Magyar Narancs: Mekkora szerepet játszik a zene az életedben jelenleg?
Jamie Winchester: Ha konkrét számot kellene mondani, akkor az időmnek legfeljebb 10–20 százalékát tölti ki. Nem ebből élek, ettől függetlenül sokat van a fejemben. Új dalokon is dolgozom, amelyek lassú tempóban, de előbb-utóbb meg fognak jelenni. Emellett stúdiómunkákat is vállalok más zenészeknek, legyen szó keverésről, vokálozásról, vagy akár producerkedésről. Legutóbb épp a nálam is basszusgitározó Giret Gábor szólólemezét kevertem, mindig ez volt a kedvenc munkafolyamatom.
MN: Nem hiányzik, hogy gyakrabban állj színpadra, akár Írországban is?
JW: Amikor ideköltöztem, húztam egy vonalat azzal kapcsolatban, hogy nem akarom összemosni a civil és a zenész énem. Most egy nagy tech cégnek dolgozom terméktámogatási területen, szerencsére home office-ból, ami nagyon kényelmes. Nem véletlenül hagytam ott a zeneipart, azt éreztem, hogy más mederbe kell terelnem az életemet. Abban a másodpercben, amikor a pénz bekerül a képbe, számomra valami elvész, mégpedig az a gyermeki csodálat és naivitás, amivel az ember 14 évesen először eljátssza a Smoke on the Watert elektromos gitáron. Én pedig nem akartam ezt veszni hagyni, ráadásul egészséges sem volt a rengeteg fellépés és a vele járó életmód, ami korábban jellemzett. Kellett találnom egy egyensúlyt, ami az lett, hogy Írországban egyáltalán nem lépek fel. Ha nagyon hiányzik a színpad, nyitva áll az ajtó Magyarország felé, de a koncertezés sosem volt a kedvenc tevékenységem a zenélésen belül, szóval jól megvagyok nélküle.
MN: Mennyire tudtál elszakadni Magyarországtól? Követed az itthoni híreket és a zenei élet alakulását?
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
