KÖNYVMELLÉKLET: Visszhang

Rényi Ádám: Osztálytalálkozó és más mesék inkább felnőtteknek

Könyv

A kötet vegyes halmaz, elemei hullámzó, hol jobban, hol kevésbé eltalált rövidkék.

Örkény! – kiállt fel a fülszöveg, utalva a hagyományok ösvényére, és persze a szándék tényleg dicséretes. A feladat a legtöbbször dicséretesen teljesül is, noha olykor tényleg úgy érezni, hogy a szöveg feladat: mintaszerűen követik ugyanis egymást az írást szervező elemek, a – néhol túl hosszúra is nyúló – felvezetés, aztán a csattanó. Utóbbi hol abszurd, hol vidám, hol az egészen komor valóságra mutat rá.

Rényi szatíráinak nélkülözhetetlen kellékei mi vagyunk, a hétköznapi abszurditásaink, influenszerestül, oligarchástul. Nevethetünk vagy összeszorulhat a torkunk, ez az aktuális lelki állapotunktól is függ. De olykor érezzük, hogy meg-megdöccen valami, más a ritmus, néhol túlzottan is fel vagyunk készítve a nagy (olykor épp emiatt közhelyes) fordulatra, még akkor is, ha azt megelőzően olyan meglepő elemek billentik ki a valóságot, mint a csapból folyó kóla, az erőszakos szellemek, vagy a megbabonázó erejű jósok. Persze azért vannak olyan eltalált ötletek is, mint a láthatatlanná váló tanáré, amelyek jó érzékkel állítják feje tetejére az amúgy is fejtetőn álló valóságunkat. Rényi novellái épp arra jók, hogy szórakoztassanak, hogy néhány megállónyi utazgatás közben elüssük az időt, ki- vagy épp bekapcsoljunk, felfigyeljünk, vagy épp csak másra figyeljünk, mint amire egyébként muszáj.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.