Hogy a kötetben szereplõ, 1923-25-ben írt, trilógiát alkotó pompás kisregények közül a Kutyaszív nem jelenhetett meg a Szovjetunióban, csak 1987-ben, teljesen világos. Az érthetetlen az, hogy az Ördögösdi és a Végzetes tojások megjelenhettek. Egy jóindulatú cenzor azt mondhatta, hogy az Ördögösdi az épülõ új társadalom visszásságainak, legfõképp a bürokráciának túlzó, egyoldalú, de tanulságos kritikája, ám adjuk ki! De az "elbeszélés arról, hogyan pusztították el az irodavezetõt", Korotkov elvtársat, aki balgán véglegesnek gondolja állását a Gyufnyagfõközpraknál (Gyufagyári Nyersanyagok Fõközpontjának Raktára), a hatalom kiismerhetetlen, embereket felõrlõ gépezetét mint az új társadalom lényegét mutatja be a fantasztikum eszközeivel. Netán a mindenkori társadalomét? Jogosan juthat eszünkbe Franz Kafka, aki akkoriban, 1922-ben írta A kastélyt. A Végzetes tojásokban Perszikov professzor, a Kutyaszívben Preobrazsenszkij professzor folytat balul végzõdõ kísérleteket - Hetényi Zsuzsa nagyszerû utószavából tudhatjuk, hogy a kor szovjet tudománya "csodákra érezte magát képesnek". Perszikov az élet sugarát fedezi fel, ami elképesztõen felgyorsítja az élõ szervezet fejlõdését. A kísérleteihez szükséges kígyó- és strucctojások azonban rossz helyre kerülnek, egész Moszkvát veszély fenyegeti - Gorkij szívesen látta volna, ha Bulgakov következetesen végigviszi a cselekményt. Preobrazsenszkij professzor egy kóbor kutyát operál át emberré, aki aztán politikai jelszavakat harsogva és vodkát vedelve nõ a tudós fejére. Komor és talányos történetek az élet és a történelem folyamataiba való erõszakos beavatkozásról, a csõcselék öntudatra jutásáról, a magukat csalhatatlannak gondoló tudósokról és politikusokról. A remekmû kétségtelenül A Mester és Margarita - ezek csupán remek mûvek.
Fordította: B. Fazekas László, Hetényi Zsuzsa, Karig Sára. Európa, 2008, 300 oldal, 2500 Ft
*****
