A Red Hot Chili Peppers kedvenc magyarjai a legmenőbb amerikai rádióban zúztak

  • Soós Tamás
  • 2019. július 8.

Kultúra

Utána elmondták nekünk, hogyan kerültek a Seattle-i stúdióba.

Pár éve a Red Hot Chili Peppers fedezte fel őket, most a legmenőbb, trendformáló amerikai rádiótól, a KEXP-től kaptak élő adásba szóló meghívást. Amerikai áttörésről, magyar zenészsorsról és az RHCP-sztori utóéletéről beszélgettünk a Qualitons énekes-gitárosával, G. Szabó Hunorral és gitárosával, Szőke Barnával.

Magyar Narancs: Hogyan kerültetek be a KEXP adásába?

Szőke Barna: Néhány éve egy zenészkollégánk, Misota Dániel (Zanzinger) találkozott a ljubljanai showcase fesztiválon a KEXP utazó ügynökével, Kevin Cole-lal – akinek az a dolga, hogy jó zenéket hajtson fel a rádiónak –, és odaadta neki néhány magyar zenekar CD-jét. Nem sokkal később ránk írt Kevin, hogy tetszik neki a zenénk, és játszaná a rádióban a Walkin’ on Water c. dalunkat. Amikor aztán tavaly meghívtak minket a texasi SXSW showcase fesztiválra, újra felvettük vele a kapcsolatot, és bár fellépni akkor nem tudtunk a rádióban, Kevin elkezdte rotációban játszani az új lemezünk, az Echoes Calling dalait. Voltunk „Artist of the Day” és „Song of the Day” is a KEXP-nél, aminek köszönhetően felkerültünk különböző playlistekre, és az iTuneson és a Spotifyon is mérhető volt, hogy egyre többen hallgatnak minket az USA-ból. Kevinnel időközben szoros lett a kapcsolatunk, és amikor tavaly a HOTS zenei exportirodától kaptunk pénzt külföldi promócióra, jeleztük neki, és egyből meghívott, hogy játsszunk a KEXP live sessionjében.

MN: Jól sikerült a fellépés?

G. Szabó Hunor: Volt bennünk egy kis kamaszos lámpaláz, hogy úristen, itt vagyunk a KEXP-ben, de amikor elkezdtünk zenélni, lenyugodtunk. Nem játszottunk hibátlanul, de ez jót tesz a produkciónak, mert természetesebb hatást kelt, mintha hangról hangra meg lenne gyúrva.

Szőke Barna: Sok pozitív visszajelzést kaptunk, többek között Kevintől is, aki másnap elvitt minket Seattle egyik kultikus lemezbolt-kávézójába, ahol az első koncertjét adta a Pearl Jam. Azzal lepett meg minket, hogy felrakatta az Echoes Callingot bakeliten, és amíg reggeliztünk, a mi lemezünk szólt. Valamiért nagyon betalált nála a zenénk.

A felvétel itt látható:

The Qualitons - Full Performance (Live on KEXP)

http://KEXP.ORG presents The Qualitons performing live in the KEXP studio. Recorded March 22, 2019.

MN: SXSW, KEXP… Tudatosan készültök az amerikai piacra?

Szőke Barna: Egyáltalán nem cél, hogy megvessük ott a lábunkat, mert ahhoz rengeteg pénz kellene. Inkább az az elképzelés, hogy Amerikán keresztül juttassuk el Európába a zenénket, ugyanis az élő gitárzenében a mai napig az olyan amerikai csomópontok határozzák meg a zenék online terjedését, mint az NPR Music, a KEXP, a Band In The Van vagy a különféle late night show-k. 
A KEXP-s fellépés is arra lesz jó talán, hogy szétterjed a zenénk, és megjelenik több presztízsértékű platformon.

MN: És utána megcélozzátok a többi fontos platformot?

Szőke Barna: Igen, de vegyes érzésünk van ezzel kapcsolatban. Egyrészt el kell felejtenünk azt a rossz beidegződést, hogy művészek vagyunk, ezért nem nyomulunk, viszont azt is észben kell tartani, hogy nem szabad minden energiát a zenekar előremozdításába fektetni, mert ezek a lufik hamar kidurrannak, ha nem csináljuk meg a következő dalt vagy albumot, amitől érdekes tud maradni a zenekar.

MN: Három éve már felkapott titeket a sajtó, amikor a Red Hot Chili Peppers tagjai meghallották a koncerteteket a hotelszobájuk erkélyéről, és megnézték a bulitokat. Konszenzus van a zenekarban, hogyan aknázzátok ki ezeket a helyzeteket?

