Magyar Narancs: Régebben azt hittem, hogy lényegében improvizatív zenét játszotok. A tegnapi lemezbemutató koncerten (Gödör Klub, november 19. - K. T.) viszont úgy éreztem, nagyon is precízen kidolgozott számaitok vannak, nincs olyan ütem, ami ne lenne pontosan elgondolva, kigyakorolva.
Hevesi Nándor: Vannak imprók, megmaradtak imprórészek, de van egy nagyon pregnáns szerkezete minden számnak. Ehhez képest egy impró akármilyen hosszú lehet. Megbeszéljük, hogy egy bizonyos rész tényleg free, tehát azt csinálunk, amit akarunk. Egyébként a többi tényleg le van írva.
MN: Laci, te trombitán kívül min játszol? Volt ott melletted valami láda.
Horváth László: Igen, van egy ilyen nagy görényláda, elektroakusztikus hangszerek vannak benne, tehát akusztikus hangszerek vannak behangszedőzve. Van benne egy Győri Keksz-es doboz, egy ismerősöm adott egy nagy marék rugót, azokat szereltem föl rá. Aztán van egy kis trapéz alakú húros hangszer, nem tudom, mi a neve. Akkor biciklicsengő gyerekeknek, ilyen dudaszerű, kifeszítve rugók, egy kínai inox salátatálkészlet, ilyenek. Xilofon, melodika.
HN: Eddig rengeteg ilyen kütyüvel mászkált, most meg gondolta, hogy berakja egy jó nehéz dobozba.
HL: Az az igazság, hogy ez egy olyan hangszer, ami a Pop Ivanban nem nagyon érvényesül, mert a Pop Ivan az harap, szóval olyan vércsés, na. Nagyon hangos. A markánsabb effektek, mint a megafon, azok kijönnek. Meg van ez a másik hangszer, amit szaxofonfúvókából meg fuvolából készítettem, az sokkal jobban érvényesül. A tegnapi koncerten nem jöttek ki a kis csillámjai ennek a doboznak. A lemezen azért ott vannak.
MN: Hogyan készülnek a számok, hogyan csiszolódnak ki például az erős, brutálisan meglepő stílusváltások, amik valahol a védjegyei a zenekarnak?
HL: Sok szám van, amit már négy-öt éve írtunk, és akkor még egyáltalán nem így szóltak, csak egy témagyökér köré épültek. Most már kiforrott, a váltások beégtek.
Bujdosó János: Egyre több a megírt rész, a hangszerelés egyre gazdagabb lett. A lemez megjelenése óta is bejöttek új szólamok. A szerkezet már nem nagyon változik, de a régi anyag is dúsul folyamatosan.
MN: Azok kedvéért, akik egyáltalán nem ismerik a zenekart: milyen zenét játszik a Pop Ivan? Mondjuk a free jazz és egyfajta etnorock közötti skálán helyeznétek el?
HN: Hát ez az etnorock nem igaz, legfeljebb idézetek vannak.
HL: Vannak népies témák, de ahogy mi fogalmazzuk meg, attól nem lesz ilyen világzenés ügy. Figyelj, ha beszélhetünk valamiről, akkor ez agrárdzsessz. Most mondhatjuk, hogy ennek és ennek a műfajnak a fúziója, de nem az. Végül is ez valamennyire műfajteremtő dolog, akkor is, ha nagyképűen hangzik. Nagyon kevés zenekart hallottam, ami ezt a dolgot pengeti meg.
HN: Avantgárd dzsessz is van benne.
BJ: Attól függ, kivel beszélsz. Ha egy néni kérdezi a liftben, mert látja a gitárt a hátadon, hogy "Milyen zenét játszik, kedves?", akkor azt mondod, hogy dzsesszt. Ha zeneileg tájékozottabb az illető, akkor elmondhatod, hogy Liberaton Music Orchestra (Charley Haden amerikai bőgős zenekara - K. T.), vagy sorolhatsz még neveket, amikhez van valami érintőleges kapcsolódás. De nincs sok ilyen példa, nem akarunk meg nem is tudnánk úgy megszólalni, mint egy másik zenekar. Amikor a Pop Ivan összeállt - még Horváth Viktor volt a dobos -, rögtön a legeslegelső próbán megszólalt az a hangzás, ami most is megvan. Igaz, hogy akkor még háromórás koncerteket csináltunk, és egy számunk volt.
HN: Jó, volt olyan öt-hat témafoszlány.
