Választások Romániában: Európa felé félúton

  • Csák Csongor
  • 2004. december 9.

Külpol

Kapósak a magyar demokraták Romániában. A törvényhozási és elnökválasztás november 28-i elsõ fordulóját követõen a két nagy vetélytárs - a mintegy 31 százalékot szerzett liberális-demokrata ellenzék, valamint az õket 6 százalékponttal megelõzõ, kormányzó szociáldemokrata-humanista pártszövetség - gyõzelme esetén egyaránt a magyar parlamenti párttal, és csakis azzal akar szövetségre lépni. Az RMDSZ nehéz helyzetben van: választói nem a jelenlegi kormányerõkkel rokonszenveznek, holott a párt inkább a szociáldemokratákkal mûködne együtt.

A román pártok motivációja világos: egy esetleges érdekházasság a szélsõségesen nacionalista elveket valló, ám a választásokon két számjegyû eredményt elérõ Nagy Románia Párttal az Európai Unió erõs rosszallást váltana ki. Márpedig az EU tagfelvételi listáján Románia deklaráltan szeretné megõrizni mostani helyét.

Az alapfelállás az 1998-as magyarországi választásokat megelõzõ helyzetet idézi: a piros sarokban a piacgazdaság felé kényszerû, a társadalom többsége számára fájdalmas nyitást végrehajtó, az elmúlt négy évben kormányzó szociáldemokrata párt (PSD) a humanistával (PUR), a kékben a nemzeti érzelmekre egyre nagyobb elõszeretettel bazírozó ellenzék, a nemzeti liberális (PNL), illetve a demokrata párt (PD) szövetsége (DA). A sokszögû ring többi sarkában kucorgó további 22 politikai párt és 29 (!) kisebbségi szervezet közül csak az ultranacionalista húrokat pengetõ Nagy Románia Párt (PRM), illetõleg a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) érdemelt figyelmet, hiszen azt már az elõzetes esélylatolgatások alapján biztosra lehetett venni, hogy november 28. után csupán ez a négy politikai szervezet osztozik majd a szenátusi és képviselõházi helyeken. (Az utóbbiban helyet szorítva tizennyolc kisebbségi kép-viselõnek is.)

Az államelnökségrõl a vasárnapi második forduló dönt. E pozíció Romániában mind a francia, mind az amerikai típusú prezidenciális rendszerben tapasztalha-tónál súlytalanabb. Az elnök az egyes számú közméltóság, a legfõbb hadúr, alkotmány adta jogainál fogva meghatározott esetekben szétzavarja a törvényhozást - ám attribútumait és valós hatalmát tekintve nem sokban különbözik mondjuk a magyar köztársasági elnöktõl. Romániában azért fajsúlyosabb mégis e szerepkör, mert a román elnökrõl a 18 millió választásra jogosult közvetlenül dönthet.

Közvetlenül az elsõ forduló után - noha az elsõ exit pollok a kormánypárti elnökjelölt Adrian Nastase és az ellenzéki Traian Basescu (lásd Tucatember címû keretes írásunkat) között csaknem 6, a PSD-PUR és a PNL-PD között 3-3,5 százalékpontos eltérésrõl árulkodtak - Basescu kizárta a szövetséget a baloldallal és a PRM-mel, és kifejezte politikai vonzalmát az RMDSZ iránt. Arra a kérdésre, hogy a PNL-PD és az RMDSZ együttes eredményei nem elegek a kényelmes parlamenti többséghez, Basescu elnökké választásának biztos tudatában válaszolt: úgy vélte, elnökként mindenképpen a PNL-PD-t kéri fel kormányalakításra, s ha ez - a magyar párttal karöltve - kétszer is sikertelennek bizonyul,

