A generációs sztorigyűjteményeivel nevet szerző norvég írót hazájában elsősorban színművészként és tévés személyiségként ismerték korábban. Most e kötetek kapcsán beszélgettünk vele az életük nagy kalandjára váró nyolcvanasokról, a sötét téli fél év okozta magányról, és az ateisták álmairól.
Az első világháború előtt köztársaságpárti szervezkedés miatt fogházba csukták Espersit Jánost, a Tanácsköztársaság alatt viszont internálták, mert nem volt kommunista. Az ötvenkét évesen meghalt makói ügyvéd élete azt is bizonyítja, ahhoz, hogy valaki jó mecénás legyen, elsősorban nem pénz kell.
Aga Zaryan a Müpa Jazz Showcase zárókoncertjén megmutatta, hogy milyen fontos a szövegválasztás.
Néhány évvel ezelőtt az ilyesfajta „szerezzük vissza exeinket, s közben jöjjünk rá, hogy mi is összeillünk” típusú romkomok a biztos bevétel tudatában, A listás szereposztással még havi rendszerességgel érkeztek a mozikba.
Kovács Adrián megírta a maga Don Giovanniját – Pierre Choderlos de Laclos levélregénye nyomán.
Amikor 2016 elején David Bowie meghalt, a Föld egyszerre 7 milliárd Bowie-rajongó bolygójává vált.
Mi különbözteti meg a kifogástalan teljesítményt a jelentős művészettől?
Erich Kästner egyetlen az ún. ifjúsági kategóriába nem sorolható regénye szatíra volna.
