Kultúra

A héten mutatják be Tolvaly Ferenc Szent Ignác útja című filmjét. A film producerével a zarándokfilm valósághoz való viszonyáról, hitelességéről is beszélgettünk.

Sokan szimbolikusnak tekintették a Beatles 1970-es megszűnését, a „legendás” hatvanas évek méltatlan lezárásának. A közönséget a béke és a szeretet helyett már az izgatta, hogyan ugrik egymás torkának Lennon és McCartney, miért halt meg Janis Joplin és Jimi Hendrix, milyen új szupergroup jelenik meg a színen.

Nyolc év telt el azóta, hogy zenei karrierjét hátrahagyva visszaköltözött Írországba, ahol teljesen hétköznapi, civil életet él. Csak akkor áll színpadra, ha Magyarországra látogat, legközelebb szeptemberben érkezik az 50. születésnapjára rendezett nagy koncert alkalmából.

A kötet vegyes halmaz, elemei hullámzó, hol jobban, hol kevésbé eltalált rövidkék.

A történelmet azok írják, akik ismerik, és hajlandók megszegni a szabályokat, áll a borítón.

„Tudom, hogy ezen a napon boldognak kellene lennünk” – indul a Fókák című hosszabb, gyászfeldolgozó novella, a kötet egyik legerősebb, épp középre szerkesztett szövege, a kötet magja.

Elképesztő gyorsasággal épülnek a világban a határt kijelölő és megerősítő kerítések – Tim Marshall brit újságíró e könyvében pontosan azt taglalja, hogyan jött létre a mind kisebb darabokra szabdalt világunk.

A címet olvasva azok az építészettel összefüggő, de akár építészetnek is nevezhető tevékenységek jutnak eszünkbe, mint a tereprendezés, a folyószabályozás, az erdősítés vagy éppen az erdőirtás.

Az első magyar nyelvű Iliász 200 éve jelent meg, és 50 éve halt meg Homérosz felülmúlhatatlan hazai fordítója, Devecseri Gábor. Költők és klasszikafilológusok, katolikus plébános és kálvinista lelkész, világtalan tanító és kolozsvári alpolgármester közös ügye: a magyar Homérosz.

Gerlóczy Márton új regénye egy sorozat, a Fikció első darabja. E cím kapcsán máris felmerülnek bizonyos kérdések. A szerző eddigi életműve ugyanis következetesen építette föl az író alteregóját (a szerző nevéből faragott), Márczy Lajost.

Távoli barátnőm, aki szenvedélyes olvasó, megkérdezte, hogy miről szól az új Szvoren-könyv. Irodalomkritikus létemre elakadt a szavam: „Hát… a szorongásról”, válaszoltam, de azonnal visszaszívtam és „idioszinkráziákra” helyesbítettem az előbbi közhelyet. Szóval, „viszolygásokról, undorodásról, elborzadásokról”. „Olyan nagyon mai és budapesti”, fűztem még hozzá.

A nagy forgalmú fővárosi közterek ugyan Blaha Lujzának és Jászai Marinak jutottak, ám a Színészmúzeum Bajor Gizi nevét viseli s az ő egykori villájában rezideál, mutatván, hogy a hajdani nagy színésznő különleges helyet foglal el a magyar színháztörténeti emlékezetben. De valóban így lenne?