feloszlatja a parlamentet

Az elsõ fordulót az tette igazán érdekessé, hogy az elõzetes felmérések rendkívül szoros eredményt jósoltak a választás legfõbb esélyesei között. A rendszerváltást követõ romániai történelemben elsõ alkalommal fordult elõ, hogy Ion Iliescu jelenlegi köztársasági elnök nem szállt ringbe újfent a címért. A román alkotmány ugyanis nem teszi lehetõvé, hogy a Cotroceniben jelenleg két és feledik mandátumának utolsó napjait töltõ Iliescu - az 1989-es események meghatározó személyisége, a Nemzeti Megmentési Front (NFT) egyik vezetõje - újra elnök legyen. Mi több, Iliescu indulását már 1996-ban is többen vitatták. 1990-ben ugyanis Iliescut két évre elnökké választották elsöprõ, 85 százalékos szavazati aránynyal. Az új alkotmány szentesítését követõen, 1992-ben újra indult és gyõzött, 1996-ban vesztett, majd 2000-ben megint õ következett. Egyes vélemények szerint Iliescunak 1996-ban azért nem állt volna jogában indulni, mert kétszer már volt elnök. ' azonban arra hivatkozott, hogy csak egyszer töltötte be a pozíciót azóta, amióta az alaptörvény hatályba lépett. A trükköt nem merte megismételni, jóllehet a krónikák feljegyeznek egy erõtlen "civil" próbálkozást, amely az alaptörvény ez irányú megváltoztatását célozta meg - eredménytelenül.

Az is nagyon korán egyértelmûvé vált, hogy az elnöki tisztségért kétszereplõs versenyfutás várható a bal- és a jobboldal között. A közvélemény-kutatások az utolsó pillanatokban is fej-fej melletti eredményeket mutattak. A korlátozott verseny részben annak tudható be, hogy Iliescu kényszerû távolmaradása - tetszik vagy nem - igencsak meglátszott az ez évi kínálat minõségén. A hajdani kommunista pártfunkcionárius minden hibájával együtt is karizmatikus, közszereplõi vénával megáldott személyiség, akihez képest Nastase egy savanyújóska. A reflexbõl és nosztalgiából leadott voksokra mégsem alaptalanul számított. Kampánya viszonylag egyszerû volt, miniszterelnöki tevékenységére és nem túl merész ígéretekre bazírozott. Tény, hogy a román a kontinens leggyorsabban növekvõ gazdasága (az idei ütem óvatos becslések szerint is 8 százalék körül lehet), és az is, hogy az ország NATO-taggá vált ebben az idõszakban.

Míg Nastase retorikájában a folytonosság volt a vezérmotívum, amely révén Románia számára egyenes út vezet az EU-ba, legfõbb ellenlábasa épp hogy a változásra koncentrált, egyfajta "kevesebb mint rendszerváltás, több mint kormányváltás" filozófiát követve. Pedig Basescu véletlenül került a képbe. A liberális-demokrata szövetség eredetileg a technokrata politikus Theodor Stolojant küldte volna harcba, jóllehet sokak szerint gazdasági téren élvezett reputációja sokkal kevesebbet nyomott a latban, mint nem túl megnyerõ fizimiskája. Szeptemberben azonban Stolojan hirtelen beteget jelentett, hivatalosan az "elviselhetetlenül nagy nyomás" miatt. A PNL belsõ köreibõl származó hírek szerint azonban Stolojant idegösszeomlás kényszerítette idõ elõtt térdre, így nyílt meg az út Basescu elõtt, akirõl korábban úgy tûnt, kénytelen megelégedni a fõváros vezetõi székével.

