A kortárs elõadómûvész helyzetét igyekezett kivesézni a VII. Kortárs Drámafesztivál keretében Maja Delak táncos-koreográfus munkája, amelyet Szlovéniában az elmúlt évek legpolitikusabb darabjaként jegyeznek a programfüzet szerint. A 2007-ben a ljubljanai City of Women fesztivál felkérésére készült elõadás kizárólag a nõi kortárs táncosok helyzetével foglalkozik, akik alulfizetettek, kihasználtak a férfi koreográfusaik által, és a nézõi tekintet is áruba bocsátott testként kezeli õket, tehát a helyzetük viszontagságos, és ez egy munkához kiindulásnak valóban nagyon izgalmas alap. Viszont könnyen el lehet merülni a sémák ingoványában, ami az ügy (úgy a tánc, mint a feminizmus) szempontjából kifejezetten ártó lehet, és szerintem az amúgy önreflektív, humoros vagy inkább cinikus Maja Delaknak ezúttal pont ez sikerült. A feminista felvetésen kívül nem volt igazán értékelhetõ a mûvészi koncepció, és a szegényes kifejezési eszköztár sem mutatott túl önmagán. Hét nõ vergõdését figyelhettük, angyalszárnyakban, fatális démonként vagy éppen a matadornõ Almodóvartól csak kabátként kölcsönzött öltözékében. Na jó, néha csupasz feneket mutattak (mint fityiszt a kortárs táncfinanszírozás figyelõ tekintetének), meg a kivetítõn megjelent idõrõl idõre magyarul a ledarált manifesztó arról, hogy miért érdemesebb férfinak születni. Egyrészt nem gondolom, hogy ültek kurátorok a közönség soraiban, hiszen azok a legritkábban néznek elõadást, másrészt az értelmetlenül lógó végtagok kilátástalan melankóliája helyett olyan jó lett volna látni valamit abból, hogyan tudnak táncolni Szlovéniában.
Trafó, november 26.
**
