A produkció vagy sportág annál is alkalmasabb efféle üzenetek közvetítésére, mert űzése valaha kifejezetten tiltva volt a nők előtt. De mint a moziban mindenhez, ide is csak megfelelően motivált (nem akarok többé pincérnő lenni) aktorok, s pár üzletet szimatoló hiéna kellett, s máris megtört a jég. Özönlött a közönség. Mindez, ti. a jégtörés a múlt század negyvenes és ötvenes éveinek fordulóján volt esedékes, mely ténykörülmény ugyancsak több mint elégséges egy hangulatos filmhez. Csillogó neonfények, országúti cirkálók, bowling shirt, leginkább pin up girlökre emlékeztető díjbirkózók – mindez maga a coolság. S ha nem lenne elég, van-e coolabb művész az egykor a B filmek Schwarzeneggereként tündöklő Martin Kove-nál, vagy épp a mindenkori Walton Gogginsnál a kemény, de éleslátó promóterek szerepében. S ez még semmi, de komolyan.
Mildred Burke (az első milliomos sportolónő, hivatalos wrestling világbajnok) életrajzi filmjét ugyanis Ash Avildsen rendezte, művét atyja (és egyéb szerettei) emlékének ajánlva. A mondott atyát pedig úgy hívják, hogy John G. Avildsen… Igen, kitalálták, 1976-ban ő rendezett egy bizonyos Rocky című filmet, melyben ugyancsak laposra verték egymást a hősök, ugyancsak a kitörés, a felemelkedés határozott szándékával, mely előmenetel Sylvester Stallonénak legalábbis összejött. Szóval még minden lehetséges.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