Basescu optimizmusát az elsõ forduló végeredményei nem támasztották alá, hiszen az ellenzék mindhárom fronton vereséget szenvedett: az elnökválasztáson, valamint a szenátusi és a képviselõházi szavazáson is. (A román törvényhozás, ellentétben a magyarral, két házból áll; a román választók külön delegálnak pártokat a felsõházba - szenátusba - és külön az alsóba, a képviselõházba.) Mivel az elnöki címért folyó küzdelemben sem Nastase, sem Basescu nem szerzett abszolút többséget (elõbbit a szavazók 41, utóbbit 34 százaléka támogatta), a két politikus a hét végi, második fordulóban méri össze erejét, és a több voksot bezsebelõ lesz a Cotroceni lakója öt évig. Egy tavalyi sikeres referendum alapján a román alkotmányt módosították ugyan annak érdekében, hogy négyrõl öt évre emelkedjen az elnöki mandátum - elkülönítendõ ezt a parlamenti választásoktól -, ám ez önmagában nem elég arra, hogy megszüntesse a jelenlegi furcsa körforgást.

Amennyiben ugyanis a második fordulóban Nastase lesz az elnök, õ váltja Iliescut, aki a PSD-ben számíthat vezetõi beosztásra, miközben miniszterelnök a jelenlegi külügyér, Mircea Geoana lehet.

Jelen állás szerint

a legnagyobb eséllyel ez a forgatókönyv jön be, jóllehet az elsõ forduló után az ellenzék többször csalást emlegetett, s a választás megismétlését követelte.

Tény: annak ellenére, hogy a választás napján több tucat külföldi megfigyelõ és újságíró követte nyomon az eseményeket, a romániai rendszerbe eleve bele van kódolva a csalás lehetõsége. Szavazni például bárhol lehet az országban, elõzetes bejelentkezés nélkül. Egyetlen jellemzõ adat: a bukaresti Közpolitikai Intézet nemrégiben készített felmérésébõl például kiderül, hogy a tavalyi, az alkotmány módosításához kapcsolódó dekrétum során 771 (!) szavazókörzetben regisztráltak 100 százaléknál magasabb részvételi arányt. Az ok egyszerû: a körzetben a voksolás megtörténtét egy bélyeggel igazolják a mûanyag személyi igazolványokon. A bélyeget könnyûszerrel eltávolítva bárki, bárhol, akárhányszor szavazhat. Még puskaporosabbá tette a levegõt, hogy nyoma veszett 400 ezer érvénytelen szavazatnak, valamint hogy a szavazást megfigyelõk közé szép számban vegyültek a PSD-vel szimpatizáló személyek.

Hiába óvott azonban az ellenzéki szövetség, a román alkotmánybíróság érvényesnek mondta ki az elsõ választási fordulót, így az ukrajnai példát emlegetõ PNL-PD kénytelen beletörõdni vereségébe. Basescu a második fordulóban sem igen bízhat, mivel csak a fõváros és néhány nagyobb város támogatását tudhatja maga mögött, szemben a román vidéken népszerû Nastaséval. Nem véletlen, hogy az RMDSZ december 6-án a PSD-PUR-ral kezdett koalíciós tárgyalásokat, annak érdekében, hogy a második fordulót követõen idõben felálljon az új román kormány. Ebben, úgy tûnik, továbbra is az RMDSZ képviseli az erdélyi magyarság érdekeit, jóllehet ez a Népi Akció listáin induló romániai Magyar Polgári Szövetségnek (MPSZ) - amely Erdélyben és itthon Fidesz-kreatúraként elkönyvelt szervezõdés - meglehetõsen roszszulesik.

Nagy Pál, a szövetség ügyvezetõ elnöke egyenesen azt nyilatkozta az elsõ fordulót követõen: "Jólesett volna,

ha megkapja a leckét

az RMDSZ." Nos, az RMDSZ bizonyos értelemben megkapta a leckét, hiszen története legrosszabb eredményét produkálta (1990: 7,2 százalék, 1992: 7,5 százalék, 1996: 6,7 százalék, 2000: 6,9 százalék, 2004: 6,2 százalék). Az okok egyfelõl demográfiaiak - a Romániát elhagyó magyar ajkú lakosság miatt -, de akadt olyan RMDSZ-szenátor, aki a túl szelíd kampányt rótta fel a párt hibájául, egy másik pedig az érdektelenséget okolta a szavazatvesztés miatt.

