A román pártok motivációja világos: egy esetleges érdekházasság a szélsõségesen nacionalista elveket valló, ám a választásokon két számjegyû eredményt elérõ Nagy Románia Párttal az Európai Unió erõs rosszallást váltana ki. Márpedig az EU tagfelvételi listáján Románia deklaráltan szeretné megõrizni mostani helyét.
Az alapfelállás az 1998-as magyarországi választásokat megelõzõ helyzetet idézi: a piros sarokban a piacgazdaság felé kényszerû, a társadalom többsége számára fájdalmas nyitást végrehajtó, az elmúlt négy évben kormányzó szociáldemokrata párt (PSD) a humanistával (PUR), a kékben a nemzeti érzelmekre egyre nagyobb elõszeretettel bazírozó ellenzék, a nemzeti liberális (PNL), illetve a demokrata párt (PD) szövetsége (DA). A sokszögû ring többi sarkában kucorgó további 22 politikai párt és 29 (!) kisebbségi szervezet közül csak az ultranacionalista húrokat pengetõ Nagy Románia Párt (PRM), illetõleg a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) érdemelt figyelmet, hiszen azt már az elõzetes esélylatolgatások alapján biztosra lehetett venni, hogy november 28. után csupán ez a négy politikai szervezet osztozik majd a szenátusi és képviselõházi helyeken. (Az utóbbiban helyet szorítva tizennyolc kisebbségi kép-viselõnek is.)
Az államelnökségrõl a vasárnapi második forduló dönt. E pozíció Romániában mind a francia, mind az amerikai típusú prezidenciális rendszerben tapasztalha-tónál súlytalanabb. Az elnök az egyes számú közméltóság, a legfõbb hadúr, alkotmány adta jogainál fogva meghatározott esetekben szétzavarja a törvényhozást - ám attribútumait és valós hatalmát tekintve nem sokban különbözik mondjuk a magyar köztársasági elnöktõl. Romániában azért fajsúlyosabb mégis e szerepkör, mert a román elnökrõl a 18 millió választásra jogosult közvetlenül dönthet.
Közvetlenül az elsõ forduló után - noha az elsõ exit pollok a kormánypárti elnökjelölt Adrian Nastase és az ellenzéki Traian Basescu (lásd Tucatember címû keretes írásunkat) között csaknem 6, a PSD-PUR és a PNL-PD között 3-3,5 százalékpontos eltérésrõl árulkodtak - Basescu kizárta a szövetséget a baloldallal és a PRM-mel, és kifejezte politikai vonzalmát az RMDSZ iránt. Arra a kérdésre, hogy a PNL-PD és az RMDSZ együttes eredményei nem elegek a kényelmes parlamenti többséghez, Basescu elnökké választásának biztos tudatában válaszolt: úgy vélte, elnökként mindenképpen a PNL-PD-t kéri fel kormányalakításra, s ha ez - a magyar párttal karöltve - kétszer is sikertelennek bizonyul,
feloszlatja a parlamentet
Az elsõ fordulót az tette igazán érdekessé, hogy az elõzetes felmérések rendkívül szoros eredményt jósoltak a választás legfõbb esélyesei között. A rendszerváltást követõ romániai történelemben elsõ alkalommal fordult elõ, hogy Ion Iliescu jelenlegi köztársasági elnök nem szállt ringbe újfent a címért. A román alkotmány ugyanis nem teszi lehetõvé, hogy a Cotroceniben jelenleg két és feledik mandátumának utolsó napjait töltõ Iliescu - az 1989-es események meghatározó személyisége, a Nemzeti Megmentési Front (NFT) egyik vezetõje - újra elnök legyen. Mi több, Iliescu indulását már 1996-ban is többen vitatták. 1990-ben ugyanis Iliescut két évre elnökké választották elsöprõ, 85 százalékos szavazati aránynyal. Az új alkotmány szentesítését követõen, 1992-ben újra indult és gyõzött, 1996-ban vesztett, majd 2000-ben megint õ következett. Egyes vélemények szerint Iliescunak 1996-ban azért nem állt volna jogában indulni, mert kétszer már volt elnök. ' azonban arra hivatkozott, hogy csak egyszer töltötte be a pozíciót azóta, amióta az alaptörvény hatályba lépett. A trükköt nem merte megismételni, jóllehet a krónikák feljegyeznek egy erõtlen "civil" próbálkozást, amely az alaptörvény ez irányú megváltoztatását célozta meg - eredménytelenül.
