Magyar Narancs: Fontos hősöd egy macimézes műanyag palack. Sokan azt hiszik, hogy magyar találmány…
Kőhalmi Zoltán: Az angolszászoknál is létezik már régóta, a miénk a szovjet maciméz testvére lehet. Egy darabig nem tudtam, hogy kik lesznek a regény főszereplői. Aztán elmentem egy külvárosi méhészellátóba, megvettem őt, és onnantól együtt voltunk. November körül vásároltam meg, onnantól kezdtem el ténylegesen írni a könyvet. Először egy kupak lett volna a főhős, de a maci aranyosabb, jobban megszemélyesíthető. Adtam neki egy kis extra előnyt a hulladékgazdálkodás sötét útvesztőjében.
MN: Amikor először találkozunk vele, épp szakítási indok, aztán az ő útját követjük évszázadokon keresztül. 450 év ugyanis a bomlási ideje.
KZ: Nekünk bezzeg jóval kevesebb. Száz év múlva senki nem lesz itt közülünk, csak ő. Ezért kellett az ő szemével nézni. Az emberek többsége azt hiszi, hogy elég annyit tenni a környezetünkért, hogy szelektíven gyűjtjük a hulladékot. De ennek semmi köze nincs a környezetvédelemhez! A műanyagipart mented meg vele. Ami jó persze, de ezzel még nem tettünk semmit. Sok minden nagyon viszonylagos, majdhogynem vallási kérdés lett, hogy milyen életmódot kellene élned a bolygó megmentéséhez. Mi a helyes? Minden megoldási módnak van modellje a családomon belül is, érdekes volt tanulmányoznom a reakciókat.
MN: Azért sokak sajátja a klímaszorongás.
KZ: Amit a másik oldal klímahisztinek nevez. Nos, nem vagyok egy Captain Planet, de nem vagyok ökoterrorista sem, és meg kell mondjam, korábban meglehetősen közömbös voltam a téma iránt. A felkészülés viszont hatott rám, és remélem, azóta tudatosabban és észszerűbben élek, noha pontosan nem látom, hogy az én cseppem mennyit jelent a tengerben, és abban sem vagyok biztos, hogy nem a tengernek kellene másmilyen alakúnak lennie. A gyerekeim már belenőttek mindebbe, nekik természetes a törekvés, hogy minél kevesebb hulladékot hagyjanak maguk után, én még csak tanulom.
MN: Rendhagyó sci-fi, ez áll a borítón. Nekem teljesen hagyományosnak tűnik.
KZ: Igen, ez nem egy sci-fi paródia, hanem egy vicces sci-fi, egy elképzelt jövőképet ábrázol. Beférkőzött a fejembe a múltba küldött szemét ötlete, és onnantól elkezdtem a mélyére ásni annak, hogy mi lesz a szeméttel. Ilyenkor ugyanis fájdalomig olvasok a kiválasztott témámról. Rengeteg ötletem volt. Belém is vágott, hogy úristen, hány könyvet is írok most egyszerre?! Aztán valahogy minden összeállt. Az első könyvemből kiindulva elmondható, hogy hajlamos vagyok megnehezíteni a befogadó dolgát mindenféle formai és egyéb játékokkal, amelyek főképp magamnak adott feladatok vagy játékok. Most a narrátorom mind a témájában, mind a választott stílusában közelebb van hozzám. Sőt, színpadon is beszéltem már időutazásról meg teleportálásról. És egyébként is, szerintem a humorista attitűdje hasonló a sci-fi íróéhoz. Mindkettőhöz végtelen kíváncsiság és az ötletek burjánzása szükséges.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
