KÖNYVMELLÉKLET – Interjú

„Csak a kés vagyok”

Kőhalmi Zoltán humorista, író

Könyv

Mérnöknek tanult, de az jobban érdekelte, hogy hogyan lehet egy-egy poént felépíteni. Nemrégiben megjelent második regénye, Az utolsó 450 év a jövőbe visz. Ennek kapcsán főleg a máról beszéltünk: klímaparákról, propagandáról és a Karinthy-gyűrűről is.

Magyar Narancs: Fontos hősöd egy macimézes műanyag palack. Sokan azt hiszik, hogy magyar találmány…

Kőhalmi Zoltán: Az angolszászoknál is létezik már régóta, a miénk a szovjet maciméz testvére lehet. Egy darabig nem tudtam, hogy kik lesznek a regény főszereplői. Aztán elmentem egy külvárosi méhészellátóba, megvettem őt, és onnantól együtt voltunk. November körül vásároltam meg, onnantól kezdtem el ténylegesen írni a könyvet. Először egy kupak lett volna a főhős, de a maci aranyosabb, jobban megszemélyesíthető. Adtam neki egy kis extra előnyt a hulladékgazdálkodás sötét útvesztőjében.

MN: Amikor először találkozunk vele, épp szakítási indok, aztán az ő útját követjük évszázadokon keresztül. 450 év ugyanis a bomlási ideje.

KZ: Nekünk bezzeg jóval kevesebb. Száz év múlva senki nem lesz itt közülünk, csak ő. Ezért kellett az ő szemével nézni. Az emberek többsége azt hiszi, hogy elég annyit tenni a környezetünkért, hogy szelektíven gyűjtjük a hulladékot. De ennek semmi köze nincs a környezetvédelemhez! A műanyagipart mented meg vele. Ami jó persze, de ezzel még nem tettünk semmit. Sok minden nagyon viszonylagos, majdhogynem vallási kérdés lett, hogy milyen életmódot kellene élned a bolygó megmentéséhez. Mi a helyes? Minden megoldási módnak van modellje a családomon belül is, érdekes volt tanulmányoznom a reakciókat.

MN: Azért sokak sajátja a klímaszorongás.

KZ: Amit a másik oldal klímahisztinek nevez. Nos, nem vagyok egy Captain Planet, de nem vagyok ökoterrorista sem, és meg kell mondjam, korábban meglehetősen közömbös voltam a téma iránt. A felkészülés viszont hatott rám, és remélem, azóta tudatosabban és észszerűbben élek, noha pontosan nem látom, hogy az én cseppem mennyit jelent a tengerben, és abban sem vagyok biztos, hogy nem a tengernek kellene másmilyen alakúnak lennie. A gyerekeim már belenőttek mindebbe, nekik természetes a törekvés, hogy minél kevesebb hulladékot hagyjanak maguk után, én még csak tanulom.

MN: Rendhagyó sci-fi, ez áll a borítón. Nekem teljesen hagyományosnak tűnik.

KZ: Igen, ez nem egy sci-fi paródia, hanem egy vicces sci-fi, egy elképzelt jövőképet ábrázol. Beférkőzött a fejembe a múltba küldött szemét ötlete, és onnantól elkezdtem a mélyére ásni annak, hogy mi lesz a szeméttel. Ilyenkor ugyanis fájdalomig olvasok a kiválasztott témámról. Rengeteg ötletem volt. Belém is vágott, hogy úristen, hány könyvet is írok most egyszerre?! Aztán valahogy minden összeállt. Az első könyvemből kiindulva elmondható, hogy hajlamos vagyok megnehezíteni a befogadó dolgát mindenféle formai és egyéb játékokkal, amelyek főképp magamnak adott feladatok vagy játékok. Most a narrátorom mind a témájában, mind a választott stílusában közelebb van hozzám. Sőt, színpadon is beszéltem már időutazásról meg teleportálásról. És egyébként is, szerintem a humorista attitűdje hasonló a sci-fi íróéhoz. Mindkettőhöz végtelen kíváncsiság és az ötletek burjánzása szükséges.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.