Az is nagyon korán egyértelmûvé vált, hogy az elnöki tisztségért kétszereplõs versenyfutás várható a bal- és a jobboldal között. A közvélemény-kutatások az utolsó pillanatokban is fej-fej melletti eredményeket mutattak. A korlátozott verseny részben annak tudható be, hogy Iliescu kényszerû távolmaradása - tetszik vagy nem - igencsak meglátszott az ez évi kínálat minõségén. A hajdani kommunista pártfunkcionárius minden hibájával együtt is karizmatikus, közszereplõi vénával megáldott személyiség, akihez képest Nastase egy savanyújóska. A reflexbõl és nosztalgiából leadott voksokra mégsem alaptalanul számított. Kampánya viszonylag egyszerû volt, miniszterelnöki tevékenységére és nem túl merész ígéretekre bazírozott. Tény, hogy a román a kontinens leggyorsabban növekvõ gazdasága (az idei ütem óvatos becslések szerint is 8 százalék körül lehet), és az is, hogy az ország NATO-taggá vált ebben az idõszakban.
Míg Nastase retorikájában a folytonosság volt a vezérmotívum, amely révén Románia számára egyenes út vezet az EU-ba, legfõbb ellenlábasa épp hogy a változásra koncentrált, egyfajta "kevesebb mint rendszerváltás, több mint kormányváltás" filozófiát követve. Pedig Basescu véletlenül került a képbe. A liberális-demokrata szövetség eredetileg a technokrata politikus Theodor Stolojant küldte volna harcba, jóllehet sokak szerint gazdasági téren élvezett reputációja sokkal kevesebbet nyomott a latban, mint nem túl megnyerõ fizimiskája. Szeptemberben azonban Stolojan hirtelen beteget jelentett, hivatalosan az "elviselhetetlenül nagy nyomás" miatt. A PNL belsõ köreibõl származó hírek szerint azonban Stolojant idegösszeomlás kényszerítette idõ elõtt térdre, így nyílt meg az út Basescu elõtt, akirõl korábban úgy tûnt, kénytelen megelégedni a fõváros vezetõi székével.
Basescu optimizmusát az elsõ forduló végeredményei nem támasztották alá, hiszen az ellenzék mindhárom fronton vereséget szenvedett: az elnökválasztáson, valamint a szenátusi és a képviselõházi szavazáson is. (A román törvényhozás, ellentétben a magyarral, két házból áll; a román választók külön delegálnak pártokat a felsõházba - szenátusba - és külön az alsóba, a képviselõházba.) Mivel az elnöki címért folyó küzdelemben sem Nastase, sem Basescu nem szerzett abszolút többséget (elõbbit a szavazók 41, utóbbit 34 százaléka támogatta), a két politikus a hét végi, második fordulóban méri össze erejét, és a több voksot bezsebelõ lesz a Cotroceni lakója öt évig. Egy tavalyi sikeres referendum alapján a román alkotmányt módosították ugyan annak érdekében, hogy négyrõl öt évre emelkedjen az elnöki mandátum - elkülönítendõ ezt a parlamenti választásoktól -, ám ez önmagában nem elég arra, hogy megszüntesse a jelenlegi furcsa körforgást.
Amennyiben ugyanis a második fordulóban Nastase lesz az elnök, õ váltja Iliescut, aki a PSD-ben számíthat vezetõi beosztásra, miközben miniszterelnök a jelenlegi külügyér, Mircea Geoana lehet.
Jelen állás szerint
a legnagyobb eséllyel ez a forgatókönyv jön be, jóllehet az elsõ forduló után az ellenzék többször csalást emlegetett, s a választás megismétlését követelte.
Tény: annak ellenére, hogy a választás napján több tucat külföldi megfigyelõ és újságíró követte nyomon az eseményeket, a romániai rendszerbe eleve bele van kódolva a csalás lehetõsége. Szavazni például bárhol lehet az országban, elõzetes bejelentkezés nélkül. Egyetlen jellemzõ adat: a bukaresti Közpolitikai Intézet nemrégiben készített felmérésébõl például kiderül, hogy a tavalyi, az alkotmány módosításához kapcsolódó dekrétum során 771 (!) szavazókörzetben regisztráltak 100 százaléknál magasabb részvételi arányt. Az ok egyszerû: a körzetben a voksolás megtörténtét egy bélyeggel igazolják a mûanyag személyi igazolványokon. A bélyeget könnyûszerrel eltávolítva bárki, bárhol, akárhányszor szavazhat. Még puskaporosabbá tette a levegõt, hogy nyoma veszett 400 ezer érvénytelen szavazatnak, valamint hogy a szavazást megfigyelõk közé szép számban vegyültek a PSD-vel szimpatizáló személyek.
