KÖNYVMELLÉKLET – Interjú

„Csak a kés vagyok”

Kőhalmi Zoltán humorista, író

Könyv

Mérnöknek tanult, de az jobban érdekelte, hogy hogyan lehet egy-egy poént felépíteni. Nemrégiben megjelent második regénye, Az utolsó 450 év a jövőbe visz. Ennek kapcsán főleg a máról beszéltünk: klímaparákról, propagandáról és a Karinthy-gyűrűről is.

Magyar Narancs: Fontos hősöd egy macimézes műanyag palack. Sokan azt hiszik, hogy magyar találmány…

Kőhalmi Zoltán: Az angolszászoknál is létezik már régóta, a miénk a szovjet maciméz testvére lehet. Egy darabig nem tudtam, hogy kik lesznek a regény főszereplői. Aztán elmentem egy külvárosi méhészellátóba, megvettem őt, és onnantól együtt voltunk. November körül vásároltam meg, onnantól kezdtem el ténylegesen írni a könyvet. Először egy kupak lett volna a főhős, de a maci aranyosabb, jobban megszemélyesíthető. Adtam neki egy kis extra előnyt a hulladékgazdálkodás sötét útvesztőjében.

MN: Amikor először találkozunk vele, épp szakítási indok, aztán az ő útját követjük évszázadokon keresztül. 450 év ugyanis a bomlási ideje.

KZ: Nekünk bezzeg jóval kevesebb. Száz év múlva senki nem lesz itt közülünk, csak ő. Ezért kellett az ő szemével nézni. Az emberek többsége azt hiszi, hogy elég annyit tenni a környezetünkért, hogy szelektíven gyűjtjük a hulladékot. De ennek semmi köze nincs a környezetvédelemhez! A műanyagipart mented meg vele. Ami jó persze, de ezzel még nem tettünk semmit. Sok minden nagyon viszonylagos, majdhogynem vallási kérdés lett, hogy milyen életmódot kellene élned a bolygó megmentéséhez. Mi a helyes? Minden megoldási módnak van modellje a családomon belül is, érdekes volt tanulmányoznom a reakciókat.

MN: Azért sokak sajátja a klímaszorongás.

KZ: Amit a másik oldal klímahisztinek nevez. Nos, nem vagyok egy Captain Planet, de nem vagyok ökoterrorista sem, és meg kell mondjam, korábban meglehetősen közömbös voltam a téma iránt. A felkészülés viszont hatott rám, és remélem, azóta tudatosabban és észszerűbben élek, noha pontosan nem látom, hogy az én cseppem mennyit jelent a tengerben, és abban sem vagyok biztos, hogy nem a tengernek kellene másmilyen alakúnak lennie. A gyerekeim már belenőttek mindebbe, nekik természetes a törekvés, hogy minél kevesebb hulladékot hagyjanak maguk után, én még csak tanulom.

MN: Rendhagyó sci-fi, ez áll a borítón. Nekem teljesen hagyományosnak tűnik.

KZ: Igen, ez nem egy sci-fi paródia, hanem egy vicces sci-fi, egy elképzelt jövőképet ábrázol. Beférkőzött a fejembe a múltba küldött szemét ötlete, és onnantól elkezdtem a mélyére ásni annak, hogy mi lesz a szeméttel. Ilyenkor ugyanis fájdalomig olvasok a kiválasztott témámról. Rengeteg ötletem volt. Belém is vágott, hogy úristen, hány könyvet is írok most egyszerre?! Aztán valahogy minden összeállt. Az első könyvemből kiindulva elmondható, hogy hajlamos vagyok megnehezíteni a befogadó dolgát mindenféle formai és egyéb játékokkal, amelyek főképp magamnak adott feladatok vagy játékok. Most a narrátorom mind a témájában, mind a választott stílusában közelebb van hozzám. Sőt, színpadon is beszéltem már időutazásról meg teleportálásról. És egyébként is, szerintem a humorista attitűdje hasonló a sci-fi íróéhoz. Mindkettőhöz végtelen kíváncsiság és az ötletek burjánzása szükséges.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."