Kultúra

"Hogy viseli, hogy állandóan behívogatják mindenhová, és mindig emlékeznie kell, hogy mi történt akkor?" - hangzik a mélyen empatikus nyitókérdés a közcsatornák péntek reggeli műsorában, miközben a képernyőn ott lángol az interjúhoz rendelt inzert: Zuschlag János kitálal.

A skandináv krimi egykori ragyogása némileg megkopott a futószalagon, de még mindig hozza azt, amiért megszerettük: a borongós északi fényt, a földszagot és valóságközeliséget. Most kis túlzással szinte egyszerre olvashatjuk Jussi Adler-Olsen (nálunk 2011-ben kiadott) bűnregényét és láthatjuk a belőle készült dán filmet.

Fiatal brit zenekar két érett és egyben tartalmasan szórakoztató lemezzel a zsákban - ez csak jól sikerülhet, gondolná az ember előzetesen. Sajnos kevesebben vagyunk a vártnál, de ahogy a Toy (kis késéssel) elkezdi, úgy tűnik, őket csöppet sem zavarja a laza klubhangulat.

Az új Nemzeti eredetileg a János vitézzel nyitott volna, a mű színreállítását Vidnyánszky Attila válasznak szánta Alföldi rendezésére, aki a népszerű dalművet rendezte meg. Most már érthető, hogy miért nem így alakult: egy családi előadás nem lett volna alkalmas programot hirdetni.

Rendező, képzőművész, díszlet- és jelmeztervező, időkutató. Az idén harmincéves Természetes Vészek Kollektíva a Katonában mutatta be A borbélyt, a Jurányiban pedig az eldorado.com című installációs színházat.

Úgy tűnik, az Éhezők viadala trilógia elsöpörte a csetlős-botlós, szerelmes, esetleg visszafogottan kalandos young adult-regényeket. A mindennapi szerelmi és beilleszkedési gondokkal küzdő fiatalok már nem elégítik ki a nézők igényeit: a felnőtté válás legyen sötét tapasztalat.

A Legowelt néven ismertté vált Danny Wolfers a dallamos, szintiközpontú techno egyik legérdekesebb jelensége az utóbbi évekből: a zenéihez készült rajongói videókba a feltöltők videojátékok galaktikus háborúit vagy tudományos képsorokat válogatnak, miközben ő maga nemrég cyberpunk e-zine-t indított.

Ma is, már nem éppen fiatal emberként, öltönyben, kalapban, viszont mezítláb lép fel - legfeljebb ennyiben sejtet valamit a zenekarvezető és a szavak mágikus erejét mélyen átérző költő, Denis Péan a zenekar egykori excentrizmusából.

"Napokon át tudom olvasni a Bibliát, Homéroszt és a Dylan Dogot anélkül, hogy elunnám magam." Nem kisebb személyiség, mint Umberto Eco helyezte ilyen hízelgő kontextusba az egyik legnépszerűbb, majd harminc éve futó olasz képregényt.

Jonathan Franzen ügyében jelenleg rohammunka folyik az Európa Könyvkiadónál. Művei lefordításával sokáig késlekedtek, még azt is átaludták, amikor az író harmadik regénye, a 2001-es The Corrections fenomenális szakmai és közönségsikere nyomán Franzent nemzedéke legjelentősebb írójának kiáltották ki Amerikában. (Amivel a ringből kiverhetetlen nagy öregek, a hatvanas-hetvenes évekből itt maradt, máig lenyomhatatlan titánok, Thomas Pynchon, Philip Roth, Don DeLillo és az akkor még élő Saul Bellow és John Updike rangjára emelték a negyvenkét éves Franzent.) Végül "az évszázad regényeként" aposztrofált új világsiker, a 2010-es Freedom fújt riadót: 2012 tavaszán Szabadság címmel megjelentették, s még ugyanebben az évben nagy sietve a The Correctionst is kihozták karácsonyra, Javítások címmel.

Vigyázz, ez a regény nem fog nyugton hagyni. Ha elkap a gépszíj, és végigolvasod huszonnégy óra leforgása alatt, utána meg fogja terhelni a lelkiismeretedet. Kételyeid is támadnak. A mű narratív struktúrája nem meggyőző. Nincs az a zseni, aki ilyen hoszszan, részletesen, megfontoltan tudna mesélni az életéről, mint itt a fő elbeszélő teszi, kész irodalmi szőttest szőve, és nincs az a hallgató, aki kivilágos kivirradtig ilyen mély koncentrációval tudná hallgatni másvalaki élettörténetét, mi több, az egészet memorizálni, megkomponálni és precízen papírra vetni. Jó, közben beleizgulsz a történetbe - na, de mit ér ez, ha az eresztékek ropognak?

A hard-boiled krimik sémáját intellektuális és filozofikus módon újraíró Magas tenger főhőse elvetélt bölcsészből lett nyomozó.

Lotterfeld (azaz Király Ferenc) második regényében a világvége jókora bummal érkezik: az emberiségre rászabadul történetének összes képzelt kreatúrája, hogy pontot tegyen az egész hercehurca végére.

Úgy rakták össze a választásokra a Budapesti Tavaszi Fesztivált, hogy szétszedték, de a költségvetése ismét a régi, igaz, most szponzori pénzek helyett kizárólag állami és fővárosi forrásból húzza a nótánkat április 6-ig megannyi világsztár.