Hiába óvott azonban az ellenzéki szövetség, a román alkotmánybíróság érvényesnek mondta ki az elsõ választási fordulót, így az ukrajnai példát emlegetõ PNL-PD kénytelen beletörõdni vereségébe. Basescu a második fordulóban sem igen bízhat, mivel csak a fõváros és néhány nagyobb város támogatását tudhatja maga mögött, szemben a román vidéken népszerû Nastaséval. Nem véletlen, hogy az RMDSZ december 6-án a PSD-PUR-ral kezdett koalíciós tárgyalásokat, annak érdekében, hogy a második fordulót követõen idõben felálljon az új román kormány. Ebben, úgy tûnik, továbbra is az RMDSZ képviseli az erdélyi magyarság érdekeit, jóllehet ez a Népi Akció listáin induló romániai Magyar Polgári Szövetségnek (MPSZ) - amely Erdélyben és itthon Fidesz-kreatúraként elkönyvelt szervezõdés - meglehetõsen roszszulesik.
Nagy Pál, a szövetség ügyvezetõ elnöke egyenesen azt nyilatkozta az elsõ fordulót követõen: "Jólesett volna,
ha megkapja a leckét
az RMDSZ." Nos, az RMDSZ bizonyos értelemben megkapta a leckét, hiszen története legrosszabb eredményét produkálta (1990: 7,2 százalék, 1992: 7,5 százalék, 1996: 6,7 százalék, 2000: 6,9 százalék, 2004: 6,2 százalék). Az okok egyfelõl demográfiaiak - a Romániát elhagyó magyar ajkú lakosság miatt -, de akadt olyan RMDSZ-szenátor, aki a túl szelíd kampányt rótta fel a párt hibájául, egy másik pedig az érdektelenséget okolta a szavazatvesztés miatt.
Az MPSZ azonban nem tudott annyi szavazatot rabolni az RMDSZ-tõl, amennyivel megakadályozhatta volna, hogy az utóbbi bejusson a törvényhozásba. Hat megyében mindössze 22743 szavazatot szerzett, ami szinte fele-fele arányban oszlott meg a képviselõi és a szenátori lista között. Ez gyakorlatilag a semminél is kevesebb volt: egy képviselõi mandátumhoz 70, egy szenátorihoz 160 ezer voks volt az alsó határ. Az MPSZ Hargita megyében volt a legkapósabb, ugyanott, ahol az RMDSZ. Csak míg az elõbbi 8000, a magyar párt 241 ezer szavazatot szerzett. 6500 voksot gyûjtött be a Fidesz erdélyi leánypártja Kovásznában, míg Maros megyében valamivel több mint 3600, Szilágyban pedig mindössze 1400 szavazatra futotta.
Úgy tûnik tehát, az RMDSZ választói nem bosszulták meg, hogy a párt elõzetesen mindkét irányba nyitottnak mutatkozott az együttmûködésre. Markó Béla RMDSZ-elnök szerint a romániai magyar közösségnek, de az egész országnak érdeke a stabilitás, s ennek záloga a magyar politikai párt mint a legstabilabb romániai politikai erõ.
Csák Csongor
Tucatember
Az elnökválasztás elsõ fordulójában indultak közt találni fõpolgármesterré lett egykori hajóskapitányt (Traian Basescu), mesebeli vagyonra szert tett, fociklub-tulajdonos juhászt (George Becali), népgyógyász hajlamokkal megáldott pap-ügyvédet (Aurel Radulescu), Mussolini fénykori sziporkáit ontó, az apokalipszissel fenyegetõzõ korábbi titkosszolgát (Gheorghe Dinu), a szavazói kegyeit magyarellenes kirohanásaival keresõ, ifjúként a kenyerét udvari költõként keresõ filozófus-írót (Corneliu Vadim Tudor), a román nyelvvel keservesen birkózó magyar költõt (Markó Béla), plusz néhány keresztény mérnököt - és persze a vasárnapi második fordulóban a gyõzelemre esélyes jelenlegi miniszterelnököt (Adrian Nastase). A figurák jellegzetesen kelet-európaiak: a liberális-demokrata Basescu például jelenleg Bukarest fõpolgármestere, de volt közlekedési miniszter is azt követõen, hogy kereskedelmi hajókon egy évtizedig szolgáló tisztként egészen a kapitányi rangig emelkedett. Amellett, hogy tengerészeti akadémiát végzett, az is a tengerhez köti, hogy a neve elõkerült a tengerhajózás privatizációs botrányaiban - igaz, egyetlen ügyben sem találták bûnösnek. A humanistákkal aládúcolt kormánypárt (PSD-PUR) jelöltje, Nastase részben a párizsi Sorbonne-on folytatta jogi és szociológiai tanulmányait. A nemzetközi jogból doktorált kormányfõ a PSD ügyvezetõ elnöke, a kilencvenes években külügyminiszter is volt. Az elsõ forduló harmadik helyezettje, Corneliu Vadim Tudor író, filozófus, történész pályája Ceauseesücu udvari költõjeként indult. A dráma- és újságírás helyett többnyire fajelméleti alapvetéseivel feltûnést keltõ Tudor 1989-ben tette le a Nagy Románia Párt alapkövét, és azóta is elnöke a szervezetnek.
