegyesével négy éven át nem látták egymást, Tamim ez alatt az idő alatt egy törökországi menekülttáborból próbált továbblépni, és kiskorú menekülttársait tanította programozni, ő pedig Spanyolországban szerzett diplomát. Végül Hollandiában kapták meg mindketten a hőn óhajtott menekültstátuszt; végre összeházasodhattak és megalapíthatták azt a cégüket, amelyik nyolc hónappal később és a startupoknak szóló díjjal a zsebében már egy üdítőital bevezetésén dolgozik.
A Forward programja példaadó, és szeretnék is több EU-tagállamra kiterjeszteni. Ám a balti államok, Bulgária, Románia és Magyarország – jóllehet ezekben volna rá a legnagyobb szükség, hiszen az unió leggyorsabban elnéptelenedő államairól van szó, ahová a menekülteket nem számítva kevesebben akarnak bevándorolni, mint onnan kivándorolni – egyelőre nem szerepelnek a célpontjaik között. Az optimális helyszínek közé sajnos egyelőre csak svéd és német városok fértek bele.
(Rotterdam)