G. Szabó Hunor: A kényes kérdésekben vannak súrlódások.

MN: Ez kényes kérdés?

G. Szabó Hunor: Az igen, hogy milyen platformokon jelenjen meg a zenekar, bevállaljunk-e például falunapokat. Az RHCP-s sztori után sokan megkerestek, akiknek fogalmuk sem volt, kik vagyunk, csak az RHCP miatt hívtak városi vagy falusi rendezvényekre. Erre egyikünk azt mondta, hogy menjünk, mert kell a pénz, a másik meg azt, hogy ne haragudjatok, ez nekem nem fér bele.

Szőke Barna és G. Szabó Hunor

Szőke Barna és G. Szabó Hunor

 

MN: Hol húztátok meg a határt?

G. Szabó Hunor: Próbáljuk a jó ízlés hatá­rán belül tartani a zenekart. Amiatt például nem kellett zenekari megbeszélést összehívni, amikor felhívtak egy tévécsatornától, hogy mutassam meg, hol állt a koncertünkön Anthony Kiedis.

Szőke Barna: Konszenzus az is, hogy nem változtatunk a zenénken azért, hogy népszerűbbek legyünk. Nálunk belefér az is, hogy az egyik dalban francia sanzonének van, a másikban meg a legkeményebb pszichedelikus repülés.

G. Szabó Hunor: Sokszínűek vagyunk egyénileg és zeneileg is. Egyedül a Shallow-nál fordult elő, hogy azt éreztem, kéne egy könnyedebb dal, amivel megfoghatjuk a rádiókat.

MN: Bejött?

Szőke Barna: Nem. Ezek a próbálkozások nem szoktak.

G. Szabó Hunor: A zenekarban nem mindenki rajong ezért a számért. A közönségben van, akinek ez a kedvence, de semmivel nem hozott többet a zenekarnak, mint más dalaink.

MN: És az RHCP-s sztori mit hozott? Lett valamilyen utóélete?

G. Szabó Hunor: Nem. Próbáltuk tartani velük a kapcsolatot, de nem jött válasz a levelekre. Az Echoes Callingot már el sem küldtük nekik.

Szőke Barna: A koncert másnapján elutaz­tak a következő országba, ahol a következő Qualitonsra kattantak rá. Ennek ellenére kellemesen csalódtam bennük, látszott, hogy amíg itt voltak, őszintén érdeklődtek irántunk.

G. Szabó Hunor: Legalábbis Anthony. A többiek nem voltak túl barátságosak. A gitáros alig akart kezet nyújtani, a dobost nem láttuk, Flea meg a koncert után Bartók Béláról sztorizgatott, de nagyon fáradt volt.

Szőke Barna: Megértem. Attól, hogy An­thony összehaverkodik a helyi zenekarral, nekik még nem kell. Őt viszont egy rettenetesen intelligens és jó embernek ismertem meg.

G. Szabó Hunor: Mindenesetre az RHCP-s sztoriból kivettük, amit ki kellett. Ha több pozitívum származik belőle, még ránk égett volna, hogy az ő segítségükkel értünk el mindent. Így is sokan mondták, amikor kijutottunk az SXSW-re, hogy biztos Anthony segített, pedig valószínűleg már arra sem emlékszik, hogy létezünk.

Szőke Barna: Utólag elmondhatjuk, hogy a leglényegesebb hozománya az volt ennek a sztorinak, hogy nem oszlottunk fel.

MN: Most megleptetek. Korábban azt mondtátok, hogy az RHCP-s koncerttel indult be újra a Qualitons, mert a basszusgitárosotok végre visszaköltözött Németországból.

G. Szabó Hunor: Amíg Hock Ernő kint volt Németországban, nagyon leült a zenekar, és nem érezte úgy senki, hogy a hazaköltözése megváltoztatná ezt. Nem oszlottunk fel, de nem is akartuk aktívan csinálni a Qualitonst. Megbeszéltük, hogy jóval kevesebbet fogunk koncertezni, csak felvételeket készítünk, ha jönnek a dalok, de olyan sorsszerűen alakult az az este, hogy az gyökeresen megváltoztatta a zenekar életét.

Szőke Barna: Az RHCP leginkább perspektívát adott a zenekarnak. Rájöttünk, hogy ha elérünk egy bizonyos szintet, az energiát ad, hogy eljussunk a következőre. Vagyunk már olyan idősek, hogy ne görcsöljünk rá a befutásra, de megtanultuk, hogy nem szabad teljesen elengedni a zenekart, és csak várni, hogy majd legyen valami.