HL: Olyan volt, hogy a ceglédi punk ismerőseim eljöttek, és teljesen beparáztak, ijedten ültek egy sarokban, és elmondták, hogy nagyon jó volt, de ők végig féltek a koncert alatt. Akkor szárnyakat kaptunk.
BJ: Az volt a lényeg, hogy valami hatást érjünk el, mindegy, hogy pozitívat vagy negatívat.
MN: Mióta létezik a Pop Ivan?
HL: Tízéves lesz.
HN: Nem lesz, hanem van tízéves.
MN: Mind a hárman az elejétől fogva benne vagytok?
HN: Igen. És a Vereb Szabi is, a magas, szőke tenorszaxis.
HL: Szóval eredetileg ez egy öttagú zenekar, ami kibővült még egy szaxofonnal és egy harsonával (Lukács Gábor, ill. Abbas Murad - K. T.).
BJ: 'k tanult zenészek, ezáltal eléggé megmozdult a sound.
MN: Ahhoz képest, hogy tíz éve játszotok és jó a zenétek, elég szűk körben ismernek benneteket. Nem nyomultok eléggé?
BJ: Hát nem nagyon nyomulunk. De az is igaz, hogy ez a magyar piac nem olyan, hogy egyfolytában jönnének a meghívások.
HN: Meg azért szünetek is voltak. Például amikor a Laci leült (kerekes székbe kényszerült - K. T.), kicsit a zenekar is leült.
HL: Ez legalább egy évet hozzátett ahhoz, hogy nem jött ki ez a lemez. 2005-ben vettük föl, és pár hónapra rá lebénultam. És akkor nem tudtuk, hogy mi lesz.
BJ: Aztán meg mindenki csinálta a dolgait, rohant a saját kis élete után. Dobosproblémáink is voltak, több dobost is kipróbáltunk, és amíg ezt a repertoárt betanulja egy dobos, az azért elég sokáig tart. Most Németh Csaba a dobosunk, de a lemezt még Halmos Andrással vettük föl. Visszatérve: valahogy a közeg se olyan, hogy az ember érezze, hogy megéri dolgozni. Nem érdekes ez a megbecsültségdolog, hülyeség is ezzel foglalkozni, de gyakorlatilag ezért is lassabban haladnak a dolgok.
HN: Nem vagyunk benne a fesztiváltrendben, a VOLT fesztiválon például soha nem játszottunk, a Szigeten csak azért, mert volt a Bahia-sátor. De most mögénk is odaáll egy menedzsmentiroda.
MN: Májusban voltatok egy németországi turnén. Milyen gyakran vannak ilyen lehetőségeitek?
HN: Azért évente egy-két külföld mindig van. A Nagy Fül Fesztivállal kezdődött, voltak külföldi szereplők, és aki fellépett, majdnem mind meghívott minket. Ott nagy siker volt a Pop Ivan, meghívtak olaszok, szlovénok, egyből lett egy olasz-szlovén turné, azóta is járunk oda. Aztán Ausztriába járogatunk, Erdélybe.
HL: Németország, Oroszország - voltunk Moszkvában, Grúziában.
BJ: Ez úgy az elmúlt években volt. Lehetne többet is játszani. Azt lehet mondani, hogy régen, amikor rosszabbak voltunk, több koncertünk volt külföldön, most kevesebb - semmi összefüggés nincs a dolgok között.
HL: Ezért is jó, hogy egy kicsit alánk nyúl egy menedzseriroda, hogy nekünk ne ezzel kelljen foglalkozni. Senki nem szereti ezt csinálni.
MN: Mind a hárman foglalkoztok mással is a zenélés mellett: Nándi filmez, fest, Laci farag, János, te főleg zenélsz, de több együttesben. Nem lehet, hogy ez is nehezíti a Pop Ivan érvényesülését?
BJ: Én ezt nem érzem, nekem a Pop Ivan mindig fontos volt. Ez egy közös dolog, nem is tudom, egy olyan zenekar, mintha véletlenül találtunk volna valami kincset, vagy ajándékot kaptunk volna, hogy van egy ilyen megszólalás.
HN: Volt a 40 Labor nevű zenekarunk Egerben, akkor voltak az első Buharov-filmek, meg performanszok, koncertek, vetítések. (Minderről részletesen a Lassú tükör c. Buharov-film kapcsán készült interjúban: "Gyógyszertárakban szeretnénk forgalmazni", MaNcs, 2008. április 24.) Jani is járt oda Szolnokról, az egyik srác a zenekarból, Nyolcas István is szolnoki volt. Tudtuk, hogy a Jani jól gitározik, elhívtuk, hogy játsszon velünk, hozta a dobost az Adam 30-ból. Volt ott egy koncertünk, Egerben. Aztán vége lett a főiskolának, feljöttünk Pestre, és itt megalakítottuk a Pop Ivant.
