Magyar Narancs: Igaz, hogy Proust az oka, hogy rákapott a radikálisan rövid, csupán egy-két mondatos novellák írására?
Lydia Davis: A rövid formával – egybekezdésnyi, illetve egy-, másfél oldalas szövegekkel – már a hetvenes évek óta kísérletezem. Proustot a kilencvenes évek vége felé kezdtem fordítani, ami egy számomra szokatlan munkarendet követelt meg: napi öt-hat órát kellett kizárólag egyvalamire, a fordításra szánnom. Lassan és óvatosan haladtam, sokkal lassabban, mint a korábbi fordítói munkáimmal. Nagyon kevés időm maradt így a saját írásaimra, de azokkal sem akartam teljesen leállni. Mindig is izgatott, hogy mi az a minimális terjedelem, amibe még belefér valami mélyebb jelentés. Ami túlmutat egy-egy poénon vagy frappáns szellemességen. Mindig leírom, ha eszembe jut egy jó mondat, kép vagy ötlet, aztán átnézem a jegyzetfüzeteimet, akad-e valami, amivel érdemes dolgozni. Annyi ilyen füzetem van, naplók és egyebek, hogy az már-már aggasztó. Van olyan, amibe a lányunokámról írok, van, amibe a kertészkedésről… Kényszeres jegyzetelő vagyok.
MN: Írók közt nőtt fel. Mindenki jegyzetfüzettel járkált otthon?
LD: A szüleimet már iskolás koromban is érdekelte, hogy miket írok. Olykor az anyám gépelte le a fogalmazásaimat, ami persze nem volt helyes, hozzá is tenném sietve, hogy változtatni semmit sem változtatott rajtuk, de a kritikai észrevételeit azért elmondta. Jól ismertem anyám és apám munkáit, hozzám képest hagyományos írók voltak, hagyományos novellákkal. Kezdetben voltak is fenntartásaik az írásaimmal szemben. Korai nagy kedvencemtől, Samuel Beckett-től is idegenkedtek; míg én nagy örömömet leltem az írásaiban, ők valószínűleg csak valami hidegséget éreztek ki a soraiból. Amikor a külvilág elkezdte értékelni az írásaimat, akkor elkezdték ők is elismerni azokat.
MN: Becketten generációk nőttek fel, ugyanez aligha állítható Peter Altenbergről, a fin de siècle bécsi kávéházi költőjéről, írójáról, akit a maga idejében Kafka, Karl Kraus és Thomas Mann is nagyon bírt, de mára a német nyelvterületen kívül mintha elfeledték volna. Említette, hogy Altenberg munkássága, ezek a „rövid költői prózadarabok” is hatottak önre.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