MN: Korábban miért nem volt meg ez a perspektíva?

G. Szabó Hunor: A legtöbbünk a zenélésből él, ezért több zenekarban kellett játszanunk, ami szétaprózta az időnket és a figyelmünket. Rengeteg koncertet és próbát kellett lemondani azért, mert valaki nem ért rá, ez pedig megakadályozta, hogy igazán aktívan működjön a Qualitons.

MN: Ezért leépítettétek a többi zenekart?

G. Szabó Hunor: Az SXSW-nél úgy éreztük, ez az utolsó lehetőség, hogy meglovagoljuk a zenekar körüli hullámokat, én személy szerint sok mindent leépítettem a zenekar javára. 
A többieknél nagyjából ugyanaz a helyzet, mint régen. Az egyetlen kiút az lenne, ha mindenki a Qualitonsból élne, vagy vállalna egy négyórás polgári állást, de ez család és gyerekek mellett nem reális.

Szőke Barna: Már beletörődtünk ebbe, és megpróbálunk együtt élni a helyzettel.

G. Szabó Hunor: A másik probléma az volt korábban, hogy nem volt menedzserünk. Eleinte Berényi Csaba volt a producer-menedzser, a kilépése után pedig én próbáltam kézbe venni ezt a feladatot, de hamar kiderült, hogy nem lesz jó vége, ha az egyik zenész próbálja hajtani a többit.

Szőke Barna: Kell egy menedzser, aki stratégiát épít, hogy elkezdjünk távlatokban gondolkodni. Szerencsére már van erre emberünk, és ez érződik is a zenekaron. Soha nem volt még olyan, mint most, hogy tudjuk, jövőre mit szeretnénk elérni.

MN: Miért nem volt?

Szőke Barna: Mert nem gondoltuk, hogy lesz valami a zenekarból. Zenéltünk, és kész. Ha volt koncert, örültünk, ha nem, játszottunk eleget más formációkkal, ezért nem volt igényünk rá, hogy hajtsuk a Qualitonst. És az az igazság, hogy korábban a szervezők részéről sem mutatkozott óriási igény a zenekarra. Most már többet keresnek minket, de tudjuk, hogy a mi zenénk csak egy szűk rétegnek tetszik Magyarországon. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy folyamatosan hype van a zenekar körül, viszont nincs olyan közönségbázisunk, hogy meg tudjunk mozdítani egy koncertre, mondjuk, ezer embert.

MN: Az Echoes Callinggal ugrottatok szintet? Ez az eddigi legkiforrottabb lemezetek, sok év végi listára is felkerült.

Szőke Barna: Mi is így érezzük, de a Qualitons már tízéves zenekar, és tíz év alatt megtörténtek a csodák a hazai undergroundban. 
A Fran Palermo, a Middlemist Red, az Ivan & the Parazol vagy Szabó Benedek mind megtalálták a közönségüket, akik együtt nőttek fel velük. Hiába a sok pozitív visszajelzés, a mi korosztályunk, a harminc pluszosok már kevesebbet járnak koncertekre.

G. Szabó Hunor: Az említett zenekarok közönségét pedig nehezen tudjuk tömegével megfogni, mert egy huszonéves srác jobban tud azonosulni a saját korosztályával, mint egy 10–15 évvel idősebb zenekarral.

MN: Pedig a pszichedelikus rock most kifejezetten menő a huszonévesek körében.

Szőke Barna: Járnak is sokan közülük a koncertjeinkre, de időt kell hagyni a többieknek is, hogy felfedezzék a Qualitonst. Egyelőre kivárjuk, mit hoz a KEXP.

MN: Hogyan élnétek meg, ha most is következmények nélkül halna el a hype, mint az RHCP esetében?

G. Szabó Hunor: Bízunk benne, hogy a KEXP ad egy lökést a zenekarnak, de ha nem, akkor sem dőlünk a kardunkba. Csináljuk tovább a zenekart, kellő öniróniával.

Szőke Barna: Én nem a KEXP-től, hanem attól várok nagy lökést, hogy tudatosabban foglalkozunk a zenekarral. Ősszel kihozunk egy négyszámos kislemezt Kex-dalokkal, amin tovább csiszoljuk a mostani hangzást, de egy ideig még az Echoes Callingon tartjuk a hangsúlyt. Sok hang van rajta, szóval van mit kiaknázni.

(Az interjú a Magyar Narancs 2019. június 13-i számában jelent meg.)

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Amikor egy haldokló csak az emberségre számíthat – életvégi ellátás helyett marad a várakozás a sürgősségin

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.