KÖNYVMELLÉKLET

Mese az igazságról

Gerlóczy Márton: Fikció 1. – A katlan

Könyv

Gerlóczy Márton új regénye egy sorozat, a Fikció első darabja. E cím kapcsán máris felmerülnek bizonyos kérdések. A szerző eddigi életműve ugyanis következetesen építette föl az író alteregóját (a szerző nevéből faragott), Márczy Lajost.

Már a korábbi kötetek (Igazolt hiányzás, A csemegepultos naplója, Létra, Check-in) elbeszélői is szoros kapcsolatot mutattak a szerző (valós) személyével, a színre vitt események pedig a biografikus tényekkel, az Elvonókúra lapjain pedig már egy nagyobb tudatossággal felvitt Lajost találunk, akinek figurája kapcsán jogos lehet akár autofikciót is emlegetni. A sorban következő kötet, a Mikecs Anna – Altató viszont műfajváltást hozott: a család (a szereplők rokonságban állnak az elbeszélővel) női ágának történetét „rekonstruáló” regény narrátora Mikecs Anna, egy korán elhunyt leánygyermek. A korábbiaktól radikálisan eltérő elbeszélői szólam jelenik meg e műben, felfüggesztve Gerlóczy korábban alkalmazott narrációs megoldásait, hogy aztán A katlan első része immár a legfőbb szövegszervező eszközzé tegye a fikciós és az életrajzi én közötti oszcillációt. A regény mintha kísérletet tenne arra, hogy a korábbi kötetekben felbukkanó alakok és események egységes hátterét és kontextusát létrehozza, illetve a referenciák azonosíthatóságát hangsúlyozva a fikciót a valóságba gyökereztesse. Eközben azonban kiderül, hogy az igazsághoz való közvetlen hozzáférés, ami az elbeszélő elsőrendű célja, újra és újra ellehetetlenül.

A Fikció-sorozat cselekményének fókuszában Gerlóczy Márton, fiktív és nagyon is valóságos figura családkutatása áll, ezúttal a család apai ágának rekonstrukciója a tét. A szerteágazó „nyomozást” egy DNS-teszt mint döntő „nyom” eredményének kétségessége, s az ebből fakadó feszültség tartja egyben. A tragikomikusan átláthatatlan, zavaros családi viszonyrendszer felderítése azonban csak a regény egyik pólusa, amelynek túlsó felén az elbeszélő családalapítással kapcsolatos kétségei állnak. A szövegben megszólaló én mintegy kifeszül a családi múltat és a családi jövőt övező bizonytalanságok közé.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.