Lemez

Legowelt: Crystal Cult 2080

  • Velkei Zoltán
  • 2014. április 27.

Zene

A Legowelt néven ismertté vált Danny Wolfers a dallamos, szintiközpontú techno egyik legérdekesebb jelensége az utóbbi évekből: a zenéihez készült rajongói videókba a feltöltők videojátékok galaktikus háborúit vagy tudományos képsorokat válogatnak, miközben ő maga nemrég cyberpunk e-zine-t indított.

Lassan húszéves karrierjében az igazi áttörést épp a legutolsó, The Paranormal Soul címmel 2012-ben kiadott lemezével érte el (ami nemcsak az életmű szempontjából tekinthető fontosnak, hanem valamilyen mértékben korszakos jelentősége is volt), ezért joggal lehettek sokan kíváncsiak az új albumára, ami egyébként sorban a tizedik, és príma címe van: Crystal Cult 2080.

Rögtön a leghosszabb tétellel, a több mint nyolcperces Experiential Awakeninggel indulunk, és ez nagyjából meg is határoz mindent, amire a következő háromnegyed órában számítani lehet. A középtempós ütemekre komponált szintitémák néha talán már rutinszerű könnyedséggel bontakoznak ki a négy-öt percre húzott számokban, ugyanakkor játszi könnyedséggel teremtenek tetőpontokat és drámai lezárásokat. Úgy tűnik, Legowelt jól érzi magát ebben a világban, és szívesen fedez fel újabb és újabb hangmintákat, szekvenciákat és kompozíciókat. Zenéi most sokkal spontánabbak, ezért talán nem annyira jelentőségteljes a végeredmény, mint két évvel ezelőtt, ugyanakkor töltelékek nélkül, végig jó számokkal száguldunk az utolsó percekig.

Créme Organization, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.