A műemlékvédelem területén jelenleg is folyó intézményi és személyi átalakítások aggodalmat keltenek, mert átláthatatlanok – áll a MÉSZ (Magyar Építőművészek Szövetsége) és az ICOMOS (International Council on Monuments and Sites, azaz a Műemlékek és Helyszínek Nemzetközi Bizottsága) állásfoglalásában.
A közlemény szerint „január elején megszűnt a Forster Központ, a több mint 140 éves múltú magyar műemlékvédelmi szervezet utolsó maradványa. Bár elvben a Miniszterelnökség utódintézményként átvette a feladatait, valójában – úgy tűnik – sok feladat végleg áldozatul esik az átalakulásnak. A Forster Központ szakvéleményekkel segítette a műemlék-felügyelők munkáját. A szakvélemények elkészítéséhez nagy tapasztalattal rendelkező művészettörténész és építész munkatársak mellett régész, kertépítész, statikus, gépész, restaurátor kollégák is rendelkezésre álltak. Ez a feladatkör megszűnt, sok szakembert áthelyeztek, holott a jelenlegi helyzetben nagy szükség lenne a szakértelmükre. Egykor a műemlék-felügyelők komoly szervezetre – a műemlékvédelmi hivatalra – támaszkodhattak, így tudták segíteni a tervezők munkáját is. Ma a kormányhivatalokba került munkatársak, felügyelők képzettsége általában gyengült – műemlékvédelmi szakmérnök pl. csak elvétve akad köztük –, szakmai vezetőjük szinte sehol nincs, és egymástól is elszigeteltek. Munkájukat a folyamatosan változó jogszabályi és szervezeti környezet is nehezíti.
A januárban a Miniszterelnökséghez került tudományos szakemberek közül – talán fiatalítás miatt – most több idősebb kolléga kikerül a szervezetből, holott tudásukra, tapasztalatukra nagy szükség volna. Műemlékes szakembert ugyanis nem képeznek, a szakma egyes részei csak a gyakorlatban tanulhatók meg; ehhez az egykori szervezet igen jó műhelyt biztosított. Ismereteink szerint a megmaradó szakemberek egy része a Minisztériumba, mások a Budavár Kft.-hez, vagy az MMA-ba tagozódó Építészeti Múzeumba kerülnek.
A műemlékvédelmi hivatal másfél évszázadra visszatekintő gyűjteményei jelenleg hozzáférhetetlenek, sorsuk megnyugtató rendezéséről nincs hír. Így a jogszabály szerinti dokumentációk elkészítéséhez és a szakszerű műemlék-helyreállításokhoz szükséges legfontosabb alapadatok – régi rajzok, fényképek, korábbi kutatások, beavatkozások dokumentumai – nem ismerhetők meg. Bizonytalanná vált a műemléki kutatás, falkutatás intézményi feladatainak megfelelő ellátása is.
A műemléki tanácsadó testület végzi a dolgát, de a jogszabályi bizonytalanságok miatt kétséges eredményességgel. Jelenleg nem egyértelmű, milyen terveket kell megvitatnia a testületnek, és figyelembe kell-e venni a szakvéleményt. Ugyanakkor az ott bemutatott tervek más szerv tervtanácsa elé bocsáthatók, és ilyenkor a véleményeltérések bizonytalanságot okoznak a megbízóban, hatóságban és tervezőben egyaránt. A testület opponenseket nem tud alkalmazni, holott az elmúlt években ezt a funkciót a Forster Központ szakemberei is be tudták tölteni.
Továbbra sem megoldott a műemlékek helyreállításának pénzügyi segítése pályázatok, adókedvezmények formájában, így műemlék-tulajdonosnak lenni változatlanul nyűg, és ez a műemlékeket veszélyezteti. A műemlékeket is érintő pályázatok jó részét sok esetben a műemlékekre káros módon használják fel (utólagos hőszigetelés, ablakcsere, idegenforgalmi célú fejlesztések). A társadalmi és örökségvédelmi ügyekért és kiemelt kulturális beruházásokért felelős helyettes államtitkárság újabban közös miniszterhelyettes alá tartozik ugyan az építészetért felelős helyettes államtitkársággal (amelynek nem feladata a műemlékvédelem), előbbinek azonban nincsenek építész szakemberei.
Az egész problémakörre megoldás lehetne egy műemlékvédelemmel foglalkozó, önálló hivatal (újra)szervezése. Ilyen intézmény tudomásunk szerint minden európai országban működik a múlt értékeinek valóban hiteles megőrzése érdekében.”
