Röviden így jellemezhetnénk az új és rokonszenvesen nagyralátó „zenedrámát”, amely éppen eléggé jól sikerült ahhoz, hogy kitűnjön a kurrens hazai mezőnyből, és felülmúlja a tehetséges fiatal szerző A Pendragon-legendáját. Legalább annyival, amennyivel a most kiválasztott alapmű jobban megfelel a zenés színpad közegének, mint Szerb Antal regénye. Az operettszínházi premierről ilyesformán nem csak pár szám (így legfőként a Nem az én hibám) emlékét vihettük magunkkal, de több, zeneileg is fölépített szerepet és még néhány műfaji átkacsintást is észlelhettünk.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
