KÖNYVMELLÉKLET – Interjú

„Lejegyzeteltem az álmaimat”

Lydia Davis író

Könyv

A rövidebbnél is rövidebb történetek, a flash fiction mesterének két novelláskötete és az A történet vége című regénye jelent meg eddig magyarul. Az amerikai írót, Proust-fordítót és jelentős jegyzetelőt keleti parti otthonában értük el telefonon.

Magyar Narancs: Igaz, hogy Proust az oka, hogy rákapott a radikálisan rövid, csupán egy-két mondatos novellák írására?

Lydia Davis: A rövid formával – egybekezdésnyi, illetve egy-, másfél oldalas szövegekkel – már a hetvenes évek óta kísérletezem. Proustot a kilencvenes évek vége felé kezdtem fordítani, ami egy számomra szokatlan munkarendet követelt meg: napi öt-hat órát kellett kizárólag egyvalamire, a fordításra szánnom. Lassan és óvatosan haladtam, sokkal lassabban, mint a korábbi fordítói munkáimmal. Nagyon kevés időm maradt így a saját írásaimra, de azokkal sem akartam teljesen leállni. Mindig is izgatott, hogy mi az a minimális terjedelem, amibe még belefér valami mélyebb jelentés. Ami túlmutat egy-egy poénon vagy frappáns szellemességen. Mindig leírom, ha eszembe jut egy jó mondat, kép vagy ötlet, aztán átnézem a jegyzetfüzeteimet, akad-e valami, amivel érdemes dolgozni. Annyi ilyen füzetem van, naplók és egyebek, hogy az már-már aggasztó. Van olyan, amibe a lányunokámról írok, van, amibe a kertészkedésről… Kényszeres jegyzetelő vagyok.

MN: Írók közt nőtt fel. Mindenki jegyzetfüzettel járkált otthon?

LD: A szüleimet már iskolás koromban is érdekelte, hogy miket írok. Olykor az anyám gépelte le a fogalmazásaimat, ami persze nem volt helyes, hozzá is tenném sietve, hogy változtatni semmit sem változtatott rajtuk, de a kritikai észrevételeit azért elmondta. Jól ismertem anyám és apám munkáit, hozzám képest hagyományos írók voltak, hagyományos novellákkal. Kezdetben voltak is fenntartásaik az írásaimmal szemben. Korai nagy kedvencemtől, Samuel Beckett-től is idegenkedtek; míg én nagy örömömet leltem az írásaiban, ők valószínűleg csak valami hidegséget éreztek ki a soraiból. Amikor a külvilág elkezdte értékelni az írásaimat, akkor elkezdték ők is elismerni azokat.

MN: Becketten generációk nőttek fel, ugyan­ez aligha állítható Peter Altenbergről, a fin de siècle bécsi kávéházi költőjéről, írójáról, akit a maga idejében Kafka, Karl Kraus és Thomas Mann is nagyon bírt, de mára a német nyelvterületen kívül mintha elfeledték volna. Említette, hogy Altenberg munkássága, ezek a „rövid költői prózadarabok” is hatottak önre.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?