Ha valaki a századelő budapesti zenei életének a rekonstruálására törekszik – annak az időszaknak, amelyben Bartók és Kodály, az olasz verizmus, Debussy és az új francia zene vagy a korszak jelentős hangszeresei megjelentek –, nem tévesztheti szem elől Csáth Géza zenei írásait.
Pletykák a halálomról – valahogy így lehetne lefordítani Evan Dando nemrég megjelent önéletrajzi kötetének (Rumours of My Demise) a címét.
Néhány feljegyzés árulkodik arról, mit gondolt Liszt Ferenc a fiatalon elhunyt, a maga korában alig ismert Franz Schubertről.
Edward Berger a pornográfia igyekvő robotosa, bármihez nyúl, azt csak pornográf módon képes előadni.
Az 1924-ben született és 1993-ban elhunyt szerzőnek mindössze egyetlen költeménye jelent meg magyar fordításban, még a kilencvenes években.
Három évvel ezelőtti koncert lenyomatát vehetjük kézbe – egyszerre a veszteség és a visszavétel dokumentumaként.
A női öntudatra ébredést ezerféle színigaz történetben tálalták már fel, miért lenne kivétel e gyakorlatban a birkózásnak az Egyesült Államokban űzött, nálunk pankrációnak nevezett vásári válfaja, a wrestling?
