Dragomán: Nem jó most diktatúrát kiáltani

Senki sem szeretné, hogy parancsolgassanak neki, hülyék meg végképp ne. Dragomán György legújabb könyve, a Rendszerújra arról szól, ki tudunk-e törni a hatalmi játszmákból. Az íróval hatalomról, hajléktalanokról, anarchizmusról, oktatásról és persze irodalomról is beszélgettünk. A teljes interjút legfrissebb lapszámunkban olvashatja.

Magyar Narancs: A hatalmat csak rosszul lehet használni?

Dragomán György: Ahhoz, hogy ne rosszul használd, folyamatosan kontrollálnod kell magad. Törzsi társadalom vagyunk, az elmúlt százezer évben így éltünk. Ezek a törzsi reflexek olyan mélyen bennünk vannak, hogy amint egy pici hatalmunk lesz, rögtön élünk, vagyis visszaélünk vele. Nagyon jól emlékszem, amikor annak idején aikidoedzésre jártam, és először tartottam én a bemelegítést. Micsoda élvezettel mondtam egy társamnak, aki rosszul csinált valamit, hogy most gyorsan nyomjon le tíz fekvőtámaszt. Hoppá, mi történt velem? Akkor jöttem rá, hogy ilyet soha többé nem akarok csinálni. Félelmetes megtapasztalni, milyen könnyen kezdünk parancsolgatni másoknak.

MN: Mikor érezted még, hogy hatalmad van?

DGY: Sikeres íróként az ember néha átélheti, milyen az, amikor nem busszal kell bemenni a városba, hanem úgy várják, ahogy egy politikust. Szóval várt rám a fekete autó. Egy pillanatra átéreztem, hogy ezt könnyű lenne megszokni, szeretni, aztán meg félni, hogy elveszítjük. Ez ellen harcolni kell.

MN: Hogy harcolsz?

DGY: Amikor legközelebb felajánlották, szóltam, inkább busszal megyek. Nem akartam ezt az érzést nagyon megszeretni. Néha persze jólesik átélni.

MN: Orbán Viktor láthatóan élvezi a repkedést a luxusgép fedélzetén.

DGY: Itt nem egy emberről kell beszélni, hanem a struktúráról, arról, hogy a struktúra hogyan működik.

A teljes interjút a Magyar Narancs csütörtökön megjelenő számában olvashatják. Előfizetésre vagy digitális vásárlásra itt van lehetőség.