Koncert

Lo'Jo

  • - kyt -
  • 2014. április 27.

Zene

Ma is, már nem éppen fiatal emberként, öltönyben, kalapban, viszont mezítláb lép fel - legfeljebb ennyiben sejtet valamit a zenekarvezető és a szavak mágikus erejét mélyen átérző költő, Denis Péan a zenekar egykori excentrizmusából.

Az 1982-es megalakuláskor az akkortájt születő új, alternatív cirkuszművészet, e Franciaországban igencsak népszerű színpadi műfaj keretein belül kereste a helyét a nevében is egyfajta szubjektív mágiát hordozó Lo'Jo.

Csak valahogy túl jók, fülbe mászók, szívbe hatolók lettek a dalaik, túlságosan izgalmasak a hangszerelések, úgyhogy szándéktalanul is világzenészekké váltak afrikai hangszereikkel, az algériai származású Nadia és Yamina Nid El Mourid sivatagi végtelenséget idéző énekével. Tökéletes koherencia, a szándékoltság minden nehézkessége és esetlensége nélkül.

Édesbús, táncoltató korábbi dalaikra most hiába várt a lelkes közönség, ráadásul a koncert egy kissé artisztikusnak indult. De aztán kiderült, hogy a műsor alapjául szolgáló utolsó - 2012-es - lemezük, a Cinema El Mundo változatlan alkotó energiák lenyomata. Kemény, energikus, a korábbiaknál talán nyersebb ritmusok, a megszokottnál több elektronika, vagyis a hangzásvilág némileg átalakult. Ezzel együtt éppen a hangzás homogenitása, egyedisége adja meg a Lo'Jo zenéjének azt a sajátos ízét, ami miatt félreismerhetetlenek a dalok, függetlenül a jelentős hangszerelésbeli különbségektől (egyszer rekedtes férfihang, bőgő és billentyű, máskor szélfútta, szabad női hangok hegedű, kora és ütőhangszerek kíséretével). Péan varázslós gesztusai visszafogottabbak, mint korábban, a másik valamikori alapító, a hegedűs Richard Bourreau játéka pedig mintha a 20. századi egyiptomi zene fegyelmezetten feszült stílusa irányába mozdult volna el.

De mindez csak mellékes részlet. Igazán remek koncertet ünnepelhettünk, és a ráadásban végre felbukkant egy régi dal is, az A coöté du paradis.

Müpa, március 23.

Figyelmébe ajánljuk

Holt lelkek társasága

  • - turcsányi -

A gengszterfilm halott, halottabb már nem is lehetne. De milyen is lehetne a gengszterfilm? Nyugdíjas? Persze, hogy halott.

Kaptunk vonalat

Napjainkban mindannyiunk zsebében ott lapul minimum egy okostelefonnak csúfolt szuperszámítógép, és távoli emléknek tűnik ama hőskor, amikor a mai szórakoztatóelektronikai csúcsmodelleknél úgymond butább, de valójában nagyon is okos és rafinált eszközök segítségével értük el egymást.

Bobby a zuhany alatt

Úgy kezdődik minden, mint egy Rejtő-regényben. Gortva Fülöp, akit délvidéki szülőföldjén „Fulop”-nek anyakönyveztek, és akit idegen földön mindenki (angol vagy francia kiejtéssel) Philippe-nek szólít, de magát leginkább a becenevén, Golyóként határozza meg, Pocok gúnynévvel illetett barátjával Miamiban – pontosabban az attól kissé északra fekvő Fort Lauderdale kikötőjében – felszáll a Fantastic Voyage luxushajóra.

A vad

Ez még csak a kezdet! Folytatjuk a harcot! Ez még csak a kezdet! Folytatjuk a harcot! – skandálja fennhangon a Fiatal Demokraták Szövetségének ifjú gárdája, minden lehetséges fórumon – minél fiatalosabb az a fórum, annál jobb. Felmerül persze a kérdés, hogy milyen harcot is folytatnak ők?

A szuperhonpolgár

A lovagi rang modern kori megfelelője elsősorban az érdemet, a tehetséget és a köz szolgálatát jutalmazza, bár az is igaz, hogy odaítélésénél a lojalitás és a politikai megfontolás sem mellékes.

„Ez a háború köde”

Egyre többen beszélnek Izrael gázai hadműveleteiről népirtásként, de a szó köznapi használata elfedi a nemzetközi jogi fogalom definíció szerinti tartalmát. A szakértő ráadásul úgy véli, ha csak erről folyik vita, szem elől tévesztjük azokat a háborús bűnöket és jogsértéseket, amelyek éppúgy a palesztin emberek szenvedéseit okozzák.

A szabadság levéltára

Harminc éve költözött Budapestre a Szabad Európa Rádió archívuma, s lett annak a hatalmas gyűjteménynek, a Blinken OSA Archivumnak az alapzata, amely leginkább a 20. század második felére, a hidegháborúra, a szocialista korszakra és annak utóéletére fókuszál.

Sózva, szárítva

Magyarország három éve átadott legnagyobb öntözőrendszerét a Maros táplálja, amely idén május–júniusban a parajdi bánya felől érkező sós vizével, júliusban a szárazság és az apadás miatt kilátszó zátonyaival került a hírekbe.