MN: Azóta is vetítetek a koncerteken, méghozzá elég erős anyagot. Engem néha már zavar, hogy a film és a zene is leköt, emiatt aztán egyikre sem tudok rendesen figyelni.
HN: Igen, erről mi is szoktunk vitatkozni, néha marha jó, de néha tényleg van, hogy visszavesz...
BJ (mintha hivatalos nyilatkozatba kezdene): Nagyon szeretjük zavarba hozni... hogy is van? Igen. Nagyon szeretjük zavarba hozni, kétségek között hagyni és dezinformálni a közönséget.
HL: Ha olyan buli van, ahol az emberek táncra éhesek, valami mozgásra, akkor valóban van ilyen, hogy nem tudsz hova figyelni. De sok olyan koncertünk van, ahol színházi körülmények között vagyunk, ülnek az emberek. Ilyenkor jó a film, úgy veszem észre, hogy viszi az embereket.
BJ: Szerintem nincs rá recept ennél a zenekarnál, hogy mi az, ami tuti. Nagyban függ a körülményektől. Amit előzetesen kitalálunk, az annyira speciális dolog, hogy mindig meg kell nézni, milyen a környezet, ahol előadjuk, és nekünk is alkalmazkodnunk kell hozzá.
MN: Ha a közönség táncolni akar, akkor erre reagáltok valahogy?
HN: Igen, akkor nem játszunk ilyen nagyon elszállt free-t. Általában úgy zajlanak a koncertek, hogy elindul, van egy ilyen sokkhatás, akkor eltelik egy idő, amíg ez felszabadul, utána pedig tánc van.
BJ: Igen, úgy van összerakva a program, a súlyos tételektől haladuk a könnyebbek felé. Az első félóra meg is szűri a közönséget, hogy ki marad ott a súlyos zúzások után.
MN: Mind a hárman játszotok más zenekarokban: itt a Chakra Hacker, te, János, játszol a Specko Jednóban is, írtál zenét rádiós mesesorozathoz. Legutóbb pedig elkezdtétek Bárdos Deák Ágival a Bardót. Na, ott a romantikus énedet mutatod.
BJ: Igen. Hát mindenhol egy kicsit máshogy kell játszani, de azért lényegében ugyanazt csinálom.
MN: A Pop Ivanban is mintha te lennél a jó fiú.
BJ: Elég őserőt és radikalizmust hoznak a többiek. Én inkább harmonizálok, a ritmust erősítem. Más zenekarokba viszont én viszem be finoman az elszálltságot.
HL: Janinak nagy a szerepe abban, hogy összeálljon. ' teremti meg a kapcsolatot a fúvósok meg a dob és a basszus között. És hát jó szólisták vannak.
HN: Én nem is szeretem ezt a szólókörözést, hogy most te jössz, aztán tapsolnak, ettől én hányok, eleve betiltanám dzsesszkoncerten a szólótapsolást.
BJ: Nálunk a szóló is olyan, hogy valahogy kinő a földből, és nem a zenész csillogtatásáról szól.
MN: Nincsenek ebből konfliktusok, hogy mindenki ennyiféle dolgot csinál?
BJ: Nem, csak hát nehéz egyeztetni az időpontokat. A külföldiek szoktak csodálkozni: hogy lehet, hogy egy zenész négy-öt zenekarban játszik?
HL: Szerintem ez egészséges.
MN: Egyébként a Pop Ivan egy hegy, ugye?
HL: Igen, a román-ukrán határon. Elég magas, valami ezerhétszáz méter, és ott játszódik Bodor Ádám Sinistra-körzete.
HN: Azért is választottuk, egyrészt, mert szerintem jó a név, másrészt meg, mert hegy. Mindenki egy hegy végül is. Ráadásul változik a magassága. Ha rákeresel, mindenhol más adatot találsz. Szóval mozog, pulzál.
HL: Állítólag Ukrajnából ötven dollárért helikopterrel felvisznek.
HN: Azt mondják, nagyon szép. Meg is lehet mászni. El akarunk menni, de most már nehezebb, hogy Laci széken ül.
HL: Én megyek helikopterrel, ti pedig megmásszátok.