Az MPSZ azonban nem tudott annyi szavazatot rabolni az RMDSZ-tõl, amennyivel megakadályozhatta volna, hogy az utóbbi bejusson a törvényhozásba. Hat megyében mindössze 22743 szavazatot szerzett, ami szinte fele-fele arányban oszlott meg a képviselõi és a szenátori lista között. Ez gyakorlatilag a semminél is kevesebb volt: egy képviselõi mandátumhoz 70, egy szenátorihoz 160 ezer voks volt az alsó határ. Az MPSZ Hargita megyében volt a legkapósabb, ugyanott, ahol az RMDSZ. Csak míg az elõbbi 8000, a magyar párt 241 ezer szavazatot szerzett. 6500 voksot gyûjtött be a Fidesz erdélyi leánypártja Kovásznában, míg Maros megyében valamivel több mint 3600, Szilágyban pedig mindössze 1400 szavazatra futotta.

Úgy tûnik tehát, az RMDSZ választói nem bosszulták meg, hogy a párt elõzetesen mindkét irányba nyitottnak mutatkozott az együttmûködésre. Markó Béla RMDSZ-elnök szerint a romániai magyar közösségnek, de az egész országnak érdeke a stabilitás, s ennek záloga a magyar politikai párt mint a legstabilabb romániai politikai erõ.

Csák Csongor

Tucatember

Az elnökválasztás elsõ fordulójában indultak közt találni fõpolgármesterré lett egykori hajóskapitányt (Traian Basescu), mesebeli vagyonra szert tett, fociklub-tulajdonos juhászt (George Becali), népgyógyász hajlamokkal megáldott pap-ügyvédet (Aurel Radulescu), Mussolini fénykori sziporkáit ontó, az apokalipszissel fenyegetõzõ korábbi titkosszolgát (Gheorghe Dinu), a szavazói kegyeit magyarellenes kirohanásaival keresõ, ifjúként a kenyerét udvari költõként keresõ filozófus-írót (Corneliu Vadim Tudor), a román nyelvvel keservesen birkózó magyar költõt (Markó Béla), plusz néhány keresztény mérnököt - és persze a vasárnapi második fordulóban a gyõzelemre esélyes jelenlegi miniszterelnököt (Adrian Nastase). A figurák jellegzetesen kelet-európaiak: a liberális-demokrata Basescu például jelenleg Bukarest fõpolgármestere, de volt közlekedési miniszter is azt követõen, hogy kereskedelmi hajókon egy évtizedig szolgáló tisztként egészen a kapitányi rangig emelkedett. Amellett, hogy tengerészeti akadémiát végzett, az is a tengerhez köti, hogy a neve elõkerült a tengerhajózás privatizációs botrányaiban - igaz, egyetlen ügyben sem találták bûnösnek. A humanistákkal aládúcolt kormánypárt (PSD-PUR) jelöltje, Nastase részben a párizsi Sorbonne-on folytatta jogi és szociológiai tanulmányait. A nemzetközi jogból doktorált kormányfõ a PSD ügyvezetõ elnöke, a kilencvenes években külügyminiszter is volt. Az elsõ forduló harmadik helyezettje, Corneliu Vadim Tudor író, filozófus, történész pályája Ceauseesücu udvari költõjeként indult. A dráma- és újságírás helyett többnyire fajelméleti alapvetéseivel feltûnést keltõ Tudor 1989-ben tette le a Nagy Románia Párt alapkövét, és azóta is elnöke a szervezetnek.

Figyelmébe ajánljuk

Ezért nem költenek tömegek kultúrára

De miért nem? Hiszen a legtöbbünknek van igényünk a minőségi szórakozásra, nem lehet elegendő az ostoba sorozat a tévében. Mennyibe kerül a rendszeres kultúrafogyasztás, hányan engedhetik meg maguknak azt az életszínvonalat, amibe ez belefér?

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.